Megvilágítja a hit fénye az advent első vasárnapját

Az adventi kegyelmi időszakban előre tekintünk, karácsony felé. Mert mi tudjuk, hogy mit, kit várunk, és azt is tudjuk, hogy várakozásunk nem reményteli, hiszen akire várunk, eljön. Jézus születésének ünnepét, az Isten emberré válását várjuk hétről hétre, amikor előbb a hit, majd a remény, az öröm és a szeretet négy gyertyáját gyújtjuk meg várakozásunk jeleként. Hétről hétre nagyobb lesz a fény a sötétségben, ami a közelgő ünnepet mutatja majd.

Szép hagyománya, a szentnek és a világinak méltó összefonódása az adventi gyertyagyújtás, amikor is a városi közösségek az egyházzal, a történelmi egyházakkal összefogva várakoznak együtt hétről hétre. Nemcsak hagyomány, hanem élő, valós tartalommal bíró esemény is, hiszen a karácsonyi várakozást együtt éljük át ilyenkor a gyertyagyújtásokon. Bár ilyen jellegű történeti kutatások – a közelmúlt miatt – még nem történtek, mégis úgy tudom, mi, salgótarjániak joggal lehetünk büszkék arra, hogy hazánkban szinte, vagy ténylegesen is elsőként vagy az elsők között szerveztek főtéri adventi gyertyagyújtást minden szombaton. Ez 2006-ban, abban a belpolitikai gondokkal nagyon is leterhelt esztendőben volt. 

Tehát az az esemény, amit templomainkban és családi közösségeinkben tartottak meg évtizedeken át, most kilépett az egyházi térből és magához hívta, kapcsolta a világit is, hogy az ünnep (az adventi vasárnapok) előtti napon, az estén közösen meggyújtva a fényt a szívünket készítsük elő a karácsonyra. Ez az akkori, polgári városvezetés és a katolikus egyház helyi vezetőinek összefogását dicséri, méltó és szép programja lett adventnek azóta is. Nemegyszer társult hozzá más, hasonlóan a polgári oldal kezdeményezésére szervezett kiváló és nagyon színvonalas rendezvény, mint az adventi sokadalom, a maga minden illatával és ízével. 

Az egyházi rendezvények közül kiemelendő a hosszú évek óta megrendezett Völgyvárosi Orgonaszó, amikor a legkisebbek töltik be hangjukkal a ferences templomunkat és értő kezek alatt megszólal a templom híres, varázslatos orgonája is. Ezek emelték az adventi várakozás fényét és a városlakók számára segítették a készületet, a világi tartalmat is összefűzve az egyházival.

A közös rendezvényen először – mint a kereszténység történetének első évtizedeiben – egy nagyon erős közösség volt jelen, majd évről évre többen voltak, vagyunk, ami a sikert is jelzi, és ami talán még fontosabb: a hitet is az emberek szívében. Ilyenkor egy kicsit azokat is megérinti a várakozás időszaka, az adventi fények, a közösség imádságos ereje, és – kicsit idekapcsolva a profánt is – a főtéri karácsonyi illatok, akiknek szívében ott van a hit, a kereszténységünk. Utóbbi a legcsodálatosabb az lenne, ha ez tovább gyümölcsözne, ha még több embert tudnánk megszólítani a közös imádság által. Az eleinte szombatonként (mintegy vigíliaként, vagyis ünnep előtti esti imádságként) megtartott, aztán a vasárnap délutáni családi programként szereplő eseménysor nagyon szép és megható pillanata volt, amikor az óvodás gyerekek gyújtották meg először a gyertyát. Jelenlétük nagyon fontos, hiszen ők viszik át a hagyományainkat a jövendőbe, ők a jövő zálogai, ők azok, akiknek át kell adnunk elődeink hitét, reményét, örömét és szeretetét. 

Ahogy a fény elterjedt közösségünkben, úgy lett egyre nagyobb is az adventi koszorú körül, ami jelképesen is megmutatta a közösség erejét. Nagyon egyszerű, ám mégis gyönyörű, felemelő pillanatok ezek, amelyeket meg kell tartani és át kell adni a jövő nemzedékének is. A felcsendülő adventi énekek a maguk egyszerű dallamaival, csodálatos magyar nyelvünk választékosságával, díszességével, szépségével emelték a közös várakozás meghitt pillanatait, hogy a készület még szebb legyen.

Ezt hivatott tenni, hogy idővel ökumenikus jellegű lett a gyertyagyújtás, és már nemcsak a római katolikus egyház papjai, hanem a testvéregyházak lelkészei is megjelennek a gyertyagyújtásokon mint lelki vezetők. Kiváló alkalom ez az egyházak közötti találkozásokra, különösen arra, hogy a Krisztus tanítását követő és hirdető evangélikus és református lelkipásztorok szavait, gondolatait, üzeneteit mi, katolikusok is megismerjük és megfogadjuk. 

Az utóbbi években a városi adventi várakozás része lett a gyertyagyújtás, ami nagy öröm, hiszen nem magában álló rendezvény, hanem a városi készület szerves része. Néha azonban már az adventi program itt is, mint ahogyan azt számos helyen tapasztaljuk (utcán, tereken, bevásárlások során), a karácsonyi dalok miatt elvilágiasodó, a két időszakot összekapcsoló rendezvénysor lett. Azzal azonban, hogy a városlakók számára ott van a gyertyagyújtás a programban hosszú évek óta, kétszeresen is betölti egyházi, hithirdető szerepét, hiszen az Úr eljövetelére történő várakozást segíti, a megszólaló papok és lelkészek a Szentírásból olvasnak fel, tanítanak és vezetésükkel közösen imádkozunk Istenhez, és mindezeken túl – mivel a programsorozat része – talán megérintheti azokat is, akik egyébként nem járnak minden héten templomba. Ez pedig rendkívül fontos, ha nem a legfontosabb küldetése, missziója a templomi keretek közül kilépő rendezvénynek a XX. század második felében a hitéletben is sokat szenvedett városunkban.

Nem nagy „bűn”, ha megérint minket a karácsonyi fénygömb, a kürtőskalács és a szelídgesztenye illata, a gyerekzsivaj vagy a főtéri korcsolyázók sokasága. Az sem baj, ha lélekben mi is fiatalok leszünk a Mikulás szánja közelében. Vagy éppen a legkisebbekkel együtt díszítjük fel a városi főtéren a városlakó közönség idén is formás és nagyon szép karácsonyfáját. Ezek mind az adventi időszakhoz tartoznak világi értelemben, ám a legfontosabb, hogy a szívünket-lelkünket készítsük elő az ünnepre, és minden világi íz és illat, minden világias rendezvény, minden csábító vásár és vásárlás közepette se felejtsük el az ünnepi várakozást, a lelkünk rendbetételét, a szívünk kicsinosítását, és azt, hogy mi keresztények vagyunk, akik Jézus születésére készülnek ezekben a hetekben! 

Keressük fel a főtéri jászolt, tegyük hódolatunkat a születendő Kisded előtt, nézzük meg egyszerűségét, csodáljuk meg ebben az egyszerűségben is a családi szeretetet, merítsünk erőt a Szűzanya anyaságából és Szent József apaságából, és ezt az erőt vigyük haza és osszuk szét szeretteink között! Kívánom, hogy adventi készületünk szent és eredményes lehessen valamennyi család otthonában!