Szijjártó Péter: milliárdok érkeztek Nógrádba, a megye jó úton halad

– Másfél éve Balassagyarmaton nyilatkozott lapunknak, ahol azt mondta, hogy 2023-ig három új Ipoly-híd épül meg, ebből kettő térségünkben. Nógrádi látogatásának egyik fontos apropóját az adta, hogy letették az Őrhalom és Ipolyvarbó között épülő hídnak az alapkövét. Hogyan állnak ezek a beruházások? Tartható-e a kitűzött dátum?

– 2014-ben abban állapodtunk meg a szlovákokkal, hogy további átlépési lehetőségeket biztosítunk a határ menti közösségek és persze mindenki más számára is. Ennek keretében hat olyan fejlesztési program zajlik a két ország között, amelyek 2023 végére hiánytalanul el fognak készülni. Ebből a hat projektből három Ipoly-híd. Ipolydamásdnál már tavaly letettük, most pedig két hét alatt a másik két helyszínen, Őrhalomnál és Drégelypalánknál is letesszük az épülő hidak alapkövét. Ezek mind elkészülnek a jövő év végéig. Az Őrhalomnál épülő híd egyébként a személyforgalom mellett a 3,5 tonna alatti teherforgalom áthaladására is alkalmas. A 3,2 milliárd forintos beruházás során egy 32 méteres, egynyílású híd jön létre, amelynek nyomán öt percre rövidül a menetidő a határ két oldalán található Ipolyvarbó és Őrhalom között. Jelenleg 23 kilométeres kerülőt kell tenni, ha az ember az egyik településről a másikra szeretne eljutni.

– Nógrád megye, különösen Nyugat-Nógrád szempontjából nagyon fontos a 2-es számú főút határig tartó fejlesztése is, amely végre megvalósulni látszik. Ezzel kapcsolatban milyen konkrétumok ismertek jelenleg?

– A politikai szándék továbbra is változatlan: szeretnénk gyorsforgalmi összeköttetést létrehozni a 2-es út nyomvonalán Budapest és az országhatár között. Nógrád megye nyugati felének ez gazdaságfejlesztési szempontból egy nagyon fontos beruházás lesz. Szakaszokban készül el, az elsőt már befejeztük: a fővárostól Vác déli csomópontjáig már két sávon járható az út. Vác északi csomópontjáig terjed a következő szakasz, amelynek a tervezése már zajlik, a komplett előkészítéshez szükséges 1,5 milliárd forint rendelkezésre áll. A Vác-északtól az országhatárig tartó 41 kilométer hosszú szakasz egy műszakilag igen bonyolult beruházás: völgyhíd és alagút építésére is szükség lesz, így akár 300 milliárd forintot is felemészthet a projekt. Az előkészítést megkezdtük, a rétsági és drégelypalánki szakaszok tervezése elindult. Ha ez elkészült, a térség lakosainak bemutatjuk majd a tervezett nyomvonalat, és ha egyetértés van, akkor a további szakaszok tervezésével és kivitelezéssel folytatódik a munka.

– A már említett, másfél évvel ezelőtti interjú alkalmával szóba került a Salgótarján és Fülek közötti vasúti közlekedés újjáélesztésének szándéka is. Akkor azt nyilatkozta, hogy a szlovákok pozitívan fogadták a magyar javaslatot. Ebben az ügyben van előrelépés azóta?

– Sajnos ezeket a reménybeli fejlesztéseket a koronavírus agyonvágta. Sokáig a kérdés ugyanis nem az volt, hogy lesznek-e új határátkelőhelyek, hanem hogy a meglévőket meg lehet-e újra nyitni. Most pedig, amikor a pandémiát és annak gazdasági hatásait végre zárójelbe tehettük volna, kitört a háború a szomszédban. Ezeknek a fejlesztéseknek ez nem használt, de fel fogjuk venni a szálakat, és amint lesz a szlovák partnereknek erre energiájuk, megpróbálkozunk az ügy újbóli napirendre tételével.

