Történelmet írtak a balassagyarmati kézisek: tíz éve játszott Magyar Kupa-döntőt a Kábel SE

Akkoriban igencsak felbolydult Balassagyarmat sportélete. Minden figyelem, nem túlzás, még a legelvetemültebb labdarúgó rajongóké is a kézilabdára vetült. A Kábel SE diadalmas utat járt be, ami még az előző év októberében kezdődött, amikor a 16 közé jutásért hazai pályán értek el 23-23-as döntetlent az NB I-es Orosháza csapatával szemben, és ilyenkor az alacsonyabb osztályú társaság menetelhetett tovább. 

A bajnoki küzdelemsorozatban az NB I./B-ben vitézkedő Ipoly-partiak következő skalpja a csoportbeli rivális Balmazújváros volt, őket 28-24-re múlták felül. Ahogy az lenni szokott, ilyenkor a szerencse is melléjük szegődött, hiszen a Magyar Kupa négyes fináléjába jutásért a két nem első osztályú gárda a sorsolás szeszélye folytán összekerült. A gyarmati kék-fehérek így néhány elszánt szurkolójuk társaságában egy február végi napon Kalocsa felé vették az irányt, ahol várva-várta őket az NB II.-es rivális házigazda legénység. Kőkemény csatában, a hajrá komoly összpontosításának köszönhetően a Kábel SE 27-26-ra diadalmaskodott, aminek következtében „vigyázó szemeiket” immár Pécsre vethették.

Rajtuk kívül még a Pick Szeged, az MKB Veszprém és a Csurgó került a végső elszámolásba, azaz az NB I. éllovasai. Ráadásul éppen a dél-alföldi „szalámisok” ellen kellett megmutatniuk, nem véletlenül növesztették a nógrádiak élesre az oroszlánkörmeiket.

A Nógrád Megyei Hírlap is beszámolt a történtekről

Fellapoztuk a korabeli Nógrád Megyei Hírlapot, amelyben az elutazás előtt Kedves László vezetőedző a következő szavakkal tekintett a hatalmas megmérettetésre: - Minden egyes mozdulatnak tudatosnak kell lennie, amit a pályán végrehajtanak a játékosok. A héten úgy készültünk, hogy ezeket az elemeket mind védekezésben, mind támadásban felépítsük. Videóztunk is, készültünk az ellenfelek harcmodorára, stílusára. A csapaton nincs teher, nincs tét, a négyes döntőbe jutás már önmagában felér egy csodával, hiszen az NB I. első három helyezettje mellett lehetünk egy másodosztályú középcsapatként. Remélem, a Kábel SE ezen a hétvégén a szebbik arcát mutatja majd az egész ország kézilabda-szerető közvéleménye felé – mondta a szakember.

Valóban, a balassagyarmati alakulat igazolta jó hírnevét, ahogy április 15-i lapszámunk vezércíme is igazolta, két gyönyörű napot tölthettek a fiúk az élvonal csodájában. Mindezt pedig szépszámú szurkolócsapat előtt tették, akiknek töretlen lelkesedéséről egy remekül sikerült fényképfelvétel is tanúskodik, többi rajongó társuk pedig a televízió képernyőjén követte árgus szemekkel a játékukat.  A biztatást látva-hallva a legénység energiabombaként lótott-futott, dobott-ugrott a játéktéren, és bizony 13-11-es szegedi vezetésnél a Pick-mester Skaliczki László időt kért, és úgy leteremtette a tanítványait, hogy azt a pengős malac is megirigyelhette volna. Persze azért a világklasszisok végül elkapták a fonalat, a második félidőben fokozatosan elhúztak és 41-23-ra nyertek, de az egész ország nyilvánossága méltó elismeréssel csettinthetett a kábelesek produkciójára.

A harmadik helyért szálltak harcba

Másnap a harmadik helyért szálltak harcba a nógrádi sportlovagok. A Csurgóval szemben is remekül állták a sarat, bő negyedóra elteltével döntetlen eredményt olvashattunk a kijelzőn, ám itt is győzött a rutin, és a dunántúli gárda 35-21-re nyert.

Az eredményhirdetésen büszkén toppantak fel a dobogóra a gyarmatiak. Az éremátadásnak – elvégre a negyedikek is kaptak a nyakukba medált – kedves pillanata volt, amint a csapatkapitány Kajdy Norbert csecsemő gyermekét keblére ölelve fogadta a gratulációkat.

Kik is alkották akkor a Kábel SE együttesét?

 Érdemes számba venni a névsort, hiszen a tizenöt játékos közül tízen voltak balassagyarmatiak, és az irányító Szabó Tamás bölcsőjét is a nógrádi dombokon ringatták: Síró Zoltán, Varga Ádám (kapusok), Tihanyi Róbert, Szabó András, Horváth Szilárd, Szabó Tamás, Kertész Gábor, Kajdy Norbert, Varga János, Széles Zoltán, Bán Dávid, Piroska Krisztián, Bécsi Mihály, Kovács Gábor, Puruczki Gábor (mezőnyjátékosok). A stábot alkotta még Kedves László vezetőedző, Demus Dániel pályaedző, Szmolnik Péter gyúró és dr. Major Árpád orvos.

Hősként tértek haza

A halálosan fáradt, boldog-mosolygós társaság azon a vasárnapon késő este érkezett meg a balassagyarmati belvárosba, ahol több tucatnyian ölelgették a hősöket, percekig tartó parolával rázva a kezeket.

Azóta eltelt tíz év, sok víz elcsörgedezett az Ipolyon és ez a két napos élvezet a múlt szép emlékeként él tovább. Időközben a jobb sorsra érdemes Kábel SE csillaga lehanyatlott, és manapság sajnos az összeomlás határán áll – ha már be nem következett a fájó végzet...