Középmezőnyben fejezték be a gyarmatiak

Közvetlenül az 1975. augusztus 3-i rajt előtt Tományi Pál vezetőedző nyilatkozott Nógrádban: – Mindenki örül, hogy visszajutottunk, minden támogatást megkapunk, a város felsorakozott a csapat mögé. A felkészülésünk jól sikerült, különösen a Dunakanyar Intéző Bizottság (DIB) kupáján mutatott teljesítménnyel lehetek elégedett. Segítőmmel, Beke Ferenccel folyamatosan térképeztük fel a leendő ellenfeleket, ebben a Salgótarjáni Kohász részéről Wahlkampf Lajos is közreműködött, tőle szintén hasznos tanácsokat kaptunk. Jó szellemű a keretünk, az átlagéletkor huszonöt év alatti, és mindössze négyen dohányoznak. Ez az NB III. lényegesen erősebb, mint amiből egy esztendeje kiestünk, hiszen 20 fős a mezőny. Erőnléti állapotunk jó, a gyorsaságban akad még fejlődnivaló. Célunk a bennmaradás – nyilatkozta a szakvezető.

A keretben lényeges változások történtek. Távozott Eissen, Váradi, Barta, Reiter és Borsos. A balhátvéd Lajkó végül nem ment az SBTC-hez, Ferencsik meggyógyult, míg Kovács I. leszerelt a katonaságtól. A kapuban Tresó helyettese a fiatal Garamvölgyi Mihály lett, az utánpótlásból felkerült még Babinszki László és Rob Gábor, míg Huttyán András a Volántól később csatlakozott hozzájuk. A keret végül így állt össze: Tresó, Garamvölgyi (kapusok), Trubin, Jelen, Hornyák, Lajkó, Rob (védők), Erdélyi, Hugyecz, Ferencsik, Pribeli, Vidámi, Hajnal, Huttyán (középpályások), Szalai, Nagy, Kovács, Szedlák, Babinszki (támadók) – novemberben, a határőrségi besorozások után Szilvási Károly és Csordás Tibor lett még a BSE tagja.

A nyitány kitűnően sikerült. Pribeli és Nagy góljaival ­2–0-ra nyertek Balmazújvárosban, majd egy héttel később az Egri Dózsa ellen hazai pályán játszottak 1–1-es döntetlent. Ezen az összecsapáson a hevesi megyeszékhely csapatának kapuját a későbbi szövetségi kapitány, Csank János védte. Ezután némi hullámvölgy következett, amelynek mélypontja a Debreceni MTE-től elszenvedett 5–0-s vereség volt a Nagyligetben, ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy az első félidőben Pribelit, a szünet után nem sokkal pedig Trubint állította ki a játékvezető, ezután kilenc emberrel teljesen összeomlottak.

A hatodik fordulótól kezdve megint emelkedő pályára állt a társaság, de továbbra sem vált egyenletessé a produkció, és az őszi hajrába érve jöhetett a megyei rangadó: SKSE–BSE. A havas talajon változatos küzdelem bontakozott ki, és már mindenki elkönyvelte a 2–2-es döntetlent, amikor Lajkó hazagurításánál a nedves labda kicsúszott Tresó kezéből, arra Bábel rácsapott, Bencsoknak passzolt, aki belőtte a „Sese” győztes gólját. A gyarmatiak az őszi idényt végül 20 megszerzett ponttal a 10. helyen zárták.

A tavaszi folytatás előtt Tományi Pál értékelte a bajnokság első felét. Kifejtette, hogy igen sikeres esztendőn estek túl, tökéletesen teljesítették a célkitűzést, és még kedvezőbben is alakulhattak volna a dolgok, ha nem csúszik be néhány elkerülhető vereség az utolsó pillanatokban, míg a Záhony elleni hazai fiaskó roppant fájó. A csapat erősségeként a fizikális állapotot és a védekezés hatékonyságát emelte ki, de támadásban jobb lehetne a helyzetkihasználás, illetve több esetben találkozott taktikai fegyelmezetlenséggel, amikor feleslegesen kitámadtak és ráfáztak. Tavaszra az a cél, hogy legyenek az első 10 között. A sajtóban az újjáválasztott egyesületi elnök, Lombos István is megszólalt, hangsúlyozva, egyre jobban beérik a Tományi – dr. Fenyvesi páros munkája, és örvendetes, hogy a szurkolók nagyon megkedvelték a fiúkat, hiszen rendszeresen 1000–1500 ember látogat ki a hazai találkozókra.

1976 tavaszára öt új labdarúgó érkezett Balassagyarmatra: Szebeni István a Kaposvári Rákócziból, Fekete László az SKSE-től, Kárpáti László és Osztrozics Pál a szomszédos Szügyből tette át székhelyét, míg Kovács József addig Dejtáron focizott. Szebenire (a televíziós műsorvezető édesapjára) azért is nagy szükség volt, mert a középhátvéd Jelen megsérült (Erdélyi szintén kidőlt a sorból), így kellett egy rutinos ember a hátsó alakzatok irányítására. Tományi Pál továbbra is a 10. helyet tartotta elérhetőnek.

Ami végül nem jött össze, pedig sokáig úgy állt a „zászló”, hogy akár a középmezőny első felébe is felcsimpaszkodhatnak a fiúk. Különösen az SKSE vendégjátéka okozott szívderítő perceket a Nagyligetben, mivel 6–0 arányú fölényes diadallal vágtak vissza május 30-án az őszi vereségért. Néhány balszerencsés kudarc szintén becsúszott, akadt olyan meccs, amit fegyelmezetlenségek miatt kilencen fejeztek be, míg a szezon végén futottak össze a befejezéskor dobogón végzett csapatokkal: a záráson a bajnoki címet és feljutást ünneplő Egri Dózsa 5–1-gyel gázolt át Szalaiékon. A 12. helyre azonban így sem lehetett panasz, elvégre biztosan bennmaradt a társaság az NB III.-ban.

(folytatjuk)