Újabb ritka madárfaj röppent Maconkára

A folyószabályozásokat megelőző időkben a Zagyva is rendszeresen kiöntött, aminek következtében vizenyős, mocsaras élőhelyek alakultak ki a folyó mentén. Azonban a lecsapolások miatt ezek teljesen eltűntek, ahogyan az ott élő vízimadarak is, mivel nem találtak megfelelő táplálkozóhelyet maguknak.

– A különböző parti madarak viszonylag ritkán fordulnak már elő térségünkben, ugyanis azok csak a vízben gázolva tudnak táplálkozni, így sekély vízre és gazdag vízi növényzetre van szükségük – fogalmazott Molnár Márton, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nógrád Megyei Helyi Csoportjának titkára. – Ilyen területek azonban napjainkban nincsenek megyénkben, a nagy víztározók pedig nem alkalmasak sem táplálkozásra, sem fészkelésre a fenti fajok számára. 

Mint mondta, idén a nagy szárazság miatt a Maconkai-víztározó szintje olyan mértékben lecsökkent, amire az utóbbi években nem volt példa. Ennek következtében iszapzátonyok jelentek meg, illetve sekély vizű részek jöttek létre. Igaz, hogy csak kis területen, de újra jó élőhely alakult így ki a parti és vízi madarak számára. Ennek köszönhetően olyan ritka fajokat lehetett itt megfigyelni az utóbbi hetekben, amelyek eddig csupán néhány alkalommal tévedtek szűkebb hazánkba.

– Öt olyan faj is megjelent a Maconkai tónál az elmúlt időszakban, amelyek korábban igen ritkán bukkantak fel megyénkben. Mindegyik Eurázsia északi részén fészkel és őszi vonulásuk során látogatnak el a Kárpát-medencébe – hangsúlyozta Molnár Márton. 

Ilyen a sarlós partfutó, amit eddig csupán egyszer, 1993-ban a palotási tavon figyeltek meg. A faj hozzánk legközelebb Szibéria északi részén költ, valószínűleg Afrikába tartó útja során pihent meg nálunk a hat példány. Az apró partfutó eddig hatszor, míg a Temminck-partfutó háromszor fordult elő megyénkben, azonban idén mindkét faj több példánya is a Maconkai-víztározónál időzött. A területen parti liléket is folyamatosan láthattak a szemfüles nézelődők. A kis goda nem csak térségünkben, országosan is ritkán kerül szem elé, egy példánya azonban feltűnt a közelmúltban a tónál. Ez volt a faj második megjelenése a megyében. 

– Az, hogy a szárazság miatt kialakult különleges élőhelyen ilyen nagy számban jelentek meg a parti madarak, arra hívja fel a figyelmet: számukra fontos lenne, hogy pihenésre, táplálkozásra alkalmas területek legyenek a megyében. Olyanok, amelyek az emberi beavatkozás előtt rendelkezésre álltak – közölte Molnár Márton. – Hosszú távon fontos lenne, hogy hazánkban részben visszaállítsuk az egykori természetes vízjárásokat. Ne csak nagy víztározókban, hanem mocsarakban is tároljuk a vizet. Ezzel a parti madaraknak is kedveznénk, és hatékonyabban küzdhetnénk az aszály ellen is. 

Arról korábban már beszámoltunk, hogy a Velencei-tó szomszédságában gyűrűzött nagy kócsagot is sikerült azonosítani idén a Maconkai-víztározónál. Majd a faj egy újabb példányát is megfigyelték a területen, ez – a lábán található színes gyűrű adatai alapján – a tőlünk 55 kilométerre található Tóalmáson kelt ki idén a tojásból.  – A magyarországi természetvédelem címermadara főként az Alföldön fészkel, ott azonban az extrém aszály miatt kiszáradtak a vizes területek, így kerülhettek szűkebb hazánkba, élelem után kutatva – tájékoztatott Molnár Márton. A szakember arra is kitért, hogy a nagy kócsag elsősorban az Alföldön fészkel, Nógrád megyében viszonylag ritkán fordul elő. Azonban a szélsőségesen száraz időjárás miatt az alföldi vizes élőhelyek nagy területen kiszáradtak. Ennek következtében a faj egyedei hajlamosabbak a kóborlásra, így kerülhettek a területen azonosított madarak szűkebb hazánkba. Megfelelő táplálkozóhelyet kereshettek maguknak a Macon­kai-víztározónál.