– Két kelet-nógrádi cég fejlesztése kapcsán látogatott megyénkbe. Milyennek látja térségünk gazdasági helyzetét? Mi lehet a legfőbb vonzerő az új befektetők és a növekedésre vágyó hazai, illetve külföldi vállalkozások számára Nógrádban?

– Nógrád elképesztő fejlődésen ment át 2010 óta. Gyakran le szokták sajnálni a megyét, hogy utolsó helyen áll a GDP és a beruházások tekintetében, szerintem azonban azt érdemes vizsgálni, hogy honnan jutottunk el hova. 2010-ben ebben a megyében 20 százalék felett volt a munkanélküliség, ma 8,6 százalék, ami azt mutatja, hogy a foglalkoztatási ráta rendkívüli mértékben megnőtt, nagy számban jöttek létre munkahelyek. Ugyanakkor azt is látni, hogy van még munkaerő-tartalék. Mindez azt jelenti, hogy manapság, amikor már nem a munkanélküliség a probléma az országban, hanem inkább az, hogy a vállalatok nagyítóval keresik az új, bevethető dolgozókat, akkor Nógrád megye ennek a munkaerő-tartaléknak köszönhetően kifejezetten vonzó lehet. Ezt igazolja az a tény is, hogy 2010-ben nagyjából 140 milliárd forintnyi ipari termelési érték jött itt létre, most pedig ez a szám 450 milliárd forintra rúg. Ez több mint háromszoros emelkedés. 

A vállalatok megtalálták a számításaikat, akik ide jöttek beruházni, azok jó döntéseket hoztak. A világjárvány alatt elindítottuk a versenyképesség növelését segítő támogatási programot annak érdekében, hogy ne kelljen elbocsátani senkit. E program keretében tizennyolc Nógrád megyei cég vágott bele fejlesztésbe. Összesen 13 milliárd forintnyi beruházást hajtanak végre, nagyjából 4,5 milliárdnyi kormányzati forrás segítségével, és ezzel megmentettek 5300 munkahelyet. Mindezek mellett normál ütemben is három nagy beruházást támogattunk a megyében, melyek 37 milliárd forint értékben jöttek létre. A nógrádi térség gazdasági ereje tehát egyértelműen növekszik. A munkaerő-tartalékot, a logisztikai adottságokat, az infrastrukturális beruházások kedvező hatásait kihasználva a megye jó úton halad.

– Helyi ügyekről nagypolitikára váltva: miként látja, külpolitikai és külgazdasági szempontból milyen téttel bír az április 3-ai választás?

– Míg a 2010 előtti külpolitikai irányvonal a nemzetközi elismerések, a buksisimogatások kereséséről szól, mi az elmúlt években olyan külpolitikát folytattunk, ami kizárólag a nemzeti érdekeket tartotta szem előtt. Korábban a magyar külpolitika akkor tartott egy-egy döntést sikeresnek, ha azt New Yorkból, Washingtonból, Londonból, Brüsszelből vagy éppen Berlinből megdicsérték. Minket ez nem érdekel. Mi akkor tartunk egy döntést jónak, ha a nemzeti érdeknek megfelel, ha abból Magyarország, a magyar emberek profitálnak. Ez a külpolitika – ami kifejezetten külgazdaság-orientált – vezetett el oda, hogy hazánk az elmúlt hét év mindegyikében megdöntötte az éppen aktuális külgazdasági rekordokat. A 2020-as Covid-évet leszámítva minden esztendőben történelmi rekordot döntött az export és a beruházások mértéke is. 

Ez a külpolitika képes volt arra, hogy keletről is, Kínából, Japánból és Koreából is olyan nagy beruházókat vonzzon Magyarországra, amelyek az európai terjeszkedésük érdekében hatalmas fejlesztésekről döntöttek. Ezek nagyon magas technológiai színvonalat képviselnek, sok ezer munkahelyet teremtettek, megélhetést adnak az embereknek, az új, modern gazdasági kultúrát képviselik. Nem véletlen, hogy nagyon sok nyugat-európai ország is szerette volna magához vonzani ezeket a cégeket, de mi a korábbi Keleti Nyitás politikánkkal meg tudtuk előzni őket. Egy nemzeti érdek alapú külpolitika vagy egy behódoló, külföldi elismerésekre vágyó külpolitika – ezek között lehet választani áprilisban.

