Példátlan egyesületi modellel állt elő a Klub Sese

A Klub Sese tevékenységéről Dániel Tamás klubmenedzser osztott meg részleteket. Az alábbiakban Horváth Péter interjúját olvashatja, amelyet a klub honlapján is közzétettek.

– Jó ideje nem szólalt meg nyilvánosan, ám ez bizonyára nem jelenti azt, hogy éppenséggel ne lenne mondanivalója. Annál is inkább, mivel mostanában, ha információink pontosak, az egyesületi élet több területén is fontos változások történtek, illetve jó néhány korábban meghirdetett projektjük is a befejezéséhez közeledik. 
– Igen, valóban azt gondolom, hogy a korábban elindult folyamatok tovább tudnak haladni az idén is, mert néhány éve több területen is olyan fejlesztéseket indítottunk, amelyek most már, ha a Holdról nem is, de Nógrád vármegyéből, Salgótarjánból azért jól látszanak. 

Ennek finanszírozását dr. Schmidt Ádám, akkor még miniszterelnöki főtanácsadó, most már sportért felelős államtitkár rakta össze, akinek rendkívül hálásak vagyunk a segítségéért. 

– Mások is segítették a munkájukat?
– Valódi teammunka volt, hiszen Becsó Zsolt országgyűlési képviselő is nagyon karakánul beleállt a történetbe, Sántha Gergő, a DVTK elnöke szintén partner volt a megvalósításban, illetve városunk vezetése és Fekete Zsolt polgármester ugyancsak minden tőlük telhető támogatást hozzátettek. Szóval mindenkinek hálásak vagyunk, mert a városi sportcsarnok felújításának első üteme már le is zárult, hisz’ a küzdőtér világításának cseréje megtörtént. A legmodernebb sport LED-rendszer került felszerelésre, ami összehasonlíthatatlanul nagyobb fényenergiát nyújt, mint a régi, elavult lámpatestek, ezen felül pedig harminc-harmincöt százalék energiamegtakarítást is eredményez. 

Ha az energetikai korszerűsítés is megvalósul a sportcsarnokban, akkor gyakorlatilag egy teljesen új létesítményt kaptunk, kijavítva azokat a hibákat is, amiket 2008-ban az akkori vezetés elkövetett. Mindezeknek egyetlen szépséghibájuk van, hogy továbbra is egy, azaz egy darab sportcsarnokunk van, ami alkalmas a minőségi sportolásra. 

– Nemcsak a városi sportcsarnok megújítása, hanem az egyesület, valamint a helyi sportélet fejlesztésére, átstrukturálására kidolgozott programjuk megvalósítása terén is óriási előrelépések történtek az utóbbi hónapokban. Hol tart pillanatnyilag ez a munka?
– Olyan kapcsolatokat kerestünk helyben és az országos sportirányításban is, akik hajlandóak voltak segíteni abban, hogy az SKSE ne csak egy kosárlabdacsapat legyen, a SAC ne csak egy atlétikai egyesület, az SVSE pedig ne csak a labdarúgással foglalkozzon, ahogy a karancslapujtői focisták se. Évekkel ezelőtt elindítottunk egy folyamatot, nagy munkába kezdtünk, amelynek eredményeként be tudok számolni arról, hogy az SKSE, ami innentől kezdve a Klub Sese gyűjtőnéven szerepelteti szakosztályait, immáron kilenc sportággal büszkélkedhet, s ezek közül hét már működik is. 

– Melyek ezek?
– A gyors felsorolásban, gondolom, a kosárlabdát nem nagyon kell részletezni, mert továbbra is az NB I-ben harcolnak a fiúk és több mint kétszáz utánpótlássportolót foglalkoztatunk. 

Utóbbi nagyon-nagy kihívás volt és most is az, mert sokan nem szerették volna, ha ebben a sportágban is színre lépünk, viszont sokan meg szerették volna. Külön köszönet és hála a Salgótarjáni Völgyváros Sportegyesületnek, Horváth Szabolcsnak, valamint munkatársainak a lelkes támogatásért, segítségükért. A lányok pillanatnyilag az NB II-ben játszanak, méghozzá nagypályán. Itt nagy terveink vannak a következő szezontól. Megalakult női röplabdaszakosztályunk is, Vanya Attila vezetésével. Ők is edzenek már, s arra készülnek, hogy ősztől az NB II-ben szerepeljenek, illetve utánpótláscsapatokban is gondolkodunk. Megy a boksz szakosztályunk is, Oláh Gergő vezetésével egyre több a tehetséges fiatal, ezért, azt gondolom, ők azok, akik szintén egy húzóágazat lehetnek a portfóliónkban. Csatlakoztak hozzánk továbbá a dartsosok is, akik Takács Zoltán vezetésével január elsejétől szintén az SKSE színeiben készülnek és versenyeznek szép számú együttesükkel.

