– A család minden tagjánál kimutatták a vírus jelenlétét. Mik voltak a tünetek, mit észleltek?
– Nálam jelentek meg először a tünetek, hőemelkedést, hidegrázást, illetve levertséget észleltem. Az ezt követő napon pedig a férjemnél is ezek a panaszok léptek fel. Az volt feltűnő, hogy egyszerre lettünk lázasok. Ekkor kezdett felmerülni, hogy talán bennünket is megfertőzött a vírus. Mindezt még az is megerősítette, hogy a gyerekek jelezték, túl csípős a gyömbér, mi pedig nem éreztük. Teljesen megszűnt az ízlelő- és a szaglóérzékelésünk is. Akkor felhívtam a háziorvost, aki kérte a párom és jómagam tesztelését. Az ezt követő napokban ez meg is történt. Nem mondom, hogy fájdalmas volt ez a folyamat, inkább kellemetlen, főleg úgy, hogy közben köhögtünk is.
– Aztán jött a várakozás. Mi történt utána?
– Viszonylag gyorsan, két napon belül meg is jött az eredmény, amely a férjemnek pozitív, nekem pedig negatív lett. Mivel nála kimutatták a vírus jelenlétét, ezért a családtagokat is bevonták a tesztelésbe. Akkor édesanyámtól, a három gyermektől, illetve tőlem is újból minták vettek. Először anyukámnál és nálam végezték el a tesztelést, ami mindkettőnknél pozitív eredményt mutatott. Ezt követően pedig a kiskorúaktól vettek mintát, náluk is kimutatták a fertőzést.
– Hogyan vészelték át a nehéz napokat?
– A páromnál és nálam is tipikus volt a fáradékonyság, az étvágytalanság, az ízlelés illetve a szaglás elvesztése, valamint a hőemelkedés. Ez utóbbi a férjemnél csak kétszer jelentkezett, nálam valamivel többször, de akkor sem ment soha 40 fok közelébe, 37,8-nál mindig megállt. Tehát nem úgy kell elképzelni, hogy egész nap lázban égtünk, hanem reggel megmértük a testhőmérsékletünket, a lázmérő higanyszála hőemelkedést mutatott, bevettük a gyógyszereket, aztán legközelebb már csak este éreztük megint, hogy kicsit lázasak vagyunk. A gyermekeink – 15, 13, illetve 8 évesek – közül a legnagyobb és a legkisebb teljesen tünetmentes volt. A középsőnél a mi panaszainkat követően néhány napra jelentkezett a hőemelkedés, az étvágytalanság, az ízérzékelés, illetve a szaglás elvesztése. Nálam négy nap után, a páromnál, illetve a gyermekemnél pedig kettő nap elteltével szinte teljesen elmúltak a tünetek.
– Az édesanyja is önökkel lakik. Nála miben mutatkozott meg a fertőzés?
– Kétszintes családi házban élünk, mi felül, a 72 éves anyukám pedig alul tartózkodik. Nem mondtuk meg, hogy neki is pozitív lett az eredménye, ő abban a tudatban élt, hogy nem fertőződött meg. Csak az tűnt fel neki, ha lementünk hozzá, akkor nem viseltünk szájmaszkot. Neki csak hurutos megbetegedése volt, konkrétan, mintha megfázott volna. Őt talán még annyira sem viselte meg ez a betegség, mint bennünket. Mivel nem egyszerre történt a tesztelés, ezért úgy gondolom, hogy amikor neki pozitív lett az eredménye, akkor már túl volt a mélyponton. Később, amikor megtudta, hogy megfertőződtünk, kicsit fáradékonyabb, szomorúbb lett. Úgy vélem, ez már csak pszichésen történt.
– Megijedt, hogy mi fog történni?
– Úgy gondolom, igen. Amikor minket bezártak, nagyon félt, mi lesz velünk. Nem tudta, mi is történik valójában, mikor ér véget ez a helyzet, ki kapja el tőlünk a fertőzést. Ez a kilátástalan helyzet, és az, hogy mekkora betegség is ez, nagyon megviselte. Ezért ő is lelombozódott, de az étvágya megmaradt, a szagokat és az ízeket is érezte. Amikor már mi ebből felépülőben voltunk, kicsit megnyugodott, mert látta, hogy senki nem került kórházba, nem voltak komolyabb panaszok.
