Eb-kulisszatitkok a tarjáni pincértől: ezt ették-itták a sztárok a pesti VIP-ben

Gabora Attilának immár kiadásra vár a nógrádi megyeszékhely vendéglátómúltjáról összeállított Záróra című könyve, amelyben sokéves, szívós munkával mintegy százhatvan egység történetét, jellemzőit – természetesen fotókkal illusztrálva – dolgozta fel a pincér.

Az alábbiakban ugyancsak nem mindennapi élményeiről beszélgettünk a salgótarjáni Gabora Attilával, akit olyan megtiszteltetés ért, hogy az elmúlt napokban felszolgálóként ott lehetett a Puskás Arénában a labdarúgó Európa-bajnokság úgynevezett VIP-termében. A manapság gyakran használt rövidítés a Very Important Person angol szavakból származik, és a különleges elbírálásban részesítendő vendégre, vendégekre utal.

– Hogyan került ilyen illusztris helyre, illetve komoly beosztásba? – kérdeztük a magyarországi – a június 15-i magyar–portugál, a 19-i magyar–francia, a június 23-i portugál–francia és a június 27-i holland-cseh – mérkőzések befejezése óta már itthon pihenő kiváló szakembert.

– Ennek hosszú előtörténte van. Sok esztendővel ezelőtt, 1985-ben még – az 1999-ben a tűz martalékává lett – Budapest Sportcsarnokban rendezett ökölvívó-Európa-bajnokságon a Nógrád Megyei Vendéglátóipari Vállalat képviseletében vettem részt két helyi kollégámmal, Czikora Zoltánnal és Marsicki Jánossal. Aztán kimaradt sok év, majd az újjáépített, s az időközben elhunyt, háromszoros olimpiai bajnok világhírű bokszolóról, Papp Lászlóról elnevezett sportarénába is kaptam meghívásokat fővárosi székhelyű rendezvényszervező cégektől. Így például éppen az idén május végén ott lehettem a női kézilabdabajnokok ligája legjobb négy csapatának mérkőzésein, illetve június 6-a és 13-a között ugyanott rendezett cselgáncs-világbajnokságon. De a Puskás Arénában sem most dolgoztam először, hiszen 2020 szeptemberében közreműködhettem az Európai Szuperkupa döntőjén, a német Bayern München és a spanyol Sevilla összecsapásán.

– Milyen közvetlen előzményei voltak az ön számára a labdarúgó-Eb-nek?

– A 2021-es év elején több tucat kollégámmal együtt engem is az UEFA értesített, hogy számít a munkámra. Ez azzal is járt, hogy felkészítő foglalkozásokon kellett részt vennem. Ennek az egyik célja az volt, hogy megismerjük a vendégekkel való beszélgetésmód kívánatos protokollját, amely jóval lazább, oldottabb az egyéb esetekben megszokottnál. Azt is időben tudtuk meg, hogy milyen asztalt terítsünk a meccsek előtt, a félidőkben és a mérkőzések után, továbbá egyáltalán milyen menüsorokat kínálhatunk ételben, italban és desszertekben…

– Ha már itt tartunk: mik voltak a legkedveltebb fogások, leggyakoribb kérések?

– Az ételeket illetően a paprikáscsirke kockára vágott nokedlivel, és gyakran kérték borjúsültet is. Az italok közül a bor – az etyeki fehér, a villányi vörös és rozé –, illetve a fröccs fogyott leginkább. A rövidital, a pezsgő, a sör és a kávé – az én tapasztalatom szerint – kevésbé volt úgymond kapós. Nagy sikere volt viszont a desszerttálnak, amely somlói galuskából, lúdláb-, Eszterházy- és gyümölcstortaszeletekből állt. A zöldségchips, az elegáns magkínálat és a popcorn ugyancsak népszerűnek bizonyult. Érdekességként említem, hogy arra is nekünk kellett vigyáznunk, hogy a VIP-vendégek se vigyenek ki üvegpoharat a nézőtéri bőrfotelekhez.

– Milyen előírásai voltak az öltözködésüknek?

– A fekete nadrágot és a fehér inget mi vittük, az egyennyakkendőt, valamint a kötényt ott kaptuk.

– S akkor térjünk rá a legfontosabb kérdésre, hogy kiket látott közvetlen közelről, kikkel találkozott a híres, rangos személyiségek közül?

– Szemtől szembe találtam magam a volt francia válogatott védőjátékossal, Eric Abidallal, de nem messze volt tőlem az egykori portugál klasszis, a Barcelona és a Real Madrid hajdani sztárja, Louis Figo is. A nemzetközi sportvezetők közül bizonyára Aleksander Ceferin, az UEFA elnöke volt a legmagasabb rangú. A magyarok sorában – mások mellett – ott volt Orbán Viktor miniszterelnök, Csányi Sándor, az MLSZ elnöke és Berzi Sándor alelnök, korábbi főtitkár is. Örömmel láttam meg Nyilasi Tibort – aki gyakori vendége volt a bátyám, néhai Gabora János által szervezett tarjáni focigáláknak – és Merkely Béla professzort, egyetemi rektort is. Mindegyiküknek volt egy-egy kedves kérdése, szava hozzánk. Bár Becsó Zsolt nógrádi országgyűlési képviselő nem az én asztalomnál ült, megkértem a kollégámat, hogy hadd szolgáljam én ki.

– Összességében mire emlékszik legszívesebben ebbéli szerepében szerzett benyomásai, élményei sorából? Sikerült megnézni a meccseket?

– Természetesen folyamatosan egyiket sem, de a teremben lévő kivetítőn bele-bele tudtam nézni főként a magyarok mérkőzéseibe. A legemlékezetesebb élményeim egyike a már említett tavalyi szuperkupadöntőhöz kötődik, ugyanis módom volt találkozni a győztes müncheniek miatt Budapestre látogatott sokszoros német válogatott Franz Beckenbauerrel, a Császárral, aki játékosként és szövetségi kapitányként is világbajnok volt, és aktív pályafutása idején az én generációm bálványának bizonyult. A másik felejthetetlen élményem az a hangulat, ami a Puskás Arénát uralta az Eb telt házas mérkőzésein, főképp a remekül teljesítő hazai csapat meccsein. Akkor és ott igazán jó érzés volt magyarnak lenni…