– Mi a helyzet a további sportágakkal?
– Van két olyan sportágunk, ahol szintén megalakult a szakosztály, de az egyiket, konkrétan az atlétikát, nem kívánjuk működtetni, mert a Salgótarjáni Atlétikai Club rendkívül jól csinálja a dolgát. Bakos Laciék kifejezetten meglepő eredményeket produkálnak, annak ellenére, hogy hétről-hétre borzasztó körülmények között készülnek. Ők egyébként az egyik potenciális konzorciumi partnerünk, akikkel közös erővel kívánunk előre haladni, de olyan formában, hogy teljes egészében megőrizzék önállóságukat. Itt már ingatlanberuházás ügye is körvonalazódik, ami remélhetőleg szintén hamarosan elindulhat. A vívást Müller Jenővel és Kurucz Gyulával kezdtük el újjáéleszteni, de itt akkora az eszközhiány, hogy pillanatnyilag azon dolgozunk, hogy legyenek meg az alapvető feltételek, hogy egyáltalán „szurkálhassák” egymást.

– És még nincs vége az együttműködéseknek...
– Ha már az előbb konzorciumi partnert említettem, akkor itt kell ismételten kiemelnem az SVSE-t is, akikkel folyamatosan együtt dolgozunk, szintén partneri kapcsolatban, ezáltal ők is önállóan tevékenykednek, de segítjük egymást. Egyébként Horváth Szabi a női labdarúgószakosztályunk vezetője is. Rendkívül nagyra tartom a karancslapujtői sportbarátok munkáját is, ezért vettük föl velük is a kapcsolatot, és mondhatom, Tóth Szilárdék teljes mértékben nyitottak voltak az együttműködésre. Így velük is egy kölcsönös segítségnyújtáson alapuló kapcsolat alakult ki és ebben a frigyben ők is meg tudják őrizni függetlenségüket, miközben együtt próbálunk előre haladni. 

 Nyilván sokan ismerik az SKSE kosárlabdacsapatának korábbi kapitányát, akivel bajnoki címeket, kupagyőzelmet tudtunk elérni a Sese aranykorszakában. Nos, ő már nem ugrál, csak lök, illetve összehozott egy olyan teamet, amelyik elindult a 2024-es NB I-es (!) csapatbajnokságon, ahol a célunk egyértelműen a bajnoki cím megszerzése. Egy fordulón vagyunk túl, ahol a pécsieket 11-0-ra győzte le a Sese Pool Team. E mellett egyéni versenyeken is indulnak a fiúk, ahol szintén potyognak az érmek, remélhetőleg a magyar bajnok is salgótarjáni színekben diadalmaskodhat majd. Külön érdekesség, hogy a legnagyobb magyar sznúker-tehetség, Révész Bulcsú, aki nemrég védte meg Európa-bajnoki címét és mindössze tizenhét évesen junior világbajnok is lett, szintén klubunk igazolt versenyzője. 

– További tervek, elképzelések?
– Miként a fentiekben is említettem, minden szakosztályunkat és partnerünket fejleszteni szeretnénk, azon dolgozunk, hogy a körülményeket, a feltételeket az adott lehetőségek szerint megteremtsük, s ezáltal olyan eredményeket érhessünk el, amire a sportbarátok országosan is fölkapják a fejüket, egyúttal tevékenységünkkel példát mutathatunk a helyi fiataloknak is. Sajnos látjuk, hogy nagyon gyenge városunk fiatalokat megtartó ereje, nincs normális egyetemünk, főiskolánk, ezért, azt gondolom, a sport lehet az a kitörési pont, ami perspektívát jelenthet az itteni tehetséges gyerekeknek. 

 Nem tettünk le arról sem, hogy tovább bővüljünk, bár már most is több mint nyolcszáz sportoló tartozik a közösségünkhöz, de szívesen látjuk az újakat, a tettre készeket, a segítő szándékkal érkezőket. Ez már valóban jóval több, mint kosárlabda, hisz tudjuk: Nógrád megye, Salgótarján megérdemli!