– A minap Salgótarjánban járt Bayer Zsolt közíró, aki szerint napjainkban, amikor a világjárvány mellett egy szomszédos háború is közvetlen hatással van a magyarok életére, egyre inkább felértékelődik a politikai rutin és tapasztalat – mint képviselői, miniszteri vagy akár miniszterelnöki kvalitás – jelentősége. Ön mit gondol erről?

– Egyetértek vele. Annál is inkább, mert amikor háborús időszak van, akkor a kimondott szó majdnem olyan súlyú, mint a tett. Ha ebben az időszakban valaki felelőtlenül beszél, összehord minden butaságot, akkor annak nagyon komoly kockázatai vannak, és nagyon komoly veszélyhelyzetek alakulhatnak ki. Ha valaki egy háborús helyzetben arról beszél, hogy katonákat és fegyvereket küldene a háborúba, az nagy veszélyt hoz az országra. Ha valaki azt mondja a kárpátaljai magyarokról, hogy ők oroszszimpatizánsok, akkor a nacionalisták célkeresztjébe helyezi a több mint százötvenezres magyar nemzeti közösséget a Kárpátalján. Egy elképesztően felelőtlen, Magyarországra veszélyt jelentő magatartás tapasztalható az ellenzék oldaláról; mi ezzel szemben a higgadtságot, a megfontoltságot, a stratégiai nyugalmat tartjuk ilyenkor a legfontosabbnak. Felelős döntéseket kell hozni, nem össze-vissza beszélni. Nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben a tapasztalat nagyon sokat számít.

– Az ukrajnai háború kapcsán arról a példátlan összefogásról is szólni kell, amivel a kormány, a hivatalos szervek, a segélyszervezetek és a civilek segítik a hazánkba érkező menekülteket. Mit gondol, meddig tart még ez a helyzet, illetve hosszabb távon mi lesz az ukrán, valamint a kárpátaljai magyar menekültek sorsa?

– Minden hozzánk érkező menekültet befogadunk és ellátunk; ha a számuk növekedne, akkor is felkészülten állunk e feladatok elé. Az nyilvánvaló, hogy akik tovább maradnak nálunk, azok számára munkát is kínálunk, hiszen a hosszú távú megélhetésüket ez tudja leginkább biztosítani. Mi munkaalapú társadalmat építünk Magyarországon, és a részének tekintünk mindenkit, aki huzamosabb ideig itt tartózkodik. Azok az Ukrajnából érkezők tehát, akik hosszabb időre rendezkednek be itt, munkát fognak kapni, a gyermekeiket pedig taníttatni fogjuk.

– Március elején megkönnyebbült az ország: végre letehettük a maszkokat, illetve a járványügyi előírások nagy többségét eltörölték a pandémia enyhülése miatt. Mik a tapasztalatai, Európa-szerte hasonló a helyzet? Ön szerint idén már biztonságosabban utazhatunk külföldre?

– Az látszik, hogy Európa mára túl van a nehezén. Az átoltottsági szint a kontinens minden országában kifejezetten magas, és elmondhatjuk azt is, az omikron segített abban, hogy a vírussal való enyhébb lefolyású találkozások minél több embert védetté tegyenek a járvánnyal szemben. Európa országaiban a korlátozások a megszűnés irányába mennek. Persze azt is látni kell, hogy a világ számos pontján még nem ennyire rózsás a helyzet: sok helyen sajnos még alacsony az átoltottság, ami lehetővé teszi újabb variánsok kialakulását. Mi ezen úgy próbálunk javítani, hogy folyamatosan küldünk vakcinaadományokat külföldre, már az 5 milliót közelíti az általunk más országoknak adott oltóanyagok száma. Mindezt annak érdekében tesszük, hogy el lehessen kerülni újabb variánsok kialakulását. Ha sikerrel járunk, akkor be tudunk rendezkedni egy olyan helyzetre, hogy a világjárvánnyal együtt élve, figyelve arra, hogy megelőzzük a további terjedést, végre magunk mögött hagyhatjuk ezt a bajt.