Kiegyensúlyozott játékkal a negyedik helyen zárt a BSE

Az 1981-es esztendő beköszöntével egész Nógrád megye futballt kedvelő társadalma élénk figyelemmel fordult az Ipoly-parti város felé, hiszen Salgótarjánban nem volt túl sok ok az örömre, a szépreményű STC-társaság kiesvén az NB I.-ből, a másodosztály keleti végein nem igazán aratott maradandó diadalokat.

Januárban az alapozás idején a Nógrád fotóriportere, Bábel László is ott kíváncsiskodott a felkészülésen, buzgón kattintgatta masináját, fényképezve miként végzik Szedlákék szorgalmasan a gyakorlatokat. Akkoriban pletykaszinten felmerült, hogy a BSE két legjobbja, a kapus Balázs Zsolt és a csatár Kovács István talán máshol próbál szerencsét, ám ez végül az álhír kategóriába tartozott. Ellenben Lucska Ferenc tartósan kiesett, a gerincsérve állandó fájdalmakat okozott, és még februárban is csak óvatos kocogásokkal igyekezett megőrizni az erőnlétét, nem csoda, ha a helyére Papp Gábort szerződtették a Váci Izzótól, míg a bal oldalon bevethető Tóth Gábor leszerelése után visszatért a társak közé. Trubin Ferenc viszont már felgyó­gyult és alig várta, hogy pályára léphessen. Czimmermann Gyula vezetőedző, az egyesület elnökségével egyetértésben módosított a célkitűzésen, és a remek őszi szereplés megteremtette a lehetőséget, hogy most már nyíltan az első hat hely valamelyikére várják a legénységet.

A tavaszi nyitány nem túlságosan kedvezően alakult. A sereghajtó BKV Előre otthonában, erőteljes hóesésben egy vitatható tizenegyessel szenvedtek vereséget, mégpedig a Balázs – Pribeli, Rob, Hornyák, Lajkó – Tóth K., Friedmann, Tóth G. – Papp, Kovács I., Szedlák összeállításban, és a megyei napilap tudósítása szerint a fiúk legalább az egyik pontot megérdemelték volna.

Ami viszont elveszett a réven, visszajött a vámon, vagyis a hazai oroszlánbarlangban: az Építők SC gárdája hamar megtanulta, mi is az a nógrádi virtus. Friedmann jobb oldali éles beadásánál Kovács menetrendszerűen futott be középen, és már a nyolcadik percben megszerezték a vezetést. A korai gól után azonban túlságosan megnyugodtak Hornyákék, lecsökkent az összpontosítóképesség, rendre kimaradtak a legnagyobb ziccerek, még szerencse, hogy a megszokott kemény védekezés ezúttal sem hiányzott. Bár a BVSC legközelebb megleckéztette a Czimmermann-tanítványokat, a Pénzügyőr ellen ismét régi arcát mutatta az alakulat, a második félidőben Kovács és Szalai jóvoltából eldöntve a két pont sorsát. Ettől a sikertől annyira belelendült a BSE, hogy öt fordulón keresztül nem kellett kudarccal szembesülniük, és a 28. játéknapon, a Honvéd Bem József SE fölényes, 5–0-s legyőzésével már a tabella második pozíciójába csimpaszkodtak fel. Közben Trubin és Lucska egyaránt játékra jelentkezett, viszont most Szedlák és Tóth G. lett maródi. A szép sorozat Kecskeméten szakadt meg, a későbbi újpesti klasszis, Kisznyér kétszer is felavatta Balázs hálóját.

A hátralévő fordulókban ugyancsak főként hazai pályán brillíroztak Kovácsék, de azért be-becsúszott egy-két döntetlen is, mint például a Délép SC elleni 2–2 alkalmával. A hajrába érve egyértelműen bebizonyosodott, a februárban megfogalmazott terv nem volt délibábos álom, hanem valósággá vált, sőt, kis szerencsével akár még kiválóbb teljesítmény is összejöhetett volna. Ám a Nagyligetben az oroszlányiak rendkívül szívósan őrizték a tizenhatosukat, nem engedték oda betörni a csatárokat, a korán megszerzett góljuk után sündisznóállásba vonultak, végül Szalai törte fel a „burkot”, de nyertes találatra már nem futotta az erőből. A záráson pedig Dorogon valóságos csillagszórást rendeztek a csapatok, erősen „bundaszagú” hangulatban 6–4-re végződött a mérkőzés, benne négy büntetővel. Ez a vereség azt jelentette, hogy 45 pont birtokában csak rosszabb gólkülönbségével csúszott le a Közép csoport dobogójáról a BSE, így negyedikként fejezték be a küzdelemsorozatot, amiért mindenképpen dicséret illette az együttest. Ráadásul a bajnokság legeredményesebb Nógrád megyei focicsapata címét is megkaparintották, mivel az STC csak ötödikként végzett a Keleti csoportban.

Értékelésében Czimmermann Gyula kifejtette, megteremtődtek a feltételei az alapos és színvonalas munkának, kiemelte az erőnléti és gyorsasági állóképesség hatékonyságát, hiszen nyertes állásból a fáradtság miatt nem vesztettek soha, és a játékosok fegyelmezettsége is példaértékű, nincsenek kicsapongások, viták, kiegyensúlyozott a magánéletük, mindenki csak a sportágnak él. Befejezésül hangsúlyozta, a legnehezebb feladat az lesz, hogy megtartsák a nehezen kivívott rangot.

(folytatjuk)