Sorsok

Úgy tarják: az, hogy valaki hogyan boldogul az életben, nagyban függ attól, milyen útravalóval indul. A család, amiben felnövünk, a körülmények, amik közé születtünk, mind hatással vannak ránk. Nyilván könnyebben boldogulnak azok, akik előnyösebb helyzetből indulnak. Akik egy boldog családban azt tapasztalják, hogy értékesek és szeretve vannak, nagyobb önbizalommal vágnak bele a feladatokba. Elhiszik, hogy képesek megküzdeni a céljaikért. Azonban a kevésbé szerencséseknek, akiket olyan helyre pottyant a gólya, ahol roskadozik a háztető, ráadásul nem is örülnek igazán az új jövevényeknek, szinte ledolgozhatatlan a hátrányuk. 

Az utóbbi időben több olyan történetet is hallottam, ami éppen a fentiek ellenkezőjéről szólt. Bizony előfordul, hogy a gazdag csemete, aki aranykanállal a kezében született, nem él az ölébe hulló lehetőségekkel. Hiába van meg mindene, nem tudja értékelni és kamatoztatni a jót. A legtöbb esetben csúnya véget ér a család története. 

Szerencsére ellenkező példával is találkoztam. Vannak csemeték, akiknek nem adatik meg a támogató közeg, akikről lemondanak a szüleik, vagy a mostoha körülmények miatt gyermekvédelmi gondozásba kerülnek. A szomorú kezdet azonban ez esetben is lehet happy end. Több olyan fiatalat is ismerek, akik szerető családot álmodtak maguknak és valóra vált a vágyuk, akik hátránnyal indultak ugyan, de meg tudtak kapaszkodni és elérték a kitűzött céljaikat. Most újakat álmodnak...