Várjátékok az ódon romoknál

A 465 évvel ezelőtt vívott hősies csata tiszteletére rendezték meg a 444 méteren magasodó erődítmény romjainál, és a hegy lábánál található Schaffer-kútnál szombaton a Drégelyi Várjátékokat. Természetesen nem maradhattak el a puskák és lövegek durranásai, a kardcsörtetések, és a sokszínű középkori vásári kavalkád.

Hegedűs H. – Sztranyovszky B.

Drégelypalánk. Amikor az egykori nagyoroszi laktanyától a Börzsöny belsejébe vezető mintegy nyolc-kilenc kilométeres kacskaringós utazásba kezdtünk, azon morfondíroztunk, hogy az előző éjszakai vihar nyomán mennyire lesz viszontagságos a gyaloglásunk, miután a parkolótól felfelé kaptatunk majd a várhoz. Szerencsénk volt. A sár csak imitt-amott jelentett nehézséget, mindössze egyes meredek szakaszokon mosta ki a lezúduló áradat a hegyi ösvényt, így bő negyedórás „caplatást” követően épp időben érkeztünk az eseménysor kezdetére. Menet közben a ragyogó napsütésben elrévedeztünk a Börzsöny változatos flóráján. Emitt egy markos törzsű tölgy meredt elénk, amott a cserjék és bokrok közt magányosan magasodott egy szil, cipőnkkel érintettünk néhány belógó lapulevelet, körülöttük madarak csicseregtek, letekintettünk a meredek szurdokvölgyekbe.

[caption id="" align="aligncenter" width="1021"] Szablyacsata vitézi módra[/caption]

Amint közelebb és közelebb kapaszkodtunk az ódon falakhoz, hirtelen a távolban tárogató csendült fel. Ez jelentette a nyitányt. Fenn a vár oldalában az Északi Szabad Hajdúk különítménye és a drégelypalánki hagyományőrző ifjak viseletes csapata várakozott, és amikor a szintén gyönyörű középkori öltözetbe bújt háziasszony, Pásztor Ildikó megadta a jelet, kezdetét vehette a bemutató. Először a végvári vitézek és török ellenségeik által használt különböző ruhákkal és fegyvertípusokkal ismerkedhettünk meg. A süvegtől a csizmákig részletesen megtudhattuk, mi milyen célt szolgált, előkerült a csákány, a balta és az ívelt pengéjű szablya is. Rövid párbaj következett, a Nap fényében villantak a szablyák, hangos csattanások jelezték a támadó és védekező harcmodor formáit. A bemutatót követő érdeklődők közül különösképpen a kisgyermekek élvezték a jeleneteket. A harcosok odamentek hozzájuk, megtapogathatták a puskákat, hamarosan pedig élesben is megtapasztalhatta a nép, milyen fülsiketítő hangrobaj kíséri, ha egyszerre, vagy egymás után szólalnak a meg a régi fegyverek.

[caption id="" align="aligncenter" width="1018"] Skuczi Nándor Szondi és társai példamutató emberi tulajdonságait emelte ki[/caption]

Mire véget ért a hadi játék, és a Sub Rosa régizenei együttes triója kellemes háttérmuzsikát nyújtott, már a tizenegy órára meghirdetett hivatalos megnyitó vendégserege is felsétált a várba. Dombai Gábor drégelypalánki polgármester köszöntőjében azt hangsúlyozta, Szondi György és társai hősies ellenállása az évszázadok során mennyire beleívódott az egész nemzet lelkébe, és fontos, hogy az eljövendő nemzedékekbe is átültessük ezt a példaadást. A drégelyi romok alatt a földben lévő hősi temető egyben tiszta forrás is, magyarságunkat erősítő ihletettség – fejezte be gondolatait az Ipoly-menti település vezetője.

Balla Mihály, a nyugat-nógrádi térség országgyűlési képviselője arra tért ki, hogy szűkebb pátriánk számára ezek az ódon falak a világ tetejét jelentik, és nem véletlen, hogy a költők és írók által ilyen mértékben fennmaradt az emlékezetben az az ütközet, amelyben egy maroknyi magyar katona szállt szembe a többszörös török túlerővel, a halál biztos tudatában. Aki ide kirándul, fellátogat a hegytetőre, a történelemmel szembesül, a lábunk alatt a gyökerek mélyre futnak, és ki tudja, még mit rejthet a föld, a feltáratlan mélység, ahol annyi és annyi ismeretlen végvári vitéz alussza örök álmát. Nagyon fontos, hogy a helyi közösség, a drégelypalánkiak hűen ápolják a Szondihoz fűződő hagyományokat, közvetítik az értékeket, hogy a feltörekvő fiatalok is mind tisztábban lássák, miért illik tisztelni az oszmánokkal szembeszálló hazafiakat – mondta a honatya.

[caption id="" align="aligncenter" width="1193"] Életkép a Schaffer-kúti tisztásról[/caption]

Skuczi Nándor, Nógrád megye közgyűlésének elnöke, a nap harmadik szónoka kifejtette, szent helyen, kegyeleti területen állunk, és Szondi nem mérlegelt, amikor úgy döntött, száznegyven harcosával is megvívja utolsó csatáját a tizennégyezres török had ellen. Kipróbált harcosok voltak ők, kiváló hazafiak, akik példát nyújtanak nekünk mindazon emberi tulajdonságokból, amelyek értéke sajnos, manapság jelentősen csökkent: hűség a hazához, hit, katonabecsület, kitartás, állhatatosság, bátorság, tántoríthatatlanság, önfeláldozás. A tragikus véget ért ostromnak mégis lett értelme. Mivel a török sereg tönkrebombázta a várat, alkalmatlanná vált arra, hogy támaszpontot nyújtson a bányavárosok meghódításához, így Selmec, Körmöc és Beszterce elkerülte, hogy martalócok vágtassanak és pusztítsanak az utcáin – zárta beszédét az elnök.

A Gyarmati Színkör művészeinek verses-zenés múltidézése után – amelyben elhangzott a „Szondi két apródja” című Arany-költemény is – Teszáry Károly, a Drégelyvár Alapítvány elnöke szólt még a hallgatósághoz. Drégely vára megmentésének ötletgazdája és „atyja” kiemelte, három alapelv mentén kell a jövőben munkálkodniuk. Megőrizni a történelmi hitelességet, minél több embernek felhívni a figyelmét az itt található értékekre, és törekedni arra, hogy a romok ezentúl se főként turisztikai célú idegenforgalmi látványosság legyenek, hanem töretlenül ragaszkodni a kegyeleti hely méltóságához. Ezért is legyen minden esztendőben július eme szombatja nagybetűs ünnep a Szondi-kultusz tisztelői számára.

[caption id="" align="aligncenter" width="1054"] Puskaporos hangulat fegyverdörgéssel[/caption]

A koszorúzással zárult rendezvényt követően bő egy óra múltán már a hegy túlsó oldalán, a Schaffer-kúti tisztás forgatagában vegyültünk el. A sátrak alatt javában készültek a középkori ízeket a közönség elé táró konyhai különlegességek, miközben apró és nagyobbacska gyerekek vívtak alkalmi párbajokat botokkal. A rét fölé magasodó, fából épült kilátóról nagyszerű látvány tárult elénk a középkori vásár világára, benne a kézművesek seregletével. A későbbiekben a programok sorában volt még asszonyrablás, várostrom, solymászbemutató és boszorkányűzés is.