2022.11.05. 17:17
Megjelent a legendás salgótarjáni pincér, Gabora Attila várva várt kötete
A következő gondolatoknak már évekkel ezelőtt kellett volna megjelenniük. Ugyanis az írás témáját képező kötetre nagyon sokáig – jóval több mint egy évtizedig – kellett várni a szerzőnek, Gabora Attilának és az olvasóknak egyaránt. Ennek az egyre csak halmozódott késésnek elsősorban gazdasági okai voltak, minthogy nagyon nehezen teremtődött meg a nyomtatáshoz, kiadáshoz szükséges anyagi háttér. A lényeg azonban, hogy néhány napja már kézbe vehető a Záróra után című, A pincértől kapott borravaló alcímű könyv.
A szerző földrajzi elhelyezkedés szerint, északról indulva vette sorra a város vendéglátóhelyeit a kötetben
Forrás: Nool
Fotó: B.L.
Sőt a kiadványnak – szinte még úgymond nyomdameleg állapotban – gyorsan megszervezték a bemutatóját is. A nagy érdeklődéssel kísért rendezvénynek a Balassi Bálint Megyei Könyvtár adott helyet, az az intézmény, amely házigazdája volt az egy évvel ezelőtt rendezett, mondhatni Gabora Attila életútját bemutató kiállításnak is. A könyvpremier során óhatatlanul felidézték az 1955-ben született, tehát az idén hatvanhét éves pincér pályafutásának főbb állomásait.
Elhangzott, hogy Somoskőújfaluban, zenész családban nőtt fel, s a négy testvér mindegyike tanult valamilyen hangszeren. E téren a legtöbbre unokaöccse, az utolsó tarjáni prímás, Gabora Károly vitte, akinek a nevét két éve emléktábla őrzi az Arany János utcai egykori lakóházán. Bátyja, Gabora János pedig az általa szervezett országos és nemzetközi jellegű teremlabdarúgó-tornákkal írta be nevét a város, illetve a megye sporttörténetébe.
Fotós: B.L. / Forrás: Nool
Gabora Attila a somosi kuglizóban került először kapcsolatba a szórakozni vágyó emberekkel, minthogy gyerekként úgynevezett pinkapénzért állította a bábukat. Egyébiránt először nem pincérnek jelentkezett, a kelmefestő és vegytisztító szakmában kapott bizonyítványt. A későbbiekben Budapesten megszerezte a vendéglátáshoz szükséges végzettségeket is. Ezek birtokában a megyei vendéglátóipari vállalat által működtetett eresztvényi Napsugár étteremben kezdett dolgozni, s megfordult más salgótarjáni egységben is, de a legtöbb időt a Borsodi Sörözőben töltötte. Joggal büszke arra, hogy e térségben egyedül rendelkezik éttermi mesteri címmel, s kétszer nyert aranyérmet országos díszterítési versenyen.
Mint a könyvbemutatón is szó esett róla, a rendszerváltozás utáni években több emlékezetes kezdeményezés, akció is fűződött a nevéhez. Például megszervezte a pincéregyletet, amelynek a megszűntéig elnöke is volt. A ’90-es évek végén, az új évezred elején szülővárosában, Salgótarjánban öt alkalommal rendezett országos szakmai találkozót, és azon belül látványos utcai pincérversenyt. 1999-ben, a várossá nyilvánítás 77. évfordulója tiszteletére éppen ennyi kilométert futott a somoskői vártól indulva – kétóránként tízperces pihenéssel – Pásztóig, és vissza a tarjáni Fő térig. 2010-ben megszervezte, hogy a Pécskő Áruház falán egy tábla emlékeztesse az utókort a hajdani Duda-cukrászda névadójára. Könyvírásának is volt előzménye, minthogy Vidám történetek vendégekről és pincérekről címmel 2003-ban már megjelentetett egy visszatekintő kötetet.
Északról haladt dél felé
Jóval nagyobb, fajsúlyosabb elhatározásra volt szüksége ahhoz, hogy évekkel ezelőtt belefogjon a város vendéglátóipari múltjának feldolgozásába. Ez azt jelenti, hogy a hivatalos forráshelyek adatain túl, a megszólaltatott főszereplők, kollégák és nem utolsósorban saját maga élményeire alapozva konkrétan 160 egység főbb jellemzőit vette számba és örökítette meg több mint 400 oldalon. Sokáig gondolkodott, hogy milyen sorrendben, azaz szerkezetben mutassa be a különböző nagyságrendű és jelentőségű helyeket a kocsmáktól, a kis presszóktól kezdve a neves, kedvelt szórakozóhelyekig, éttermekig, szállodai éttermekig. Végül is a földrajzi elhelyezkedés mellett döntött: azaz északról, Salgóbányától, a hajdani KISZ-iskola kocsmájától kiindulva vette számba az egységeket a legdélebbi, tehát zagyvapálfalvai helyszínig. Az egyes leírások portrékkal egészülnek ki, s számos esetben olvashatók a Csapos közbeszól című érdekes sztorikat tartalmazó kiegészítések is. Felmérhetetlen dokumentumértékűek a könyvben közzétett fotók, receptek, étlapok, menükártyák.
Gabora Attila nyugállományba vonulása óta sem pihen, nem szakadt el szakmájától – ami az ő esetében hivatásnak számít – s számos rangos fővárosi protokollrendezvényen ott volt, ott van az asztalok mellett. Felsorolni is nehéz lenne, hogy milyen hírességeknek, magyar vezetőknek és különböző országok úgymond első számú embereinek szolgált már fel az elmúlt évtizedek során. Az utóbbiakban a Puskás Arénában megfordult neves magyar és nemzetközi labdarúgók, sztárok társaságában is. Törekvéseinek, könyvének jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint Saly Noéminak, a magyar vendéglátás-történet szakavatott ismerőjének és Praznovszky Mihály irodalomtörténésznek az elismerése.
E helytörténeti jelentőségű könyv – éppen az említett viszontagságai révén – Salgótarján várossá nyilvánítása 100. évfordulója évében jelent meg, mintegy gyarapítva a centenáris történések, programok sokaságát. A lektori munkát Bajczárné Gyenes Erzsébet középiskolai tanár végezte.
Részlet a szerző ajánlásából
Gabora Attila – többek között – az alábbi szavakkal üdvözölte leendő olvasóit: Engedelmükkel most nem egy gyertyafény és halk zeneszó mellett elfogyasztott pezsgős vacsorát ajánlok, hanem sokéves, akadályokkal teli és nehézkes gyűjtőmunka után ezt a könyvet, amit tekintsenek tőlem kapott borravalónak. Biztosra veszem, hogy ettől pénztárcájuk nem lesz vastagabb, de előre borítékolom, hogy jól fognak szórakozni, és reményeim szerint sok új élménnyel, talán ismerettel is gazdagabbak lesznek. Megismerhetik ezt a gyönyörű völgyvárost, és betekintést nyerhetnek annak rég- és közelmúltbéli vendéglátásába.
Gabora Attilával dr. Csongrády Béla egy podcast beszélgetés során is sok témát érintett. Itt tudjátok meghallgatni:
