Megmenekültek a kieséstől a gyarmatiak

A tavaszi szezon több jó hírrel indult. Társadalmi munkában közel egymillió forintos fejlesztés zajlott a Nagyligeti Sporttelepen, új autóbuszt vásárolt a sportegyesület, a kényelemre nem lehetett panasz. Dávid Róbert vezetőedző még igen derűlátó volt. A Nógrád újságban azt boncolgatta, milyen nagyszerű felkészülést hagytak maguk mögött, Gyomán jártak edzőtáborban, illetve lényegében sérülésmentesen telt el a téli időszak, csak Trubin fájlalta a térdét. Határozottan kijelentette, cél a tartós NB II.-es szereplés, ehhez feltétlenül meg kell őrizni a hazai veretlenséget, és javítani az idegenbeli mérlegen, valamint elengedhetetlen a védelem szervezettségének növelése.

A kívánság már rögtön az elő meccsen nem teljesült. 1980. február 17-én a Gyöngyös látogatott Balassagyarmatra. A gyep kímélése miatt a szomszédos salakos edzőpályán fogadták az ellenfelet: Balázs – Pribeli, Rob, Hornyák, Lajkó – Hugyecz, Jelen, Erdélyi – Lucska, Kovács, Varga összeállításban. A második félidő elején vezetéshez jutottak a házigazdák, a Rob szabadrúgása után leperdült labdát Jelen lőtte a kapuba, ám nem sokáig örülhettek, tizenegyesből jött az egyenlítés, majd a hevesiek csatára az utolsó pillanatokban szerencsés körülmények között „mattolta” Balázst, így máris odalett a veretlen hazai mutató.

A váratlan kudarc igen megviselhette a társaságot, mert közel egy hónapot kellett várniuk, mígnem először győzelemnek örvendhettek. Ekkor a szintén a csoport hátsó régiójába tartozó Békéscsabai TASK együttesével szemben, immár újra a füves játéktéren, november óta tartó nyeretlenség átka tört meg Szűcs Gyula szemfüles bombájával, de ezzel is csupán két helyet léptek előre, és tizenötödikként toporogtak az alsóházban.

A későbbi fejlemények fényében lényeges mozzanat volt, ami március 30-án történt, a 27. fordulóban. A Nyíregyházi Vasutas járműve szépen leparkolt a városszéli pályánál. A játékosok átöltöztek, kimentek melegíteni, mikor a vendégek vezetői észrevették, bizony az összes sportigazolásuk otthon maradt. Érdekes módon ők már szombaton elindultak hazulról, Salgótarjánban éjszakáztak, de még ekkor sem derült ki a feledékenység. Minderről a bő háromezer néző, akik megvették a jegyüket, és vártak az újabb diadalra, mit sem tudott, csak később szembesültek a lényeggel, itt aztán nem lesz futball. A publikum csalódottan távozott, az ügy a versenybíróság elé került, és a 2 pontot, 3–0-s gólkülönbséggel megkapták a gyarmatiak – ez is hozzájárult a későbbi bennmaradásukhoz.

Áprilistól olybá tűnt, felkapaszkodhat a BSE a középmezőnybe. Az Ózdi Kohász ellen az első negyvenöt perc után két góllal vezettek Lucskáék, de a fordulás után hihetetlen módon összezuhantak, még Hugyecz és Erdélyi becserélése sem segített, csúfosan kikaptak. Ezután a Lehel SC-t Jászberényben fektették két vállra, majd egy hideg, esős májusi vasárnapon a Miskolci VSC ellen végre ismét úgy játszottak, ahogy a közönség kívánja (3–0). Ám a felemelkedésnek hamar vége szakadt, és a rossznyelvek szerint megbomlott az egység, a szakvezetés és a játékosok között elromlott a korábbi jó viszony – ebben a labdarúgók visszaemlékezése alapján volt nem kevés igazság. Május 25-én, Gyulán rendkívül kilátástalan teljesítményt nyújtottak, 5–1-re kaptak ki, szégyenkezve tértek vissza Nógrádba. Ekkor az utolsó előtti, 19. helyen szerénykedett az alakulat.

A hátralévő három találkozónak óriási tétje volt. Ebből kettőt itthon rendeztek, ráadásul nem az élgárdák közé tartozókkal küzdöttek meg. Előbb a nyírteleki Honvéd Asztalos János SE jött sorra: a négy, a Salgótarjáni Síküveggyártól érkezett (Lisztóczki, Fehérvári, Angyal, Bogár) fiúval megerősített kék-fehérek 4–1-es sikerrel zárták a délutánt, mígnem utoljára a Kazincbarcikai Vegyészt múlták felül 2–0-ra, a Balázs – Pribeli, Rob, Hornyák, Lajkó – Lisztóczki, Hugyecz, Fehérvári – Angyal, Kovács, Varga összeállításban.

Ezzel a Balassagyarmati SE a húszfős mezőnyben a 16. helyen zárta az NB II. Keleti csoportjának 1979/1980-as küzdelemsorozatát. Némi vigaszt jelentett, hogy az egész másodosztály legjobb kapusának Balázs Zsoltot választották.

Dávid Róbert, aki eredetileg hároméves szerződést kötött az Ipoly-partiakkal, és most lejárt a megegyezés határideje, jelezte, nem kíván a továbbiakban a csapatnál maradni, Huszár István elnök pedig nem gördített akadályokat a távozás elé. A nyár elején ott tornyosult a feladat, szétnézni a „palettán”, ki lehet a legalkalmasabb személy, akivel kilábalhatnak a gödörből.

(folytatjuk)