– Ha nem lett volna jól tájékozott a koronavírusról, ezeket a tüneteket csupán egy egyszerű megfázásnak vélte volna?
– Ha a párommal nem egyszerre, egy időben vagyunk lázasak, akkor mi ezt nem tekintjük koronavírusnak. Megmondom őszintén, akkor gondolkodás nélkül kimegyünk az utcára, elmegyünk a boltba vagy dolgozni.
– A családi házuk bejárati ajtajára kikerült a piros cédula, ezt valószínűleg sok helyi ember látta. Mit szóltak? Megbélyegezték vagy sajnálták önöket?
– Amikor bajba kerültünk, és tudtam, hogy bezárnak bennünket, akkor számomra az volt legfontosabb, hogy édesanyámtól elkülönüljünk. Kétszintes házban lakunk, de a konyhánk közös, így főzni csak úgy tudtunk volna, ha személyesen találkozunk, érintkezünk. Ezért egy helyi vállalkozó meleg ételeket biztosított számunkra, ő mindig hozta nekünk a menüt. A két szomszédunk mindenben segített, ha mentek, a boltba, megkérdezték, mire van szükségünk, a gyógyszereket pedig ismerősök váltották ki. A gyerekeket sokszor meglepték csokival, édességgel. Ezenkívül a faluból rengetegen felajánlották, hogy hoznak, amit kell. Egyrészt nem volt étvágyunk, másfelől pedig nem akartam pofátlan lenni, ezért nem nagyon kértem semmit, csak az alapvető dolgokat.
– Kezelték valamivel magukat vagy bíztak abban, hogy anélkül is meggyógyulnak?
– Vitaminokat szedtünk, rengeteg gyömbéres-mézes-citromos teát ittunk, továbbá szedtük a tüneti szereket, a köptetőt és a lázcsillapítót. Senki nem mondott mást, az orvosok is ennyit tudtak csak ajánlani. Valószínűleg hatásosak voltak, viszont nem tudom, ha ezekkel nem kúráljuk magunkat, akkor mi történt volna. Lehet, tovább lettünk volna betegek.
– Milyen állapotban érte önöket a vírus? Előtte is folyamatosan szedtek vitaminokat?
– Márciusban, az első hullám idején igen, azonban nyáron már elhagytuk ezeket. Akkor rengeteg gyümölcsöt, zöldséget fogyasztottunk. A mamának viszont akkor is folyamatosan adagoltuk a vitamint.
– A munkahelyükön hogy fogadták a hírt, hogy néhány hétig nem tudnak bemenni?
– Pont akkor kezdtem volna el egy új munkahelyen dolgozni, amikor megbetegedtem. Ezért a karrieremet két hét táppénzzel kezdtem. A férjemnél is ugyanez volt a helyzet.
– Mit tanácsol, mit üzen az embereknek?
– Nagyon kérek mindenkit, vegyék komolyan a vírust, és tartsák be az előírásokat, védekezzenek, ahogy csak tudnak. A tünetek megjelenésénél pedig mindenképp maradjanak otthon, még akkor is, ha ez számos kényelmetlenséggel, nehézséggel jár. Javaslom, ha bármilyen panaszokat is észlelnek magukon, ne menjenek el mellette, hiszen szinte mindenkinél mások a tünetek. Inkább féljünk, mint megijedjünk…
Helyzetjelentést adott és óvatosságra kért mindenkit
A lapunknak nyilatkozó anya a legnagyobb közösségi oldalon közölte, hogy mi történt családjával.
– Arra kértem mindenkit, hogy akinél tünetek jelentkeznek, az maradjon otthon. A posztomban is azt írtam, hogy bátran keressen bárki, mindenkinek el fogom mondani, hogyan is zajlott ez le nálunk, mik voltak a tünetek. Ugyanis sok hitetlen ember van, aki úgy véli, a koronavírus nem létezik. Sajnos a saját bőrömön megtapasztalva bátran kijelenthetem, hogy ez a fertőzés nagyon is valós, és köztünk él – mondta: –Szerencsére a mi esetünkben nem volt vészes, de amit magával vonz, az nem gyerekjáték. Hetekig be voltunk zárva, két családfenntartó nem tudott dolgozni. Emellett folyamatosan ott lebegett felettünk a kilátástalanság érzete, a bizonytalanság, hogy mi fog velünk történni – és még sorolhatnám.
