A nem pozitív hősöket szereti igazán a tarjáni művész

A Shakespeare akadémián olyan tanárai voltak, mint – mások mellett – Csiszár Imre, Gombár Judit, Szőke István vagy Tímár Éva. A fővárosban sokáig szellemi szabadfoglalkozású színészként kamatoztatta képességeit, ismereteit. Ködszurkálók néven társaival önálló független színházat alapított, ahol a rendezés gyakorlatát is megtapasztalta s ebbéli minőségében – Susán Ferenc hívására 2013 januárjában – mutatkozott be a helyi Zenthe színházban is Patrick Marber Közelebb című darabjának színre vitelével.

Színészként ugyanazon év júniusában debütált G. B. Shaw Sosem lehet tudni című vígjátékban s azóta számos remek alakítás fűződik a nevéhez. Peter Brook szellemében vallja, hogy a színház és az élet elválaszthatatlan… A játékhoz sok munka kell. De amikor ez a munka a játék élményét adja, nem érezni többé munkának. A színház – játék.

Az úgymond nem pozitív hősök karaktere áll közel hozzá, az ő titkukat, igazságukat szeretné leginkább megismerni, bemutatni. Ilyen volt Valentinianus császár Illyés Gyula Kegyencében vagy Eddie Carbone a Pillantás a hídról című Arthur Miller-drámában. Szívesen csatlakozott szülővárosa – amelynek utcáin végigmenve még ma is ezernyi gyermekkori emlék cikázik benne – társulatához, mert jónak tartja a közösséghez tartozást.

Máté Krisztián kíváncsian várja az új évadot, reméli, hogy a járványhelyzet megengedi a színház szép terveinek megvalósulását. Annál is inkább, mert három izgalmasnak ígérkező szerep vár rá Tamási Áron Énekes madár-jában, Luigi Pirandello IV. Henrikjében és Bródy Sándor A tanítónő című színművében.