Százöt éve a vasutasok is hősies harcokat vívtak Balassagyarmatért

Gere József helytörténész – aki maga is vezető beosztásokban szolgált a MÁV kötelékében – 2002-ben jelentette meg A szárnyaskerék katonái című könyvét, amelyben alapos részletességgel tárja fel a százöt esztendővel ezelőtti eseményeket. A kötetbe leírja, hogy a kelet felől, az Ipolyság-Balassagyarmat vasútvonal mentén előrenyomuló cseh légió január 15-én érte el Nógrád vármegye székhelyét, és megkezdték a berendezkedésüket.

Hamarosan kiderült, hogy nem csupán átmeneti tartózkodásról van szó, hanem tartós birtokbavételről, amit saját bőrükön éreztek a város vasutasai, hiszen például az állomásfőnököt is eltávolították, mi több, lecserélték a magyar nyelvű táblákat, illetve hűségnyilatkozatokat követeltek tőlük. A körülményeket tapasztalva az állomás dolgozói több helyen, így a kollégák Baross, Klapka és Kölcsey utcai lakásán titkos találkozókat szerveztek, ezeken megbeszélve, mi a teendő. Sőt, még a gyerekeiket is bevonták, ők főként küldönci feladatokat láttak el, de például a tizenegy esztendős Petrovics Sanyika valóságos kémmé lépett elő, amikor édesapja megbízásából trafikos legénynek álcázva magát bejutott a csehek által megszállt laktanyába, felmérte az erőviszonyokat, hány katonát lát ott, amiről tájékoztatta szülei bajtársait.

Az áttörést január 27-e hozta meg, amikorra egyértelműen kimutatták foguk fehérét a betolakodók. A vármegyeházán Pongrácz György főjegyző és Sándorfi (Schuch) István mozdonyvezető, szociáldemokrata párti elöljáró baráti kézfogással pecsételte meg együttműködését, hogy minden erővel felveszik a küzdelmet a csehekkel szemben.

Másnap a vasutasok ezzel a hírrel küldöttséget menesztettek a Magyarnándorban „veszteglő” magyar katonai alakulatokhoz, és a két parancsnok, Vizy Zsigmond és Bajacz Rudolf századosok elhatározták, parancsnokaik megkerülésével beavatkoznak az eseményekbe. A vasutasok újabb küldöttsége Szügy és Balassagyarmat között immár január 29-én találkozott újra a felvonuló honvédekkel, akik a Springa-domb környékén több csoportra oszlottak, hozzájuk csatlakoztak a felfegyverzett vasutasok is. A fő célpont a mai Kossuth utca végén található laktanya, a megszállók főhadiszállása volt. Az épületet bekerítették, hiszen a Baross utcai vízelvezető-aluljárón keresztül „hátulról” is érkeztek csapattestek a Scitovszky (mai Bajcsy) környékére. 

A történet innentől kezdve már ismert. A támadási jelre megindult az akció, párhuzamosan a vasútállomásnál is. Ez utóbbi harcokban halt hősi halált Petrovics  József mozdonyfűtő és Rózsa András kalauz. Végezetül az iglói géppuskás osztag megérkezése döntötte el a harcot, és űzték ki a cseheket Balassagyarmatról, felszabadítva a vármegye központját. Petrovics József és Rózsa András sírját minden év január 29-én megkoszorúzza az utókor a balassagyarmati temetőben, míg a vasútállomáson található emléktáblát is beborítják ilyenkor az emlékezet virághalmai.