19°

Tíz évvel ezelőtt hunyt el a sokoldalú nógrádi alkotó: Marschalkó Zsolt

Írta és élte a drámát – mondta a bevezetőben Marschalkó Zsolt barátja, kor- és pályatársa, ­Handó Péter abban a bevezetőben, amelyet a Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban mondott a Palóc ­Parnasszus szerkesztősége által a ­Zenthe Szalonban szervezett minapi emlékesten.

Handó Péter egyrészt konkrét életrajzi adatok, másrészt vetített képes személyes emlékek és nem utolsósorban a költő, drámaíró saját hangú önvallomása alapján idézte meg Marschalkó Zsolt drámaíró, költő, zenész alakját. 1962. április 12-én Salgótarjánban látta meg a napvilágot pedagógusszülők gyermekeként. Mátraszőlősön járt általános iskolába, s ott kezdett el hegedülni tanulni is. Ugyancsak vonzódott a természethez, ezért a megyeszékhelyi Bolyai János ­Gimnázium biológia tagozatára járt, s már középiskolásként játszott a Salgótarjáni Városi Szimfonikus Zenekarban. Felsőfokú ének szakos tanulmányait az esztergomi tanítóképzőben, illetve az egri főiskolán végezte, a zeneakadémián az rtv-zenei rendezői szakon diplomázott, majd médiatanári szakvizsgát is tett.

A Katolikus Társadalomtudományi Akadémián filmforgatókönyv-írást tanult. Dolgozott a salgótarjáni gyermekkönyvtárban és a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, s éveken át tanított Karancskesziben a zeneiskolában, illetve a kisterenyei Váci Mihály Gimnáziumban. Alapító tagja volt a Balassi Bálint Asztaltársaságnak. 1997-től 2001-ig részt vett a Palócföld című irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat szerkesztőbizottsága munkájában, 2001-től két éven át szerkesztője is volt a lapnak.

Első – Balassi Bálint személyét és korát ­megidéző – kötete, az Ostromállapot ­1991-ben jelent meg. ­Igazi kihívást jelentett számára és nagy sikert hozott az Újpesti Színház ­1994-es ­drámapályazata, amelyet megnyert Kaméleonidász ­című komédiájával. Az ősbemutató 1994 áprilisá­ban volt a fővárosi teátrumban. Ezt és ­2012-ig további hét művét állították színpadra. A Kaméleonidaszt Szécsényben is játszották, a Zsarnokölőket pedig a ­Zenthe Ferenc Színház közvetlen elődje, a Vertich Színpadstúdió vitte színre. ­Önálló kötetben három monodrámája, hat színdarabja, egy prózai műve és huszonkilenc verse látott napvilágot. A Garabonciás című színműve beépült a 2004-es balassagyarmati Madách-ünnepség keretjátékába,

A Mondóka együtt a közönséggel

Marschalkó Zsolt Mondóka című, tanulságos, hangulatos versikéje sokáig mottója, illetve záróepizódja volt Salgótarjánban az irodalmi rendezvényeknek: „A macskakő közt / sárguló fű. / Nem a művész, / hanem a mű. / A forrás vize és / nem a kút. / Nem a cél, hanem az út.” Mi sem természetesebb, hogy a rá, a szerzőre – akinek mindössze negyvenhat esztendőt engedélyezett a sors – emlékezvén újra elhangzottak ezek a sorok, méghozzá többször, a közönség által kórusban citált formában is.

A ­maklári nőket az egri Gárdonyi ­Géza Színház ugyancsak ­2004-es, a Vikinget pedig a Szentendrei Új Kulturális Központ 2008-as drámapályázatára készítette. Ez utóbbi befejezése és a szerző, 2008. ­április 3-án, Pásztón bekövetkezett váratlan halála között alig több mint egy hét telt el.

A Szerdatársaság Irodalmi Kávéház estjén A provance-i kolostor című egyfelvonásos színműve került a közönség elé. A darab Albert Schweitzer (1875–1965) Nobel-békedíjas, Elzászból származó huszadik századi polihisztornak – teológusnak, lelkésznek, filozófusnak, orgoaművésznek, tanárnak, orvosnak – állít emléket. A háromszereplős (Schweitzer – Erdélyi ­Gábor, Heléne, a ­felesége – Gréczi-Zsoldos Enikő – és Richter úr – Sándor Zoltán) darab 1918 tavaszán játszódik a franciaországi Saint-­Rémy melletti fogolytáborban, ahová a Francia Egyenlítői Afriká­ból, a mai Gabonból – ahol kórházat alapított és benszülöttek sokaságát gyógyította – kitoloncolták. A neves humanista tudós a táborban dolgozta ki etikai álláspontját. S ennek lényegét ­fejti ki egy sakkparti közben, partnerével és nejével beszélgetve. „Én mindenféle erőszakot elvetek: vadászat, halászat horgászat, háború, barbárság. Az emberiségnek rá kell végre ébrednie: nincsen más járható út, csakis az élet tisztelete… Minden halállal én leszek kevesebb… Minden elhagyott kereszttel én leszek kevesebb, minden tabuval, minden hazugsággal, mindazokkal, akik messzire futnak, aki csak meg akarják úszni az életet, és magukra zárják szobájuk ajtaját, én leszek kevesebb: mert mindannyiunkra szükség van” – vallja a darab Schweitzere.

A mű felolvasószínházi jellegű bemutatója után elhangzott néhány Marschalkó-vers is, köztük a Rebbenő madár, amely címmel 2012-ben egy kis emlékkötet is megjelent: Templomharang szirén-hangja hí, / Hó hull nyakamba, télre fordul a naptár, / a semmiért is repülj, ha szárnyat kaptál!” Az esten az említetteken kívül közreműködött P. Kerner Edit előadóművész is.

Kiemelt fotónkon: A Szerdatársaság Irodalmi Kávéház által rendezett emlékest közreműködői – Fotó: P. Tóth László

 

Hozzászólások

19°
Pára
V
13°
H
15°
K
11°
Sz
11°
kellemetlen tünetek
Mérgező is lehet a dísztök
időjárás / 18 perce
Felhős idő lesz szombaton
Csak néhány órás napsütésre számíthatunk a hétvége első napján.
napraforgó / 55 perce
Jól teljesített a legnépszerűbb nógrádi növény
Veres Edina
nagy lépés lehet / 56 perce
Magyar részvétellel fejlesztett űrszonda indult a Merkúrra
mítoszcáfolat / 1 órája
A megfelelő étrend jobban erősíti a csontokat, mint az edzés
Évekig nem tűnt fel senkinek / 1 órája
Hamis szelvénnyel vehette fel lottónyereményét egy férfi
ahol a kerítés is / 9 órája
Megnyílt a Csabai Kolbászfesztivál
A diagnosztizálásban is segít a cég / 9 órája
Diszlexiás gyerekek tanulását segítő eszközöket fejleszt a Microsoft