Egész Salgótarján áldhatja az elfeledett, hős bányászmentőt: Gerber Frigyes igaz története

Gerber Frigyest bátran emlegethetjük hősként, ő volt ugyanis az az ember, aki élete kockáztatásával mentett meg 20 bányászt a biztos haláltól a közel 135 évvel ezelőtt, 1888. november 7-én történt salgótarjáni bányaszerencsétlenség helyszínén. A férfi történetére a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Vármegyei Levéltára weboldalán bukkantunk.

– Gretzmacher Gyula selmecbányai akadémiai tanár, meghívott szakértő jelentésében az áll, hogy a baleset november 7-én déli egy óra körül történt. Az Újaknából letermelt területeken nagy mennyiségű víz gyülemlett fel, amely - minden előzetes védelmi intézkedés dacára -, hirtelen betört a 40 méterrel lejjebb elhelyezkedő József-aknai bányatérségbe. Itt 340-en dolgoztak aznap. A gyors riasztásnak és a menedékaknáknak köszönhetően 320 bányász és 11 bányaló elhagyta a bányát, de a névlajstrom után kiderült, hogy húszan lent maradtak. Azért maradhattak életben, mert a munkaterületüket nem érte el a víz – tudtuk meg a Levéltár által nyilvánosságra hozott információkból.

Gerber Frigyes fő-bányagondnok a szerencsétlenség idején Budapesten tartózkodott, a mentést ezért Panzl bányamérnök kezdte meg november 7-én este 6 óra körül – eredménytelenül. A 4,48 méteres vízállás és a beáramló mérges gázok ellehetetlenítették a munkát, sőt, időközben az egyik telepített pulzometer is meghibásodott. Gerber Frigyest távirattal hazahívták, majd a férfi november 8-án délelőtt leereszkedett az aknába egy mentőcsapattal. 

Ez a próbálkozás sem vezetett sikerre, majd az azt követő, délutáni kísérlet sem. Végül egy technológiai újítást alkalmazva (légajtókat építettek be, így lehetővé vált a légáramlás irányának megfordítása) sikerrel jártak, és november 9-én este fél 10-re mindenkit épségben kihoztak. 

Az eseményeket a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt éves 1888. évi fő-zárszámadási jelentése is tartalmazza, kiemelve, hogy Gerber Frigyest Ferenc József lovagkereszttel tüntette ki.

– Gerber Frigyes (1856-1897) tehetséges bányamérnök 1882-ben került Salgótarjánba. Kezdetben Zemlinszky Rezső mellett dolgozott mérnökként, majd 1886-89 között bányagondnok, 1889-től bányaigazgató lett. Számos műszaki újítást és fejlesztést vezetett be: 1888-tól villamos világítást helyeztek üzembe a József- és a zagyvai rakodón – írja a Levéltár.

1893-ban aztán elkészült a modern, zagyvai osztályozómű, 1895-ben pedig már 15 gőzmozdonnyal ment a termelés és szállítás, és elkészült Zagyvapálfalván a központi javítóműhely is. Gerbernek köszönhetően a millennium idején a salgótarjáni és környéki bányák voltak a legjobban gépesítve.

– Az aknamélyítés során a víz és a kőzet kiemelését egy új szabadalommal segítette, amely lehetővé tette 200-300 méter mély aknák létesítését (Károly-akna, Ferenc-akna, Frigyes-akna és Amália-akna). A pálfalvi (Frigyes) és az etesi (Amália) aknákat 1600 m hosszú alagúttal kötötték össze. Igazgatósága alatt két új tárót nyitottak: a Lajos- és a Gusztáv-tárót. Így a salgótarjáni szénbányászat termelése 1886 és 1896 között évi 480 ezer tonnáról 1 millió tonnára emelkedett, s a munkáslétszám is közel 1000 fővel nőtt, elérve a 3272 főt. A salgótarjáni bányák adták ekkor az ország széntermelésének 32%-át – részletezik.

Gerber Frigyes azonban nemcsak szakmai tudásával és fáradhatatlan munkabírásával vívta ki az elismerést, hanem élénk közéleti tevékenységet is folytatott. Számos helyi egyesület és intézmény felügyelő bizottságába, igazgatósági tanácsába választották be: Salgótarjáni Önkéntes Tűzoltó Egyesület, Salgó-Tarjáni Takarékpénztár, Salgótarjáni Villamossági Részvénytársaság, községi közegészségügyi, szépészeti és építkezési, tanügyi, közrendőri és a vízműveket felügyelő bizottság. 

– Tagja volt a járásbíróság és az adóhivatal Salgótarjánba helyezését szorgalmazó bizottságnak, és azt is megpróbálták elérni, hogy vasúti megállóhely létesüljön az acélgyárhoz vezető úttal szemben. Korán felismerte Bátki József, a későbbi szobrász- és festőművész tehetségét, és támogatta a fiú iskoláztatását. Mindezen túl, fontos feladatának tekintette a munkás jóléti intézmények meghonosítását és működtetését – tudtuk meg a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Vármegyei Levéltárától. 

Gerber Frigyes figyelme az élet minden területére kiterjedt a lakhatástól, az étkezéstől kezdve a csecsemők és gyermekágyasok ellátásáig, a fertőtlenítő berendezésekig és az iskolákig. Szorgalmazta továbbá fogyasztási egyesületek és élelemtárak felállítását is, hogy a munkások ne adósodjanak el, emellett a munkás takarékpénztárak létrehozásában is kulcsszerepe volt. Inászón, Lajos-tárón, Károly-aknán, Gusztáv-tárón, Pálfalván és Etesen munkásházak, munkástelepek sorát építtette fel. A hős bányászmentő fiatalon, 41 éves korában hunyt el, sírja Zemlinszky Rezsőével közös a salgótarjáni régi temetőben.