Az NB I/B-s pontvadászat Piros csoportjának 10. fordulójában Miskolcon, az északi rivális MEAFC (10., 3–6) vendégeként lép pályára a Salgótarjáni KSE (4., 3–1) együttese. Az egyetemi körcsarnokban 17.30 órakor kezdődő összecsapás előtt Dániel Tamás klubmenedzserrel elemeztük a gárda helyzetét – amely a cirka öthetes kényszerű „semmittevést” követően korántsem tűnik egyszerűnek.
– Bár az idény előtt örömmel újságolta, hogy a felkészülés során elkerülte a csapat háza táját a járvány, október végén azután mégis beütött a krach, hiszen a szakmai stáb és a játékoskeret szinte valamennyi tagját elérte a betegség. Hogyan élték meg az elmúlt egy hónapot?
– Tudtuk, hogy jönni fog, csak azt nem, hogy milyen irányból és mikor. Az elmúlt időszak tehát azzal telt, hogy nagyrészt pihentünk, vártuk, hogy leteljenek a terminusok, elvégeztessük a protokoll szerinti vizsgálatokat, aztán folytassuk a munkát. Nagyjából itt tartunk most. A játékosaink nagy részén, az edzőinken és egy-két vezetőn ment át a vírus, de nagy valószínűséggel mindenkit érintett a környezetünkben. Azt nem mondhatom, hogy örülünk ennek a történetnek, de azt igen, hogy eddig legalábbis, olcsón megúsztuk. Megjegyzem, anyagilag azért annyira nem, mert a bevételünk minimalizálódott, a kiadásaink viszont megnövekedtek, elsősorban a védekezés miatt. De az legyen a legkisebb gondunk, főleg ha a továbbiakban ezzel már nem kell különösebben foglalkozni.
– Hogyan befolyásolja további szereplésüket a huzamos kényszerszünet?
– Az látszik, hogy azért a csapatok többségét érintette már a vírus, így, ha nem is könnyen, de életben lehet tartani a bajnokságot, és ha kuszán is, de remélhetőleg a végére érünk. Ki kell emelnem, hogy a nagy nyomás ellenére rendkívül sok segítséget kaptunk a szövetségtől, illetve, a Veszprém kivételével ellenfeleink is megértőek voltak a halasztások ügyében. Innentől viszont két hónapig erőltetett hegymenet lesz, és gyakorlatilag heti két mérkőzéssel folytatjuk a bajnokságot. A legnagyobb kérdés természetesen az, hogy a kényszerű pihenő után hogyan tudjuk visszaszerezni az erőnket, és hogyan bírjuk majd ezt a terhelést, de én bízom a srácokban és hiszem, hogy ha fejben fel tudjuk dolgozni a történteket és azonosulunk az előttünk álló feladatokkal, akkor nem lesz probléma. Egyébként itt kell kiemelnem, hogy egy rossz szó nem hangzott el senkitől a csapatból a kialakult faramuci helyzet kapcsán, illetve hadd köszönjem meg külön is Orbay Csaba technikai vezetőnknek a helytállását, aki néhány hétig gyakorlatilag egyedül tartotta a frontot.
– Öt hét és hat elhalasztott, illetve lemondott mérkőzés után pénteken ismét pályára lépnek. Mennyire áll készen a gárda az újrakezdésre?
– Ahogy említettem a kötelező vizsgálatokon túl vagyunk, a játékosaink hál’ istennek egészségileg rendben vannak, de azért most nem vagyunk még az az acélos társaság, mint egy hónappal ezelőtt. Sok mindent újból kell kezdenünk, vagy egyszerűen kihagyunk lépéseket, de jó lenne mihamarabb utolérni magunkat. Sok időnk nincs, éppen ezért a miskolci mérkőzés most igazán nem lesz egyszerű feladat. Riválisunk amúgy is egy harapós társaság, ráadásul őket eddig a betegség is elkerülte, így ebben az esetben egyértelműen ők az esélyesebbek. Mi csodát nem tudunk tenni, hisz vannak olyanok, akik egy edzéssel vagy akár edzés nélkül fognak meccsre utazni, abból pedig nagy várépítés biztosan nem lesz. A szakmai stábon a teher, hogy valami olyat találjanak ki, amivel a legkevesebb véráldozattal tudjuk megvívni ezt a csatát. Én egy kellemes, öregfiúk típusú meccsre számítok, hisz valahogy végig kell bírnunk a negyven percet. Bevallom, tényleg fogalmam sincs, hogy ebben a helyzetben mire leszünk képesek, de én azért bízom a srácok akaraterejében, az eddig elvégzett munka megmaradt hatásaiban, úgyhogy azért szeretném, ha egy jó meccsen, ha nem is jó játékkal, de számunkra elfogadható eredményt érnénk el.
