23°
30°
14°

A sorscsapások ellenére is őrizte a hagyományokat

Telitalálatnak bizonyult a Balassi Bálint Megyei Könyvtár részéről, amikor a 89. ünnepi könyvhét programjába bevonta a Pál István mesél – Egy nógrádi magyar pásztorember mesekincse című kötetének bemutatóját. Egyedivé és kuriózummá tette egyrészt a kiadvány témája, másrészt a vendég – a gyűjtő, szer­kesztő – dr. Agócs Gergely néprajzkutató, nép­zenész személye.

A felvidéki származású folklorista, a budapesti Hagyományok Háza tudományos munkatársa gyermekkora egy részét Füleken és környékén nagy­szüleinél töltötte, és alig múlt tizenöt éves, amikor foglalkozni kezdett a népzenével. Később játszott a kassai Csámborgó Zenekarban, s volt a pozsonyi Szőttes Kamara Néptáncegyüttes énekes, zenész szólistája is.

Alapító tagként, a népzenei szekció vezetőjeként vett részt a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség munkájában. Egyetemi tanulmányai – amelyeket Budapesten az ELTE-n folytatott – óta él Magyarországon. Szakdolgozatát a kilencvenes évek második felében Egy szürke meg egy hamuszín galamb – A hagyományos szellemi kultúra egy nógrádi magyar pásztor életében címmel írta Pál Istvánról, akivel 1992. június 14-én este fél kilenckor ismerkedett meg.

Az utolsó dudásnak nevezték

Pál István Kétbodonyban született 1919. február 25-én ízig-vérig pásztorcsalád gyermekeként. 2015. március 2-án hunyt el. 1939-ben nősült meg, és felesége falujába, Tereskére költözött, ahol élete végéig lakott. Hat gyermeke született, közülük ötöt elvesztett. A család és a munka mellett élete értelmét a népi kulturális örökség továbbéltetése jelentette. Nemcsak mesélt, zenélt, készített is hangszereket. Kitüntették a Népművészet Mestere és a Magyar Kultúra Lovagja címmel. Nógrádtól Madách Imre-díjat kapott.

Azért tudja ilyen pontosan, mert számára sorsdöntőnek bizonyult ez a dátum. Az előző évben egy balassagyarmati március 15-i ünnepségen, illetve megyei folklórtalál­kozón a környékbeli asszonyoktól hallott először a tereskei dudásról, furulyásról, akitől gyűjteni, tanulni szeretett volna dallamokat, nótákat, hangszertudást, játékstílust. Csakhogy az is kiderült, hogy Pál István birtokában volt sok-sok egyéb ismeretnek, egyebek között vőfélyes szövegeknek, meséknek, kézműves- vagy éppen gyógyászati tudnivalóknak is. S alkalmasint az állatok tömeges elhullása ellen is képes volt eredményes praktikákat alkalmazni. Összességében egy elmúlt kor megannyi tapasztalata, mondhatni, rendszerként sűrűsödött össze hosszúnak bizonyult élete kilencvenhat éve alatt.

Agócs Gergely elmondta a könyvbemutatón, hogy Pál István autentikus hagyományőrzőnek bizonyult, s mint ilyen, a magyar néprajzkutatás történetének legdominánsabb adatközlőjévé vált, hiszen nemcsak etnográfusok keresték meg, hanem több más tudományágat képviselő szakemberek is. Ahhoz, hogy e kötet – amelynek célja a nemzeti identitástudat erősítése is – megvalósulhasson, szükség volt a Hagyományok Háza által szervezett mesemondó tanfolyamokra is, amelyeken rögzítették Pál István szerepléseit.

A kötet szerkesztése során – a mesék mellett – nagy hangsúlyt kapott megismerkedésük, találkozásaik leírása, a környezet, a táj jellemzőinek megfogalmazása, a társadalmi közeg, a családi háttér, a felmenők – akik mindkét ágon szolgálóként, zsellérként, béresként számon tartott igazi pásztoremberek voltak – bemutatása. Pál István hat gyermeke közül ötöt eltemetett, és feleségét is elvesztette. Nehéz sorsában, életszakaszában sokat jelentettek neki az erkölcsi elismerések, és nem utolsósorban Agócs Gergely és társai segítsége, amely keretében gyakran szerepelt, programokon vett részt. Azelőtt csak a II. világháború kényszerűsége következében katonaként járt határainkon túl, miután viszont megkapta az útlevelét, tizenhétszer jutott el Szlovákiába, s volt Erdélyben, sőt Nyugat-Európában, Svájcban és Franciaországban is.

A könyvhöz mellékletként DVD is tartozik, amelyről a bemutató közönsége is láthatott bejátszásokat. Az egyiken Pál István elmondta, hogy a mesék nagyon gyakran a fonóban, hosszú estéken születtek, és bizony nem nélkülözték a csak felnőtt emberek fülei­nek való erotikus részteleteket sem. Többek között ez is bizonyítja, hogy a mese egyáltalán nem csak gyermekeknek szóló műfaj. Érdekes volt érzékelni azt a különbséget is, ahogyan Pál István a gyűjtőknek, illetve a tanfolyam hallgatóinak interpretálta a Mátyásról szóló, Fehérlófia című mesét. Agócs Gergely háromszor járt gyűjtőúton az észak-kaukázusi Dagesztánban, manapság is muzsikál a Fonó Zenekarban, publikál, szakért, s az utóbbi években a Fölszállott a páva… című televíziós vetélkedő zsűritagjaként lett kiváltképp közismert. A hallgatóság soraiban megjelent Póczos Mátyás tekerőlantos salgótarjáni fiatalember is, aki az előző sorozatban szerepelt a képernyőn.

Kiemelt fotónkon: Agócs Gergely élvezetes előadás keretében mutatta be könyve főhősét – Fotó: Niederland Dávid, NMH

 

Hozzászólások