Egyből feljutással indult Balassagyarmaton a Dávid-éra

A BSE vezetői olyan embert kerestek a szakvezetői posztra, akinek neve van a szakmában, és tapasztalt egyéniségét feltétlenül a komolyabb célok szolgálatába állíthatják. Így került a képbe a Salgótarjáni BTC egykori játékosa, majd edzője, Dávid Róbert, akivel 1977 nyarán három évre szóló szerződést kötöttek. Ő lett az Ipoly-parti város első hivatásos, főállású labdarúgótrénere.

A mester elképzeléseiről először a július 24-i Nógrád sportoldalán számolt be. Elmondta, július elsején indult az alapozás, és a felkészülés addig teljesen zavartalanul zajlott. Napi két edzés szerepelt a programban, és húszfős keretet alakít ki a rajtig. Kívánságára igazolták le az SBTC-től a romhányi származású Balázs Zsolt kapust, a szintén 1-es számot viselő síküveggyári Baár János pedig katonaként csatlakozott a társasághoz. Jött még a csatár Balázs János, visszatért Lajkó János, valamint a fiatal Tóth Gábor, míg a támadó Lucska Ferenc a fővárosi BVSC-től érkezett. Dávid Róbert úgy vélekedett, azzal, hogy átkerültek a Közép csoportba, lényegesen kevesebbet kell majd utazniuk, az ellenfelek közül hét budapesti lesz.

Célkitűzésként elég tág területet szabott meg, az első tíz közé kerülést irányozta elő, ami ugye már NB II.-es tagságot jelenthetett. Az esetleges feljutáshoz a klub háza táján minden feltétel adott volt. Különösebb fejfájást mindössze az jelentett, hogy Pribeli István és Nagy János sérüléssel bajlódott, így például a DIB Kupán többfajta védekezési felállást is kipróbáltak, mire megragadtak a Szebeni, Rob, Hornyák, Lajkó négyesnél. A rajton a ceglédi Honvéd Bem József SE együttesét fogadták, és 2200 néző előtt Szebeni és Balázs J. góljaival 2–1-re nyertek úgy, hogy az mezőny legjobbja a büntetőt is hárító Balázs Zsolt volt.

A lendület maradt, hiszen öt forduló után még veretlenül állt a második helyen a BSE, noha egy újabb nyilatkozatában Dávid Róbert a helyzetkihasználásra panaszkodott, és óva intett mindenkit a „nagy mellénytől”. Gondot okozott, hogy Balázs kapusnak eltörött az ujja, így a következő egy hónapban Tresó védett a meccseken. Az első vereség teljesen váratlanul érte a gyarmatiakat: hiába támadták végig a kilencven percet, egy védelmi hibából szerzett találattal a Pénzügyőr mindkét pontot elvitte a Nagyligetből. Az ősz hátralévő részében továbbra is az élmezőny jeles tagjának számított a nógrádi alakulat, még a listavezető Ganz-Mávagot is legyűrték a Kőbányai úton 3–2-re, elsősorban a gyors kontráknak köszönhetően. Ha az utolsó előtti fordulóban egy szerencsétlen szabadrúgásgóllal nem kapnak ki Cinkotán, akár elsőként is zárhatták volna a félidényt.

A tavaszi folytatás előtt a szakvezetés örömmel jelentette ki, remekül működik a lelkes fiatalok és a rutinosabb labdarúgók ötvözete, minden csatáruk gyors, ami főleg a kontraakcióknál érvényesül, mindössze a hazai teljesítményt illette némi kritika, mondván, akadtak „totógyilkos” meccsek. A vezetőedző most már mindenképpen dobogóra várta Szedlákékat.

A februári kezdeten elsősorban a körülmények zavarták az Ipoly-parti társaságot, Perbálon például bokáig érő sárban tocsogtak végig, nem kerekedhetett felül a nagyobb technikai tudás, meglepő vereség lett a vége. Ám a fiúk nem zökkentek ki a kerékvágásból, sőt, 1978. március 26-án, a Bp. Spartacus elleni sikert (3–0) követően pontelőnnyel álltak a csoport élén. A listavezető pozíciót a Pénzügyőrrel szembeni döntetlen (0–0) sem veszélyeztette.

Az 1978. április 4-i felszabadulási ünnepen Magyarország B válogatottja vendégeskedett Balassagyarmaton, amelynek soraiban többek között Bálint László, Komjáti András, Csapó Károly és Tóth András is pályára lépett. A végeredmény 2–7 lett, a házigazdák találatait Babinszki László és Tóth Gábor szerezte.

A szép sorozat a Vasas Ikarus mátyásföldi otthonában szakadt meg (1–2), majd Bp. Építőknél rendkívül gyenge napot kifogva kiadós „zakóba” szaladtak bele (2–6), de az utolsó találkozókra így is maradt remény a bajnoki cím megkaparintására, mivel rendkívül szorosan alakult az élmezőny. Ehhez viszont feltétlenül kellett volna a Ganz-Mávag és a Kecskemét elleni győzelem. A Balassagyarmati SE 48 pontot szerezve a 4. helyen köszönt el az NB III.-tól.

Az elején sokan hittek az NB II.-es feljutásban, sokan kételkedtek benne, ám lényegében már tavasz elején ez biztossá vált. A 34. fordulót követően tapasztaltam visszaesést a csapaton, egyfajta törést éreztem rajtuk, ami fizikális visszaesésben is mutatkozott. A hosszú hónapok idegi megterhelését, a várakozáson felüli helytállás súlyát a hajrára nem bírták el a játékosok, bár a hozzáállás a nehézségek ellenére végig elsőrangú volt a részükről. Legeredményesebb csapatrészünknek egyértelműen a védelmet tekinthetjük, hazai pályán mindössze kilenc gólt kaptunk. Jó szellemű társasággal megyünk az NB II.-be – értékelt Dávid Róbert.

(folytatjuk)