2020.04.28. 16:44
Fölényesen megnyerték a bajnokságot a gyarmatiak
A Balassagyarmati SE labdarúgócsapatának első aranykorszakához vezető út mindenképpen az 1974/75-ös Nógrád megyei bajnokság megnyerésével kezdődik. Ekkorra már mindinkább összeért az a mag, amelyet városi nevelésű fiatalok alkottak, és akiknek a neve ma is oly ismerősen cseng az Ipoly partján.
A Balassagyarmati SE bajnokcsapata. Balra fent: Lombos István egyesületi elnök, Horváth Béla szakosztályvezető, dr. Fenyvesi Máté szaktanácsadó, Tományi Pál edző. Lent: Rónási Pál intéző. Játékoskeret, első sor: Lajkó János, Ferencsik Pál, Hornyák Pál, Trubin Ferenc, Jelen István, Tresó József. Második sor: Erdélyi István, Szedlák Gábor, Pribeli István, Barta László, Nagy János, Rampasek Péter, Váradi András. Harmadik sor: Stefanik Viktor, Eissen Imre, Reiter Tamás, Hugyecz János, Szalai István, Vidámi József, Borsos Nándor
Az átszervezés következtében, az öt magasabb osztályú csapat visszaminősítésével, illetve azzal, hogy a bajnok Karancslapujtő sem kerülhetett fel az NB III.-ba, az 1974/75-ös szezonra igencsak megerősödött a megyei első osztály mezőnye, amely tizenhat csapatot számlált. A BSE mellett a Bgy. Volán gárdája képviselte az Ipoly-parti várost, a „közlekedésiek” hosszú évek óta meghatározó alakjai voltak a küzdelemsorozatnak. Nem csoda hát, ha a házi rangadót hatalmas érdeklődés követte mind ősszel, mind tavasszal.
Először a Fegyveres Erők Napján, 1974. szeptember 29-én, a hetedik fordulóban csaptak össze, aminek különös pikantériája volt, hogy mindketten veretlenek maradtak addig, illetve a tabella első és második helyét foglalták el. A Nagyligeti Sporttelepre ezerkétszáz néző látogatott ki, és Molnár játékvezető sípszavára ilyen összeállításban kezdte a mérkőzést a két társaság:
BSE: Tresó – Barta, Jelen, Hornyák, Lajkó – Ferencsik, Trubin – Eissen, Vidámi, Nagy, Szedlák.
Csere: Váradi, Erdélyi.
Bgy. Volán: Naszály – Balla, Huttyán, Dr. Halász – Bérczi, Loksa, Dudás – Gál, Pál, Hegedűs, Cseri.
Csere: Antal, Balázsi.
A Volán hátvédje, a kiváló emlékezőtehetséggel megáldott Balla Sándor negyvenöt év elmúltával így tekintett vissza a találkozóra: – Egészen különleges érzés volt akkoriban ennyi szurkoló előtt játszani. Nem csak az örök presztízs adott rangot a meccsnek, hanem mindkét csapat nagyszerű formába lendült, mindenképpen háromesélyesnek számított a rangadó. Máig nem értem, hogy edzőnk, Fábián István miért éppen a jobbhátvéd posztjára állított engem, hiszen addig sohasem szerepeltem itt, idegennek éreztem magam az oldalvonal mellett. Talán azért, mert a BSE balszélsője, Szedlák Gabi gyermekkori cimborám, és jól ismertük egymást. Úgy negyedóra telt el a meccsből, amikor Gabi mellettem kapott egy remek labdát, befutott a tizenhatoson belülre, esküszöm, szabályosan szereltem, hiszen a labda egészen a salakos futópálya mögötti illemhely falán landolt. Ő mégis elesett, a játékvezető pedig tizenegyest adott, amelyet Nagy Jani értékesített, engem pedig a mester idejekorán le is cserélt, Antal Pista váltott fel – idézte fel a sportember.
Nem sokkal később Eissen közeli góljával növelte előnyét a BSE, de a Volán nem adta fel. A második félidőben Hegedűs kiállítása ellenére, emberhátrányban szépítettek Dudás révén, de az egyenlítésre már se erejük, se idejük nem maradt. A kiváló színvonalú mérkőzés végén a fáradt fiúkat mindkét drukkerhad vastapsa kísérte az öltözőbe.
A BSE ezek után sorra aratta a szebbnél szebb győzelmeket, és az ősz hátralévő részében pusztán négy pontot vesztettek. Karancslapujtőn szenvedtek el vereséget, és kétszer remiztek, két salgótarjáni legénység otthonában, a Volán és a ZIM ellen.
Tavaszra, immár a bajnoki cím megszerzésének fényében megerősítette keretét a Tományi–dr. Fenyvesi páros által dirigált BSE: a sorkatonaságból leszerelő Hugyecz János és a sérüléséből felépült Pribeli István a középpályán, míg a Salgótarjáni BTC-ben kevesebb lehetőséghez jutó, így visszatérő Szalai István a támadósor jobb oldalán kapott kiemelt szerepet, míg a maródiak listájára a tartósan beteg Ferencsik Pál került.
A gyarmati rangadó második felvonását a mai Vizy Zsigmond utcai sporttelepen – a városi szlengben csak „Loksi-pályaként” emlegetett küzdőtéren – 1975. március 23-án rendezték. Mivel itt semmiféle lelátó sem volt, a korlát mentén gyűlt össze a Nógrád Megyei Hírlap tudósítása szerint ezerötszázasra becsült rajongótábor. A BSE ekkor továbbra is az élen állt, míg a Volán visszacsúszott az ötödik helyre, ugyanakkor hatalmas csata ígérkezett. A két csapat így állt fel:
Volán: Naszály – Mihály, Huttyán, dr. Halász – Gál, Bérczi – Dudás, Mátyás, Hegedűs, Loksa, Faliszek. Dudást Hodászi, Faliszeket pedig Balla váltotta.
BSE: Tresó – Barta, Jelen, Hornyák, Lajkó – Pribeli, Trubin, Erdélyi – Szalai, Nagy, Szedlák.
A felázott füvön valóban nagy küzdelem bontakozott ki, a sportszerű találkozón különösen a védelmek jeleskedtek. A BSE – mint később kiderült – győzelmet érő gólja a 10. percben született: Szedlák beívelése után a kapu előtti tömörülésben Trubin észlelt leghamarabb, és nyolc méterről nem hibázott.
A BSE ettől a sikertől olyan lendületbe jött, hogy mindössze egyetlen döntetlen rontotta le az eredményességet, amikor Mátranovákon „ikszeltek”, és már három fordulóval a befejezés előtt bebiztosították bajnoki címüket. Így sikerült kiharcolniuk az NB III.-as feljutást, míg a Bgy. Volán az ötödik helyen zárt. Az év Nógrád megyei csapatába a középcsatár Nagy János került be.
