2020.04.24. 19:23
Az újraszervezés után kiestek az NB-s vonalból
Most, hogy a sportkedvelő nagyközönség lényegében személyes futballélmények nélkül marad, és nem nézhetünk meccset sem élőben, a helyszínen, sem a tévé előtt, érdemes egy kicsit nosztalgiával visszatekinteni szűkebb hazánk régi legendás mozzanataira. Ebben a sorozatban az 1902-ben alapított Balassagyarmati SE első aranykorát idézzük meg, 1978 és 1982 között, némi előzmények felelevenítésével, miként is jutottak el az NB II. magasságáig.
Kovács István (jobbra) az 1973/1974-es bajnoki évad házi gólkirálya lett
A mai húsz-harmincéves generáció számára nem sokat mond a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek fordulója, a negyvenesek is legfeljebb apró kisgyermekkori emlékeket őrizhetnek, ahogy az apuka, vagy a nagypapa kezét fogva bámulták, a vasárnapi ebéd után miként tódul a nép a Nagyligeti Sporttelep felé. Az ötvenes korosztály számára már sokkal képszerűbbek lehetnek az élmények, egy-egy bravúros védés Balázs Zsolttól, vagy Szalai István szélsebes elfutása a jobb szélen. A mostanság hatvanas éveiben járók buzgón skandálták a „Hajrá BSE-t”, miközben ha kicsit késtek, bizony negyedórát is gyalogolhattak a pályáig, mert nem találtak a közelben parkolóhelyet az autójuknak. Az olykor két-háromezer drukker számára felüdülést jelentett ez a szórakozás, tapsolva Hornyák Pál felszabadító felhőfejesének, Erdélyi István sokadik jól sikerült cselsorozatának, és örvendtek, ha a kapu előtti tömörülésben a lesipuskás Kovács István a hálóba vágta a labdát. Ez volt a Balassagyarmati SE első nagy korszaka az NB II.-ben 1978 és 1982 között, felejthetetlen pillanatokkal teletűzdelve.
Mégis, milyen kiindulópontot válasszunk, amikor ennek a legendás fénylő futballkorszaknak a részletesebb ecsetelésébe kezdünk. Talán legszerencsésebb az 1974-es évszámtól indulni, hiszen innen emelkedik felfelé a dicsőséges pályaív.
Az 1973/74-es szezon téli fordulójánál a Balassagyarmati SE az NB III. Északközép csoportjában szerepelve – négy másik Nógrád megyei legénységgel: Pásztó, Somoskőújfalu, St. Síküveggyár, St. Öblösüveggyár – a hetedik helyen állt, tizennégy pontot szerezve. Ekkor már napvilágot látott a Magyar Labdarúgó Szövetség átszervezési döntése, amely szerint a következő idénytől az NB III. létszámát közel felére (226-ról 116 csapatra) szűkítik, azaz minden csoportból csak az első három marad automatikusan ebben az osztályban, a negyedik-hatodik helyezettek osztályozóra kényszerülnek, míg a maradék nyolc együttest visszasorolják saját megyéjébe.
A BSE-nél még a tavasz kezdete előtt tisztújítás történt, Horváth Béla lett a szakosztályvezető, míg a korábbi 76-szoros válogatott dr. Fenyvesi Máté, aki a városban tevékenykedett állatorvosként, nemcsak az elnökségbe került be, hanem az új edző, Tományi Pál mellé szaktanácsadónak kérték fel. Az új helyzet ismeretében Horváth Béla március 1-én, a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain leszögezte: ahhoz, hogy az NB III.-ban maradjanak, mindenképpen meg kell kaparintaniuk a hatodik helyet, aztán jöhet az osztályozó. Hosszabb távra egyértelmű fiatalítást tűztek ki, és együttműködésre léptek az NB I.-es Salgótarjáni BTC-vel.
A Salgótarjáni Öblösüveggyár elleni, a megyeszékhelyen 2–1-re elvesztett találkozón az alábbi csapat lépett pályára: Tresó – Koncsek, Fodor, Hornyák, Lajkó – Eissen (Barta), Ferencsik, Váradi – Kovács I. (Trubin), Erdélyi, Nagy J. A gólt a későbbi határőrparancsnok, Ferencsik Pál lőtte szabadrúgásból.
A hátralévő találkozókon eléggé hullámzóan alakult a teljesítmény. Az elején alig-alig csörgedeztek a pontok, áprilisig csupán négy került a tarsolyba, és hiába jött az összesen huszonhárom találatig jutó Kovács „Kuli” István vezérletével a lelkes hajrá, mindössze a kilencedik helyig tartott ez a felkapaszkodás, ami a csalódást, a kiesést jelentette.
(folytatjuk)
