Szerelem bújik meg a könyv lapjai között

– Hogyan alakult ki a festészet iránti szeretete?

– Talán különösen hangzik, de így születtem. Visszaemlékezve egészen kis gyermek koromra, mindig rajzoltam. A világra nyitott, kíváncsi és rácsodálkozó kislány voltam. Megmaradtam álomlátó, bolondos gyermeknek, és büszke is vagyok erre, hiszen az alkotó ember alapvető tulajdonsága ez is. Latinovits Zoltán a „gyermek” jelzőt aranygyapjas kitüntetésként említi egy írásában. Picasso is azt hirdette, hogy meg kellene tanulnunk úgy élni és rajzolni, mint a gyerekek. Hiszem és vallom, hogy nagy bölcsesség rejlik ezekben a vallomásokban, mert ha megszűnne a világra való csodálkozásunk, a mélyre ásó kíváncsiság, az alkotás iránti vágy és a tenni akarás, akkor éppen az veszne el a művészemberekből, ami a lényegük: a lélek!

– Meddig alkotott Nógrád megyében?

– Pásztón születtem és közel harminc évig ott éltem. Az életem úgy hozta, hogy elköltöztem, de az ember a gyökereit nem tépheti ki a szívéből. Később is vissza-visszatértem, sőt volt festészetemnek olyan korszaka, amikor a nógrádi táj ihlette tájképeket varázsoltam vászonra, hiszen olyan gyönyörű vidéke ez Magyarországnak. Szeretem a hegyeket, a Mátrát és a Börzsönyt. Néhány éve vettem egy parányi „tündérlakot” Nógrád megyében. Amikor csendre vágyom, vagy éppen nagy munkában vagyok, ott zavartalanul tudok dolgozni, hiszen csak a madárcsicsergés és a csönd vesz körül. Természetesen az is motiválta döntésemet, hogy nógrádi származású vagyok, és ahogyan múlnak az évek az ember lánya fölött, úgy kötődik egyre inkább szülőföldjéhez.

Tehetséges és változatos művész

Vészabó Noémi igazán sokoldalú, hiszen festőművész, író, és műsorvezetőként is megállja helyét. Az elmúlt években több mint ötven hazai kiállítása volt, valamint öt megjelent sikeres könyv fűződik a nevéhez. 2012-ben újságírói diplomája mellé Zsigmond Márta-médiadíjat is kapott. Ezen felül a Magyar Mecenatúra Program, illetve a Magyar Alkotóművészek Szövetségének rendes tagja. Állandó kiállítása van Sanghajban, a budapesti Ram Colosseumban pedig kilencszer kétméteres festménye látható. A sényei kápolna falait is az ő festményei díszítik. Néhány évvel ezelőtt saját kollekciókat tervezett a holló­házi porcelánmanufaktúrának.

A gyár egyébként a hungarikum elismerést is megkapta.

– Mi inspirálja az alkotások készítésekor és milyen üzenetet hordoznak a művei?

– A festőművész mindig „dolgozik”. Különösen hangzik ez, de így van. Azt hiszem, a filmrendező is mindig snitteket lát, az orvos folyton figyel, a magyartanár a szép beszédre ügyel, és így tovább. Én képekben látom a világot. Ha ritkán felszállok a villamosra, figyelem az arcokat, mozdulatokat, fényeket és árnyékokat, hiszen ezekből születhet később egy-egy festmény. Természetesen az embernek vannak ragyogóbb, szomorúbb vagy katartikus napjai, s persze minden hatással van az alkotásra. Üzenete így változó a képeknek, hiszen visszatükrözik a művész akkori lelkületét, gondolatait és élményeit. Sokat olvasok ókori irodalmat és költészetet. Rendkívüli módon meghatározza ez a kor művészetemet. Kissé visszanyúltam az ősforráshoz, így egy érzékeny szem észreveheti műveimen az ókori világ ornamentikáját, arcait és költészetét. Miután Holló­házának is tervezek porcelánokat, a legelső kollekciómban is fellelhető volt a néhány ezer évvel ezelőtti vörös-fekete alakos vázák újraértelmezése. Ady szerint „új időknek új dalaival” kell előbbre lépnünk. Ez úgy történik, hogy a művész újrateremti, újraértelmezi a körülötte lélegző világot.

– A közelmúltban tartotta legújabb novelláskötetének bemutatóját, ahol Pataki Zita műsorvezető és Bencze Ilona Jászai-díjas érdemes művész méltatta a könyvet. Mesélne erről?

– Sokan csodabogárnak tartanak, hiszen a festészet mellett nálam mindig jelen volt az írás. Most az ötödik könyvem jelent meg, és számos más könyvet illusztráltam, vagy közreműködtem megjelenésükben. Írtam már verseskötetet, szonetteket, lélektani regényt, és most egy szerelemről szóló novelláskötet látott napvilágot a Galenus kiadó gondozásában. Huszonegy novellát tartalmaz a könyv, mindig megdöbbentő befejezéssel. A kiadóm visszajelzései alapján szeretik az olvasók. Pataki Zita és Bencze Ilona emelte a bemutató fényét, remekül kiegészítettük egymást hárman, hiszen Ilona felolvasott gyönyörű hangján, Zita pedig lélektanilag elemezte a novellákat.

– Valóban igaz történetek alapján íródott?

– Igen, minden történetben igaz és megtörtént eseményeket dolgoztam fel. Persze nagyon átalakítottam a sztorikat, hiszen megváltoztattam a neveket, helyszíneket, nehogy valaki ráismerjen a főhősökre. Természetesen, akik elmesélték nekem titkos szerelmi viszonyaikat, azokat megkérdeztem, hogy megírhatom-e. Szerintem mindenkinek vannak titkai, amiket mélyen őriz magában, de mégis megkönnyebbül, ha elmesélheti egy számára megbízható embernek. Ráadásul fontos jellemzőnk a kíváncsiság, hiszen szeretünk kicsit betekinteni mások magánéletébe, ezért nézünk filmeket, olvasunk regényeket, hogy megismerjünk sorsokat, a miénktől eltérő vagy éppen nagyon is hasonló életeket. Novelláim mind tükrök egy-egy titkolt szerelemről.

– Miért éppen a szerelem?

– Mert anélkül nem lehet élni, mert a szerelem, az érzelmek mozgatórugói életünknek. Mindannyian azért születtünk, mert valaha szüleinkben fellángolt a szerelem és gyönyörűséges folytatásai így lehetünk egy-egy ölelésnek. Milyen csoda és milyen szomorú lenne ez a világ szerelem nélkül!

– Milyen jövőbeli tervei vannak?

– Bácskai Lauro Kittyvel, a kiváló iparművésszel együtt dolgozom majd egy állandó tárlaton, és tervezem a következő könyvet a Galenus kiadóval, de nem árulom el a témát. Maradjon ez titok és meglepetés!