Kelepelő vándoroknak készültek a fészekalapok a salgótarjáni látogatóközpontban (fotók, videó)

Nagy volt a jövés-menés szombaton a Baglyas-kő Vár Természetvédelmi Látogatóközpont udvarán, hiszen gyerekek és idősebbek egyaránt szép számmal csatlakoztak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) által szervezett hétvégi megmozduláshoz. A lelkes önkéntesek között volt Berényi József sóshartyáni lakos, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Nógrád Megyei Helyi Csoportjának tagja, aki portálunk érdeklődésére elmondta, hogy a látogatóközpont több, hasonló programján is részt vettek már családjával. Elárulta: ez alkalommal gólyáknak készíthettek fészekalapot.

– Az igazgatóság munkatársai már korábban előkészítették a számunkra a munkához szükséges, vékony ágakat. Az útmutatásuk alapján a iszalag indák közé fűztük a fűzfa, vadszőlő és fagyal gallyakat, amiket néhány helyen vékony dróttal rögzítettünk. Végül a több méter hosszú „hurkákat”, azaz a kötegeket – szintén a szakemberek tanácsai nyomán – feltekertük, és elkészítettük belőlük az optimálisan 0,9-1 méter átmérőjű fészekalapokat – ismertette a folyamat lépéseit Berényi József, aki azt is kifejtette: örömmel látta, hogy rajtuk kívül sokan tekintettek még családi programként a BNPI kezdeményezésére, és a szülőkkel sok gyermek is kilátogatott az eseményre. Mint fogalmazott, ez a tevékenység egyfajta példamutatás is a fiataloknak, hogy lássák: miként cselekedhetnek hasznosat a természet védelméért.

Berényi József arra is kitért, hogy az elkészült fészekalapokat a BNPI munkatársai az áramszolgáltató szakembereivel közösen helyezik majd ki még a gólyák megérkezése előtt. A helyszín kiválasztását illetően arra is rámutatott, hogy az új alapok egyfelől a tél során megsérült, régi fészkek helyére kerülnek majd ki. Másfelől pedig olyan területek is számításba jöhetnek, ahol az MME megfigyelései szerint nagy a valószínűsége annak, hogy fiatal gólyák keresnek majd maguknak otthont. 

Az egyesület helyi csoportjának sóshartyáni tagja szót ejtett továbbá arról is, hogy az utóbbi időben az áramszolgáltató szakemberei az MME munkatársaival a villanyoszlopokra egy fém tartószerkezetet szerelnek fel, és arra helyezik rá a fészekalapokat. Az eszköz lényegében egy magasító, ami megvédi a hosszúcsőrű madarakat az áramütéstől. Berényi József végül azt is elárulta, a szombati munkájuk gyümölcse természetesen még nem a kész mű, hiszen azokat a kelepelő égi vándorok tovább építik majd „saját ízlésüknek” megfelelően.

A BNPI programjára szűkebb hazánk határain túlról is érkeztek résztvevők. Kasza Edit például Budapestről utazott – édesanyjával közösen – a Baglyas-kő Vár Természetvédelmi Látogatóközpontba.

– Kertészmérnök vagyok, így talán nem meglepő, hogy rettenetesen szeretem a természetet. Az utóbbi években felismertem, hogy nem jó irányba haladnak a történések, és a természetet egyre inkább védeni kell. Éppen emiatt, amikor szabadidőm engedi, próbálok tenni a környezetemért – fejtette ki Kasza Edit, aki például békamentést és madárodú készítést is örömmel vállal a jó ügy érdekében. 

Mint fogalmazott, amennyire tőle telik, ha csak egy picivel is, de próbál hozzájárulni a természetvédelmi tevékenységekhez. Azt vallja: a kicsi is számít, hiszen azzal is jó példát lehet mutatni. A program témájához kapcsolódva hozzáfűzte: van egy kis családi nyaralójuk Berekfürdőn, és amikor csak lehetőségük van rá, ott töltik az idejüket. A településen természetesen vannak gólyafészkek is és mindig nagy örömmel látja, amikor a kertjük felett elszáll egy-egy hosszúcsőrű madár és kelepel.

A BNPI programja során a résztvevők számára nem csupán a fészekalap-készítés jelentett kikapcsolódási lehetőséget, hanem azt is megtekinthették, hogy a Baglyas-kő Vár Természetvédelmi Látogatóközpont szakemberei miként etetik meg a központnál „lábadozó” gólyákat.