Volt esélyük, de nem éltek vele

Hazai részről ekkortájt leginkább Wehner és Tursics jeleskedett, míg a túloldalon a Burai–Rackley duó vitte a prímet. A küzdelmes nyitónegyed végül minimális vendégvezetéssel zárult, a rövid pihenőt követően azonban a találkozó menete a mieink számára igencsak rossz irányba fordult. Noha 26–26-ig még tartották a lépést a tarjániak, a folytatásban az első budafoki találkozó gyilkos tripla­záporából ízelítőt adó hazaiak egy 14–2-es futást bemutatva alaposan elhúztak. A félidő hajrájára mindazonáltal Ughy Albertnek sikerült rendeznie a sorokat, s feljavuló védekezésének, illetve a remeklő Burai újabb találatainak köszönhetően a nagyszünetre már ismét ott toporgott ellenfele sarkában az SKSE csapata (44–40).

Csakhogy a harmadik felvonást megint jóval élénkebben kezdték a hazaiak, akik pár perc játék után már ismét két számjegyű előnyt birtokoltak. Ám ekkor jött az újabb fordulat: miközben a tarjániak a játékrész végéig már csupán egyetlen mezőnygólt engedélyeztek riválisuknak, a fantasztikus dobóformába lendülő Jakab nagyüzemben kezdte termelni a kosarakat. A rövid idő alatt tizenhat pontot beemelő vendégkapitány sorrendben negyedik triplája immár 62–59-es SKSE-vezetést eredményezett, Buraiék lendületét ráadásul az utolsó rövid pihenő sem törte meg. Olyannyira, hogy a záró periódusban egy 8–0-s etappal nyitottak, s ekkor úgy tűnt, nagyon kevés hiányzik nekik ahhoz, hogy végképp megtörjék ellenlábasukat. A nyolcpontos előny azonban mintha a mieinket hozta volna zavarba, s ez a zavar csak fokozódott, ahogy a lassanként magukra találó budafokiak a folytatásban kezdték lépésről lépésre ledolgozni hátrányukat. Amikor pedig a ki­váló Tursics sokadik „gyilkos” kosarával a vezetést is visszaragadták a fővárosiak, az a bizonyos momentum végképp átkerült a finisbe már 80–75-ös vezetéssel forduló vendéglátók oldalára. Bár a hajrára nagyon egyedül maradó Jakabnak egy perccel a lefújás előtt még sikerült egy pontra visszahoznia csapatát, Tursics választriplája immár végképp eldöntötte a csata sorsát.

Így azután, miközben a budafokiak jövőre már a Piros csoportban játszanak, a tarjániak ősztől is az alsóház langyos vizében „lubickolhatnak”.

Károly Máté: – Az előző mérkőzés után nem voltunk könnyű helyzetben, volt azonban három napunk, hogy rendet tegyünk a fejekben, gyorsítsunk és pontosítsunk a támadójátékunkon, s védekezésben is újítsunk. Mindezt meg is tettünk, sokkal jobban dobtunk, és a zónavédekezésünk is nagyban hozzájárult sikerünkhöz. Az egész éves teljesítmény alapján, azt gondolom, megérdemeltük a feljutást.

Ughy Albert: – Nehéz ilyenkor bármit is mondani. Kezünkben volt a győzelem, ám nyolcpontos előnynél hamar elszórtuk a labdákat, amiből visszajöttek a hazaiak, majd pedig kritikus pillanatokban nem vállaltuk el a tiszta dobásokat. Hiányzott még egy-két jó egyéni teljesítmény. Csalódott vagyok, de ha összességében nézem a dolgokat, akkor kisebb csodának mondható, hogy egy ki-ki meccset játszhattunk a Piros csoportba kerülésért. Az egész szezon alapján a budafokiak megérdemelték a feljutást, amihez gratulálok nekik!

NB I. B, Zöld csoport, elődöntő, 3. mérkőzés

Ford Ivanics-Budafok–Salgótarjáni KSE 85–79 (22–23, 22–17, 18–22, 23–17)

Promontor u., 250 néző, v.: Söjtöry, Válé, Nagy V.

Budafok: TURSICS K. 27/15, Lados 11/3, Wehner 11/3, VARGA D. 10, Horváth M. 6. Csere: Kiss M. 3/3, Fehér Cs. 8/6, Mészáros Cs. 5/3, TÓTH Sz. 4, Steier K. Edző: Károly Máté.

Salgótarján: BURAI 20/6, Sonyák 3/3, Piukovics P. 3/3, Csapai 6, Olasz 4. Csere: JAKAB P. 30/18, RACKLEY 10, Holló, Drevenka 3/3. Edző: Ughy Albert.

Az eredmény alakulása. 4. p.: 6–5, 8. p.: 14–15, 14. p.: 32–26, 18. p.: 42–33, 23. p.: 53–42, 28. p.: 57–56, 32. p.: 62–70, 35. p.: 74–72, 39. p.: 80–79.

Kiemelt fotónkon: A salgótarjáni gárda (fehérben) megtorpant a siker kapujában – Archív fotó: Bakos László