A Himaláját is meghódította a szécsényi sportoló

Sümegi Roland élete összeforrt a sporttal. Azt vallja, hogy a rendszeres sportolás, az egészséges életmód egyik fontos eleme. Ahhoz, hogy valaki olyan szinten teljesítsen, mint ő, fontos, hogy edzésben legyen. Egy-egy megpróbáltatás előtt naponta több időt fordít a felkészülésre, de a munkája mellett minden nap egy-két órát fordít az edzésre.

Az általános iskolában Soproni Béla és Mosó Ottóné voltak testnevelői, ők szerettették meg vele a sportolást. „Mindenevő volt”, atletizált, focizott, asztaliteniszezett, röplabdázott, a kosárlabdát is kipróbálta, karetézott, még az úszás sem maradt ki az életéből. Napi rendszerességgel sportolt. Tagja volt a szécsényi labdarúgócsapatnak.

– A három hét alatt sokat túráztunk, hegyet másztunk, kirándultunk és ismerkedtünk az ország nevezetességeivel – kezdte Sümegi Roland. – A kis csapat Peru fővárosába, Limába érkezett, ahol a várossal ismerkedtek. Sok szép dolgot láttunk, nekem személy szerint tetszett a San Martin tér, a város sétálóutcája, az Érseki Palota, Szent Ferenc Kolostor és az egyéb látnivalók.

– A fővároson kívül merre járt, és mi minden szerepelt a programjukban?

– A kint tartózkodásunk jelentős része túrázással, hegymászással telt el. A csodálatos kis városból, a 3500 méter magasan fekvő Huarazból kezdtük meg a túránkat. A várost az Andok vonulásai övezik, a peruiak a turizmus Mekkájaként tartják nyilván. Igen nehéz, a hegymászókat is próbára tevő 5700 méter magas csúcsra mentünk, a gleccsertúrán lassan tudtunk előrehaladni, 100 métert több mint másfél óra alatt lehetett megtenni. Kemény, hideg és szeles időt fogtunk ki.

– Melyik nehezebb a felfelé vezető út, vagy a lefelé haladás?

– Az Andokban a köves, kavicsos területen nehezebb volt lefelé jönni.

– A hegymászás mellett még milyen túrákon vettek részt?

– Egy-egy alkalommal 50-60 kilométert tettünk meg. Jártunk a Lianganuco-tavaknál, a Huascaran Nemzeti Parkban. Felkapaszkodtunk a 4765 méter magas Portachuelo hágón, ahonnan csodálatos kilátás nyílt az Andok több, 6000 méternél magasabb csúcsára. Minden napra jutott egy olyan útvonal, amely próbára tette fizikai állóképességünket, de a csodálatos, szép látvány feledtette fáradtságunkat. Többórás kitartó gyaloglás után átjutottunk a 4750 méter magasan lévő Punta Union hágón. Ahogy feljebb és feljebb jutottunk, egyre jobban kitárult előttünk a táj. A kinttartózkodásunk alatt betekintést nyertünk az ott élő emberek életébe. Az időnk egy része hegymászással, túrázással telt el, de a 18 nap alatt ismerkedtünk az ottani élettel, szokásokkal is. Az utat Ázsiában és Afrikában is egy megbízható, ismert barátunk szervezte. A mostani útvonalon Szécsényből rajtam kívül még csatlakozott hozzánk Németh István. Egy szép, változatos országot ismertünk meg.

– További tervei?

– A családommal egy kirándulás. Focizok továbbra is az öregfiúk-labdarúgócsapatban.

– Európa, Afrika, Ázsia, Amerika kontinenseit már megjárta. Ausztrália és Antarktisz nincs a tervei között?

– Ameddig az ember él, addig nem mond nemet. Mindkét kontinens távol van, még nem gondolkodtam azon, hogy oda is eljutok.