Válságba került a gyarmati csapat

Az már jóval a rajt előtt kiderült, hogy a 16 csapatosra szűkített mezőnyben az ötödik helyet legalább meg kell szerezni, mert a Magyar Labdarúgó-szövetség rövid idő alatt a sokadik átszervezést hajtotta végre azzal, hogy a következő évadtól egycsoportosra változtatta a másodosztály küzdelemsorozatát, azaz csak a legjobbak maradhattak fenn a rostán, a többiek távozhattak a harmadik vonalba.

A játékoskeret eléggé kicserélődött. Balázs Zsoltot leigazolta a Zalaegerszeg, Trubin szülőföldjére, Dejtárra tette át a székhelyét, Lucska a Váci Izzót választotta, Tóth Károly pedig befejezve az aktív játékot, hazaköltözött Palotásra. A kapusgondok enyhítésére érkezett Pintér Zsolt Salgótarjánból (ő a későbbi válogatott Pintér Attila testvérbátyja), míg Radics László a Budapesti Spartacustól érkezett. A védelem erősítésére jött Kövér György, a középpályára Dudás Zoltán egyaránt a fővárosból, Zalai Gábor korábban Kiskunlacházán, Kovács III. József Apcon focizott, míg a csatár Babinszki László Romhányból tért vissza.

A nyitány 1981. augusztus 16-án szomorú megemlékezéssel indult. Néhány nappal korábban tragikus körülmények között hunyt el a csapat törzsszurkolója, Sebe József, aki nélkül elképzelhetetlen volt BSE-összecsapás, és minden fellépés előtt legendás Trabant kombijával, az ablakból kék-fehér zászlót lengetve körbejárta a várost, hogy senki se feledje, mit kell tennie vasárnap délután. A BKV Előre gárdájának fogadásán nem csupán előtte tisztelgett a publikum, hanem az autó még egyszer körbegurult a salakon, így búcsúzva a kedvencek legfőbb rajongójától.

A BSE a Pintér – Pribeli, Rob, Hornyák, Lajkó – Dudás, Friedmann, Kovács J.- Szalai, Kovács I., Szedlák összeállításban futott ki a pályára, és a közönség az első félidőben kiváltképp örvendezhetett, hiszen a 20. percben Friedmann tizenegyesből talált be, kisvártatva Szalai egy szép jobb oldali akció után növelte az előnyt. Ám a második félidőben jócskán lecsökkent az összpontosítás, és a közlekedésiek előbb szépítettek, majd a hajrában kiegyenlítettek. Egy hét múlva az újonc Bábolna otthonában a korán lőtt Kovács-féle centergólt követően ismét a mérkőzés befejezése környékén adódtak a gondok, vereség lett a vége. Szerencsére hamar kiköszörülték a csorbát, mert a Pénzügyőr ellen a harmadik fordulóban rendkívül tetszetősen futballoztak, ezúttal a szünet után felőrölve a vetélytársat. Sőt, a szentendrei katonacsapat, a Kossuth KFSE védelmét annyira összekuszálták, hogy kényükre-kedvükre vezethették a támadásokat, ötször megterhelve a rivális hálóját. Szalai például ritkán látható hatalmas bombát „eresztett” a felső sarokba.

Az ősz közepén csupán a BVSC távozhatott győzelemmel az Ipoly-parti városból, amivel egy 1980 júliusa óta tartó hazai veretlenségi sorozat szakadt meg. Ebben az időszakban a 7. és a 10. hely között ingázott a társaság, amely jól tükrözte, még kiemelkedőbb teljesítményt kell nyújtaniuk, hogy a kitűzött célt elérhessék. A csapaton belül is viszályok keletkeztek, amelyről beszámolt a megyei napilap: sokan rebesgették, hogy megromlott a labdarúgók közötti összhang, különösen Szalai és Kovács I. veszekedett sokat egymással, utóbbi szerint a húsz játékos legalább tizenkét irányba húz, és akadt, hogy a „haragszom rád” miatt nem passzoltak a másiknak, csak nyomaiban maradt meg az a kiváló emberi közösség, ami az előző szezon sikereinek egyik fő letéteményese volt. Maga Czimmermann Gyula vezetőedző önkritikát gyakorolt, mondván későn figyelt fel a kóros jelenségekre, amit már hiába igyekezett csillapítani. Huszár István, az egyesület elnöke hangsúlyozta, valóban lelki válságba került a legénység, de van akkora ereje, hogy ebből mihamarabb kimásszon, egy-két jobb eredmény kell csak, és visszatér a tiszta levegő az öltözőbe.

Az elkövetkező hetek nem ezt a bizakodást igazolták. Továbbra is döcögött a szekér, és hiányzott az a lendítőerő, amely kimozdította volna a fiúkat a gödörből. De az átok megtört, a 12. fordulóban a Kecskeméti SC ellen 3–1-re nyertek, aminek következtében, ha részlegesen is, helyreállt a nyugalom. A dorogi diadallal, amikor Kovács I. szinte az utolsó pillanatokban lőtte be a győztes gólt, már a hetedik helyre csimpaszkodtak fel, azaz a jövő szebb kilátásokat tartogatott, és ezen a képen még az utolsó játéknapon a székesfehérváriakkal szemben elért 1–1-es döntetlen sem változtatott.

A Balassagyarmati SE a 8. pozícióban fejezte be az őszi küzdelmeket. Czimmermann edző úgy vélekedett, ha el is maradtak a várakozásoktól, a mélypont után felfelé törnek, és ez tavasszal folytatódhat…

(folytatjuk)