Túllihegés helyett álljunk a valóság talaján

No, persze, mindez nem azt jelenti, hogy vigyázó tekintetemet elfordítom a sportok királynőjének versengésétől, de ugyanúgy kezelem majd a viadalt, mint minden mást, ahol különböző fényességű medáliákat osztanak a kiemelkedő egyéniségeknek. Hiszen párhuzamosan zajlik a sportlövők világbajnoksága Azerbajdzsánban és hamarosan következik a kajak-kenusok hasonló megmérettetése Duisburgban, amelyre nemzetközi szinten közel ugyanakkora fénycsóva vetül, mint a futókra, kalapácsvetőkre, diszkoszvetőkre és hétpróbázókra.

Így hát szépen kényelmesen elhelyezkedem délelőttönként és délutánonként a fotelben, vagy a kisszéken, bekapcsolom a tévét, rákattintok az online eredménykövető rendszerre, és percrekészen, semmiről sem fogok lemaradni, meggyőződésem, hogy ezáltal sokkal többet megpillantok és élvezek majd, mint akik a lelátón, piros-fehér-zöld színekre mázolt arccal, kezükben a településük nevével feliratozott lobogóval drukkolnak. 
Túllihegés és ajnározott várakozás helyett tehát maradjunk szigorúan a talajon. Valóban örömteli lenne, ha érem kerülhetne valamelyik honfitársunk nyakába, amire mindent összevetve leginkább ugyebár a kalapácsvető Halász Bencének támad esélye, de neki is ritka bravúr kell ehhez. A többiek esetleg döntős szereplésben bízhatnak, mint a gátfutónő Kozák Luca, a gerelyhajító reménység Herczeg György, a súlylökésben lassan hattyúdalát éneklő olimpiai bronzérmes Márton Anita vagy a legjobb nyolc közé törekvő hétpróbázónő, Krizsán Xénia. A hazai közönség kitartó biztatása mellett jó néhányan akár kétszer is futhatnak a rajongótábor előtt, azaz a selejtezőből továbbjutva a középdöntőben szerepelhetnek, ilyen a sprinter Takács Boglárka és a középtávos Huller Dániel.

Ami azonban számomra fontosabb: ne csak a magyarokat lessük árgus szemmel. Hanem az ébenfekete gazellaröptű jamaicaiakat, bahamaiakat és amerikaiakat, a félelmetes állóképességű afrikai szálfaembereket, a magasba törő rúdugró svéd királyfit, Armand Duplantist, a szintén a lég könnyű szárnyán léc felett suhanó arab sejket, a katari Barsim nagyurat, meg persze másokat, akik a föld minden sarkából érkezve azért gyülekeznek össze Budapesten, hogy tovább fényezzék cseppet sem fakó babérjaikat.