A gyenge hajrá miatt távol kerültek a gyarmatiak a dobogótól

Az Északkeleti csoportba továbbra is húsz gárdát soroltak, többnyire Heves és Borsod megyei ellenfelek jutottak az Ipoly-partiaknak, valamint az SKSE mellett a Salgótarjáni Síküveggyár és a Nagybátony lett „házi” vetélytársa Hornyákéknak.

Tományi Pál vezetőedző a kezdés előtt ezúttal is derűlátóan nyilatkozott. Úgy vélekedett, rendkívül erős a csoport, és nem tudni, az újoncok mire lehetnek képesek, mindenesetre saját magukat a 7-10. helyre „saccolta”. A csapat még augusztusban két klasszis labdarúgóval erősödött: az SBTC-vel való jó kapcsolat jegyében a kapus Szőke István és a csatár Berindán László augusztusban, a harmadik forduló után tette át székhelyét Balassagyarmatra, ugyanakkor a balhátvéd Lajkó János épp a fekete-fehér bányászokhoz szerződött át.

A nyitányon 2000 néző szeme láttára a Borsodi Bányász együttesét múlta felül hazai pályán 3-1-re a BSE, a következő összeállításban: Garamvölgyi – Pribeli, Jelen, Hornyák, Rob – Hugyecz, Szebeni, Ferencsik – Szalai, Trubin, Szedlák. A gólokat Trubin, Jelen és Ferencsik szerezte. Az első fiaskó – immár Szőkével a háló előtt – az SKSE ellen érte a gyarmatiakat. Ferencsik vezető találatát követően Szebenit kiállították, ez pedig megpecsételte a nagyligetiek sorsát, a rivális fordított, igaz, egy Szalaival szemben elkövetett szabálytalanságért előbb büntetőt ítélt a játékvezető, majd azt a partjelzőjével egyeztetve visszavonta, megfosztva ezzel a pontszerzés lehetőségétől a házigazdákat.

A BSE-t ez nem zökkentette ki a lendületből, a Kazincbarcikán elszenvedett papírforma vereség ellenére maradtak az élmezőnyben, és a Nógrád Balassagyarmati Krónika című melléklete 1976. október 7-én igen dicsérően szólt Hugyeczék addigi teljesítményéről – ekkor a tabellán a 3. helyen állt a társaság 13 ponttal. Dr. Petrik János szakosztályvezető a cikkben elmondta, Jelen és Pribeli ugyan sérülés miatt hosszabb távon kiesett, Szőke és Berindán gyorsan beilleszkedett, és egyértelműen az a céljuk, hogy a négy nógrádi legénység közül tartósan ők maradjanak a legjobb pozícióban. A következő fordulóban a labdarúgók támasztották alá a derűlátó véleményt: a Gyöngyösi Spartacus csapatát 5-0-ra győzték le, Szedlák kétszer talált be, rajta kívül Nagy, Berindán és Erdélyi volt eredményes. Nem véletlen, hogy a következő fordulóban, Nagybátonyba már hatszáz szurkoló kísérte el a fiúkat, és a közönség buzdításának is köszönhették, hogy pontot mentettek, méghozzá Szalait már a kilencedik percben zuhanyozni küldte a sípmester.

Az ősz második felében kisebb visszaesés történt, a 7. helyen zárt a gárda, de mindössze egyetlen pont elmaradással a dobogó legalsó fokától. Kecsegtetett tehát egy igen verőfényesnek ígérkező tavasz.

Tományi mester a felkészülés során a támadójáték javítását emelte ki határozott célként. Szalai István nem mondhatott nemet a Diósgyőri VTK meghívására, a határőrséghez bevonultatott Szedlák Gábor 11-es mezét pedig átmenetileg a Pásztóról jött Bedő foglalta el, míg több fiatalt, például a később meghatározó emberré váló Fábri Jánost a felnőttekhez irányított át a szakvezetés. Az őszről átmentett kiváló forma egészen a 25. fordulóig tartott ki, ezután hat meccsen mindössze három pontot gyűjtöttek, ami miatt Tományi Pál lemondott, és a hajrában Vidomusz János vette át a csapatot. A kispadi váltás felemelkedést hozott, különösen a bajnoki bronzéremre hajtó miskolci Honvéd Papp József SE legyőzése emelkedett ki, akiket Szebeni szép szabadrúgásgóljával vertek 1-0-ra, majd a Kisvárda és a Rudabánya is lehajtott fejjel távozott Balassagyarmatról. Ez a három siker nagymértékben járult hozzá, hogy megmenekült az osztályozótól a társaság, és az 1976/77-es szezont a 9. helyen zárták, de ezért senki sem tört ki örömmámorban a nagyligeti pálya környékén.

(folytatjuk)