A hajrában összeomlottak a gyarmatiak

A február 28-i tavaszi kezdet előtt nem kis bizakodással tekintettek előre a szurkolók, különösen akkor, amikor meghallották, hogy kiket igazolt le az együttes. Zámbó Sándort senkinek sem kellett külön bemutatni: az Újpesti Dózsa korábbi balszélsője kilenc magyar bajnoki címmel, több mint harminc válogatottsággal a tarsolyában fogadta el az Ipoly-partiak ajánlatát. Nem titkoltan levezetésnek szánta ezt a félévet, Czimmermann Gyula külön kérésének tett eleget, és úgy érezte, harmincnyolc esztendősen rutinjával segítheti az NB II.-es együttest.

Földesi Károly, a középpályás a Diósgyőri VTK-ban és a Kaposvári Rákócziban vérteződött fel első osztályú tapasztalattal és legutóbb a jászkisérieket erősítette, míg Fábri János többéves kitérő és katonaság után jött vissza a kék-fehérekhez. A szakvezetés egyértelműen kitűzte a feladatokat: legalább az ötödik helyre oda kell érni, hogy jövőre is a második vonalban rúghassák a labdát, hangsúlyozva, a lemaradás egyáltalán nem ledolgozhatatlan.

A rajtot megelőző napokban kellemetlen fejleményekkel szembesültek a BSE-nél, komolyabb sérüléshullám söpört végig a társaságon, és az arccsonttöréssel bajlódó jobbszélső, Szalai István játékával semmiképpen sem számolhattak. A BKV Előre elleni idegenbeli fellépésen így állt fel az együttes: Pintér Zs. – Pribeli, Rob, Hornyák Lajkó – Földesi, Dudás, Zámbó – Friedmann, Kovács I., Szedlák. Földesit a hajrában váltotta fel Fábri. Az esélyesebb gyarmatiak a gyenge színvonalú meccsen végig uralták a játékot, és Zámbó – akinek szokatlan stílusával még ismerkedtek a többiek – góllal mutatkozott be.

A 82. percben szabadrúgásból talált be, de nem sokkal később tizenegyesből egyenlítettek a házigazdák, így döntetlen lett a vége. Az első hazai találkozóra rengetegen voltak kíváncsiak a Nagyligetben, a megyei napilap tudósítása szerint 3200 szurkoló szorongott a lelátókon, és szinte földbe gyökerezett a lábuk, amikor a 10. percben a Bábolna vezetéshez jutott.

Hamarosan azonban helyreállt a rendben, mert Földesi és Friedmann révén fordult a kocka, Zámbó pedig a szünet után büntetőből bebiztosította a 3–1-es győzelmet, amivel a legénység felkapaszkodott a bennmaradást érő 5. pozícióba. A veretlenségi sorozat a Pénzügyőr otthonában folytatódott, ahol a fővárosiakat 4–0-ra múlták felül, de egy hét múlva a Váci Izzó pontot rabolt a nógrádiaktól, majd a Kossuth KFSE ellen csak gól nélküli döntetlenre futotta.

Ekkor még szépnek tűnt minden, hiszen ott toporgott a tervek határán a BSE. Húsvét vasárnap a Szegedi Dózsával szemben végig hatalmas mezőnyfölényben futballoztak a fiúk, ám csupán egy büntetővel tudtak nyerni, amit természetesen Zámbó értékesített.

Innen indult meg az a lejtő, ami a kieséshez vezetett. Az okok között sok minden szerepelt. Például az, hogy a dobogóra esélyes 22-es Volán ellen 1–0-s vendégelőnynél, a 88. percben Zámbó tizenegyest hibázott. Akkoriban rebesgették, hogy ez a meccs bizony „bunda” volt, de persze ezt ki merte volna határozottan megerősíteni? Ráadásul akkoriban a szintén NB II.-ben játszó Salgótarjáni TC hasonló cipőben járt, azaz fogcsikorgatva küzdött a másodosztályú tagság megőrzéséért, és a hírek szerint titkos tárgyalásba léptek Kovács Istvánnal és Szedlák Gáborral, amiről az utólagos visszaemlékezések szerint maga Czimmermann mester is késve értesült, korholta is a két csatár barátait, akik csak széttárták a kezüket, erről a „partizántevékenységről” még ők sem tudtak. Ez akár lehet pletyka is, mindenesetre tény, hogy május 2. után Kovács és Szedlák nevével nem találkozunk az összeállításokban, igaz az STC keretében sem bukkantak fel, hivatalos átigazolásuk csak 1982 nyarán történt meg.

A válság kétség kívül utolérte a Balassagyarmati SE alakulatát. Az utolsó fellángolást a listavezető MTK-VM ellen tapasztalhatta a publikum, ekkor a Szalai kiállítása miatt megfogyatkozott gárda szikrázó meccsen szívósan megőrizte a 0–0-t, igaz, még a középhátvéd Rob és a balbekk Lajkó is kivált a sorból. Az utolsó négy fordulóban már erőteljesen tartalékos felállásban küszködött a pályán a BSE-tizenegy. De ekkorra lényegében eldőlt minden, a búcsú matematikailag is visszavonhatatlanná vált. A szépségtapaszt az Építők SC legyőzése jelentette Tóth Gábor két góljával, amely írd és mondd, csak négyszáz (!) nézőt érdekelt azon a játéknapon. Érdemes azért feljegyezni, hogy az első NB II.-es korszak legeslegutolsó összecsapásán kik léptek a gyepre: Radics – Pribeli, Rob, Hornyák, Kövér – Dudás, Kovács J. (Zámbó), Földesi – Friedmann, Fábri, Tóth G. Végeredményben a Közép csoportot a 10. helyen zárta a BSE, az MTK-VM pedig felkerült az NB I.-be.

(folytatjuk)