Rendre különleges feladatok vártak a Zenthe művészére

Rácz János egyik korábbi igazgatója, Csizmadia Tibor négy évvel ezelőtt kérte fel a milliomosnak vélt villanyszerelő szerepének eljátszására a felcímben jelzett darabban. Azóta jó néhány előadásban nyújtott figyelemre érdemes alakítást. Mind a kollégák, mind a nézők megkedvelték a barátságos egyéniségű színművészt. Az elismerő minősítésnek szakmai nézőpontból is nagy jelentősége van.

Az utóbbi értelemben azért, mert csupa olyan feladatokat kapott a Zenthe színház rendezőitől, amelyek neki magának soha nem jutottak volna eszébe saját személyét illetően. Példaként egyrészt a Tarnóczi Jakab által színre vitt, átdolgozott Shakespeare-műben, az Amit akartokban nemes Böffen Tóbiás, azaz Sir Tóbi, másrészt Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című regényének, Mikó István rendezte dramatizált változatában Balázs, a mulatós dzsentri figurája említhető. Az utóbbi esetben énekelnie is kell, ami – mint többször is bizonyította már az évek során – egyáltalán nem esik nehezére.

Egyébiránt Rácz János azért is szeret Salgótarjánban vendégeskedni, mert azontúl, hogy új játszótársakra tett és tesz szert, korábbi barátaival – Bozó Andreával, Kaszás Gergővel – is együtt szerepelhet. Az irántuk és a többiek iránt érzett tisztelet készteti arra, hogy hacsak teheti, igyekszik eljönni minden itteni premierre.

A szeptemberben induló új évadban két jelentősnek nevezhető kihívás várja. A tervek szerint márciusban L. Pirandello IV. Henrik című darabjában, májusban pedig Bródy Sándor A tanítónő című színművében lép a közönség elé.