Salgótarjánból indultak el álmaik felé a fiatal zongoristák

Mint arról beszámoltunk: a Gradus ad Parnassum címmel elkeresztelt eseményen az iskola diákjai és művésztanárai, valamint három egykori növendék vezette játékával a közönséget a „világot jelentő deszkák felé”. Az eseményen bemutatkozott Czene Gertrúd Kamilla, a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium tanulója; Pauló Zsuzsanna, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem mesterhallgatója, valamint Farkas Zsolt zongoraművész, a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium tanára. 

Farkas Zsoltot szép emlékek fűzik a salgótarjáni zeneiskolához, ahol 14 éves koráig Somogyi Zoltánnénál tanult zongorázni. 

– A bátyám hegedül, a nővérem zongorázik, a szüleim pedig hobbi szinten játszanak hangszereken. Amikor eljött az idő, hogy hangszert válasszak, akkor a nővérem már profin zenélt. Valójában az ő csodajátéka győzött meg arról, hogy én is zongoristává akarok válni, bár másfél évet csellón is játszottam – mondta portálunknak az egykori növendék, aki jelenleg a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium tanáraként középfokon oktatja a zenét.

– Korrepetitorként a legtöbb óraszámban fagottosokat és klarinétosokat kísérek zongorán, mellette pedig azoknak a hangszereseknek tartok zongoraórákat, akik nem zongoristák, de az előírás szerint tanulniuk kell e hangszeren is – ismertette Farkas Zsolt. 

Kiemelte: jó érzés volt újra a régi közegben zenélni, előtörtek a Salgótarjánban töltött gyermekkori emlékek. Zsoltnak a jelenlegi munkájából adódóan sok koncertje van, ugyanis versenyeken, vizsgákon és felvételiken rendre játszik. Szakmailag jól érzi magát a bőrében, ráadásul a magánéletében is pozitív változás történt. Felesége ugyanis négy hónapja adott életet kislányuknak, így jelenleg apaként szeretne a legjobban teljesíteni.

Czene Gertrúd Kamilla négyévesen már elkezdte a hangszeres tanulást, a szülei fontosnak tartották a zenei képzést. 

– A testvéreim is a tarjáni zeneiskolába jártak, így számomra egyenes út vezetett az intézménybe. Először furulyázni és oboázni tanultam, de végül a zongorában találtam rá önmagamra. Szabó Istvánné óráin annyira megszerettem a hangszert, hogy én magam is zongoratanárként szeretnék kiteljesedni. Jelenleg felvételi előtt állok, több egyetem tanári szakjára is beadtam a jelentkezésemet, bízom a sikerben – mondta Czene Gertrúd Kamilla, aki a zeneiskolát mindig a második otthonának tekintette. 

Hozzátette: a zeneiskolás években több megyei és országos versenyen is részt vett, melyek jó visszajelzések voltak a játékát érintően.  A fiatalt ezúttal is nosztalgikus hangulat fogta el, hogy találkozott azokkal az emberekkel, akik elindították zenei pályáján. 

Pauló Zsuzsanna számára már gyermekként adott volt a zenetanulás, hiszen hat testvére példaként állt előtte e téren. 

– A tarjáni zeneiskolában egy évig furulyáztam, aztán a nővérem hatására választottam a zongorát. Otthon mindig egy régi bécsi zongorán játszott, s az elképesztő előadása nagy hatással volt rám. Úgy akartam játszani, mint ő – emlékezett Pauló Zsuzsanna. 

A fiatal máig visszatér tanácsokért egykori tanárához, Szabó Istvánnéhoz, ha fontos koncertre vagy meghallgatásra készül. Zuszsanna a budapesti Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban folytatta a zongorázást, majd felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre. A mesterhallgatóra idén több koncert is vár: a Rahmanyinov-emlékév jegyében két darabot is játszik majd a zeneszerzőtől. Emellett egy fuvolista hallgató diplomakoncertjében is közreműködik, de a tanszéki koncertek is kilátásban vannak már. Zsuzsanna életében is szerepet játszik a tanítás, az Óbudai Waldorf Iskolában tanszakvezetőként oktatja a fiatalokat.