2019.05.15. 17:30
Megjelent a szécsényi nyugalmazott tanárnő új kötete
A közelmúltban tartották Majsányi Katalin nyugalmazott tanárnő, író legújabb könyvének a bemutatóját a művelődési házban. A rendezvényt követően irodalmi munkásságáról és legújabb könyvéről beszélgettünk a városban élő írónővel.
Örök kérdésekre keresi a választ – Majsányi Katalin legújabb könyvét dedikálja Fotó: Sz. F.
– Emlékszik, hogy hányadik alkalommal beszélgetünk egy újonnan megjelenő könyve kapcsán?
– 2013 óta ez az ötödik önálló kötetem: négy regényt, illetve kisregényt és egy verseskötetet jelentettem meg az elmúlt években. Mindannyiszor megtisztelt kérdéseivel.
– Ha áttekintjük műveinek témáit, úgy tűnik, erősen foglalkoztatja a múlt, a ’60-as, ’70-es évek világa. Négy regénye közül három önéletrajzi ihletésű…
– Valóban köthetőek ezek a könyvek a múltamhoz, de meg kell jegyeznem, a kisregény kivételével nem kimondottan önéletrajz sem a Lina, sem a Hunyt szemmel. Mindkettőben vannak valós események, valóban átélt érzések, de szándékom szerint mindkét könyvnek jóval általánosabb a mondanivalója, mint egy önéletrajzi írásnak. A történet sem az én történetem, hanem Lináé: az ő sorsa másként alakul, mint az enyém. De a felvetett kérdések közösek.
– Melyek azok a problémák, amelyek leginkább foglalkoztatják?
– Elsősorban az emberi kapcsolatok bonyolultsága. Az örök kérdések, amelyekre az ember, az író minden korban keresi a választ, és mindig találunk új megközelítési szempontokat. A szeretet, a szerelem, a barátság, az együtt létezés lehetősége vagy lehetetlensége; hányféleképpen szerethetünk és hányféle módon veszíthetjük el egymást – mindez egy nő szemszögéből bomlik ki a regényeimben. Tulajdonképpen ezekről szól az Erdőmese is, a mesevilág eszközeivel. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy megértsük a kort, a körülöttünk lévő világot, és minden eszközzel szóljunk a természet védelméről. Önmagunkkal és a természettel szemben is van felelősségünk. Ezek a kérdések így nagyon filozofikusnak tűnhetnek, de a regényekben a történetek fordulatosak, és azt hiszem, meglepőek is.
– A regényben – maradjunk most a Hunyt szemmel világánál – nagy szerepet kap a főiskolai élet és a tanári pálya világa.
– Igen. El kell mondanom, hogy részben tisztelgésnek szántam ezt a regényt azok emléke előtt, akik a személyiségemet formálták valamilyen módon, akik a tanári hivatásra felkészítettek, és akik már nincsenek köztünk. A könyv végén külön jegyzet szól róluk, néhány konkrét és hiteles adattal elvégzett munkásságukról.
– Befejezésül: miért Hunyt szemmel lett a mű címe?
– Babits Mihály verse a könyv mottója. Az álmok, ábrándok között élő Lina mottója, aki nem mindig látja meg a valóságot önmagában és maga körül. S kérdés, hogy megtalálja-e így a boldogságot. A választ a regény adja meg.
