Nógrád-szerte őrzik a húsvéti hagyományokat, szokásokat

Virágvasárnap szerepe, hogy bevezesse a szent három nap liturgiáját. Egyben a nagyböjti előkészület csúcspontja is, mert a Jeruzsálembe való megérkezést jelenti. Ezen a napon a pap a vértanúságot jelképező piros ruhát veszi fel. A misén Máté, Márk, Lukács evangéliumából olvassák fel a passiót, meghatározott rendben, minden évben másikat. A népszokások szerint a nagyhét kezdetén rendet raktak, tapasztottak, meszeltek. Kitakarították az udvart, istállókat is. Ekkor voltak jellemzők a pálmaágas körmenetek, a barkaszentelés, a kiszehjtás, a villőzés. A lányok menyecskeruhába öltöztettek egy szalmabábut, majd végig vitték a falun, aztán levetkőztették, a szalmát pedig a vízbe dobták vagy elégették.

Nagycsütörtök az utolsó vacsora emléknapja, az Eucharisztia (oltáriszentség) alapításának ünnepe. Ilyenkor a székesegyházakat kivéve minden templomban csak egy misét tartanak, az esti órákban. Tilos bármilyen más mise.

„A harangok Rómába mentek…” húsvét vigíliájáig sem az orgona, sem a csengő nem szól, ez jelképezi, hogy senki nem szólt Jézus mellett. A prédikáció után a lábmosás szertartása következik. Ennek hagyománya a Bibliában található, Jézus az utolsó vacsorán megmosta tanítványai lábát. A mise után következik az úgynevezett oltárfosztás. Ez jelképezi, hogy Jézust megfosztották ruháitól. Ennek nincs szertartása, csendes. A mise után általában virrasztást tartanak a templomokban, mondván, Jézus tanítványai elaludtak.

Nagypénteken nincs mise. Igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros, vagy lila öltözékben végzi. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, az üres oltárszekrény előtt leborulnak. Ezt követi az Igeliturgia: Isten szenvedő szolgájáról szól az olvasmány, a szentlecke, és János evangéliumából olvassák fel a passiót. Ezután jön az évente egyszeri tisztelgés a kereszt előtt, a Kereszthódolat. Az igeliturgia teljes csendben áldoztatással ér véget. Nincs áldás és elbocsátás.

Szigorú böjt jellemezte a hagyományokat, gyászruhát öltöttek és Nagypéntek dologtiltó napnak számított. Palócföldön rituális tisztálkodást végeztek az Ipolyban, a lovakat is megúsztatták, hogy ne legyenek rühösek. A lányok pedig a fűzfa alatt fésülködtek, hogy szép legyen a hajuk a következő időszakban. A tűzhelyen eloltották a tüzet, még a parazsat is, csak szombat este gyújtották újra a templom udvarán égő tűz parázsából.

Nagyszombaton napközben semmilyen szertartás nincs. A katolikus időszámításban szombaton este a sötétedés után már vasárnap van, ezért a szombat esti misét vasárnap vigíliájának nevezik. Húsvét vigíliája az év legszebb, de legbonyolultabb szertartása. A pap az öt részből álló szertartást fehér öltözékben végzi. Körmenettel hirdetik, hogy feltámadt Krisztus. Húsvétvasárnap délelőtt ünnepi szentmisét tartanak. A húsvét akkora ünnep az egyházban, hogy nemcsak egy, hanem nyolc napon keresztül ünneplik. Utána még pünkösdig húsvéti idő van.

Vasárnap határkerülést tartottak a gazdák, ellenőrizték, hogy minden rendben van-e földeken. Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya is. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, amelybe bárányhúst, kalácsot, tojást, sonkát és bort tettek. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednek az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket és mindig hazataláljanak.