Parádés menetelés után a dobogón pihenhettek a gyarmatiak

Előző fejezetünket azzal zártuk, hogy az egyesület vezetése új szakvezető után nézett. Különböző ajánlások révén hamar meglelték a megfelelő személyt, és a fővárosból érkezett Zimmermann Gyula, valamint pályaedző segítője, Szabó Ernő július elején megkezdte a munkát a Nagyligetben.

Az ismételt átszervezéseknek köszönhetően megint a Közép csoportban találta magát a társaság, ami Huszár István klubelnök nyilatkozata szerint legalább 3-400 ezer forint megtakarítást jelent, mivel főként budapesti ellenfelek lettek, és nem mindegy, hogy a közelebb eső mérkőzések színhelyeire mennyi szurkoló utazhat el. Az új mester hozzáfűzte, a tavalyihoz képest jóval erősebb a mezőny.

A gyarmatiak játékoskeretében jelentős változások történtek. Szalai István a diósgyőri első osztályú évek után visszaigazolt szülőföldjére, míg Tóth Károly a Salgótarjáni TC-től, Friedmann Tibor a Vác együttesétől tette át a székhelyét Nyugat-Nógrádba, Bozó kapus helyére pedig Szarka Vince került Soroksárról. Távozott még Hugyecz János Nagybátonyba és Jelen István Romhányba. A folyamatosan sérüléssel bajlódó Erdélyi István egy ideig leállt a futballal. Zimmermann Gyula az osztályozó nélküli bennmaradást tűzte ki célul.

Az idény augusztus 3-án startolt, és a BSE a Budafok otthonába látogatott. A szakvezetés a Balázs – Pribeli, Rob, Hornyák, Lajkó – Kovács J., Trubin, Friedmann – Szalai, Králik, Varga tizenegyet küldte a pályára. A Nógrád tudósítása szerint az alacsony színvonalú és gyenge iramú mérkőzésen elsősorban a védelmek jeleskedtek, és a 79. percben lőtt szerencsés góllal nyertek a házigazdák.

A második fordulóban a BKV Előre gárdáját fogadták, ami egy ötmeccses veretlenségi sorozat nyitánya volt. A 2–0-s győzelembe némi üröm vegyült, mert Trubin korán megsérült, és hosszabb időre kiesett a sorból. A hatodik fordulót követően már az ötödik helyen állt a legénység. A Szegedi Dózsa pályáján nyílt sisakos, gólgazdag meccsen veszítettek 4–2-re, majd a Dunaújvárosi Építők ellen sokáig nem sikerült feltörni a vetélytárs védelmét, amikor a hajrában Tóth beívelt labdáját Szedlák ritkán látható, szépségdíjas csukafejessel juttatta a hálóba.

Az ősz mélypontja október 19-én következett: a Székesfehérvári MÁV Előre csapatához látogattak a fiúk, és a hazaiak az első negyedóra végén már 4–0-ra vezettek, a gyors csatárok rendre büntették a hátsó alakzat megingásait. Sőt, a 60. percben 7–1 állt az eredményjelzőn, de végül Kovács I. és Oláh révén sikerült a szépítés.

A hazai mérleg azonban addig is imponáló volt. A csoportelsőségre törekvő SZEOL AK támadói sem jutottak el sokszor Balázs kapujáig, bár a 0–0 inkább az Ipoly-partiak számára volt hízelgő.

Az utolsó három találkozón Pribeliék rátették a pontot egész addigi teljesítményükre: előbb Oroszlányban nyertek meglepően fölényesen 4–0-ra – közte egy már szokásos Balázs-féle értékesített büntetővel –, majd a nagyligeti oroszlánbarlangban múlták felül a Dorog alakulatát 2–0-ra, végül december 14-én, a szikrázó téli napsütésben valóságos locspocscsatát tartottak a Budafokkal szemben, és Kovács duplájával zsebelték be a két pontot.

Az őszi záráskor három csapat tanyázott a Közép csoport élén egyaránt 26-26 ponttal: a SZEOL, a Kecskemét és a BSE. Közülük a balassagyarmatiak rendelkeztek a legrosszabb gólkülönbséggel, ezért sorolódtak a harmadik helyre.

Zimmermann Gyula értékelésében három szakaszra bontotta elemzését. Az első hat fordulóban egyenletes produkció jellemezte őket, majd a középső részben a tartós hullámvölgyben a jó erőnléti állapot segítette át a társaságot a kritikus pillanatokon, és egy sérüléshullám miatt kulcsemberek dőltek ki, de az egységnek köszönhetően talpra álltak, és az utolsó öt meccsen kilenc ponttal gazdagodva kapaszkodtak fel a dobogó harmadik fokára. Ráadásul otthon a tíz összecsapásból csak kettő lett döntetlen, ezzel messze túlteljesítették a várakozásokat.

(folytatjuk)