Életét szentelte a gyermeknevelésnek a kisterenyei bölcsőde egykori vezetője

Nagy Gáborné 1972-ben érettségizett az akkori Salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskolában, ahol általános asszisztens és csecsemő-gyermekgondozónő oklevelet szerzett.

Nagy Gáborné férje elvesztése után a fényképezés rabja lett.

– Mindig szerettem emberek között lenni és szükségem volt egy hobbira, ami lefoglalta a gondolataimat. Kezdetben épületeket és virágokat örökítettem meg, s azóta már a helyi nyugdíjasklub és a Palóc Népdalkör is rendszeresen felkér fotózni a rendezvényeiken. A Palóc Világtalálkozón három képemet is kiállították – mondta Nagy Gáborné.

Az egykori bölcsődevezető nyugdíjas éveit a tanulásnak szenteli, ez idő alatt kilenc – köztük számítógépes és homeopátiás – tanfolyamot végzett el sikerrel. Tervei között szerepel a következő oklevél megszerzése, amellyel az angol nyelv alapjait szeretné elsajátítani. Emellett a Zsigmond Király Egyetem által útjára indított Szenior Akadémia rendszeres látogatója is volt, amiről oklevél is tanúskodik.

– Fiatalon arról álmodoztam, hogy egyszer védőnő leszek, mint édesanyám húga. A nagynénémnél töltött vakációk alatt ugyanis sokszor bepillanthattam e szakma szépségeibe, s a kisgyermekek iránti szeretetemet is ő oltotta belém. A sors azonban úgy hozta, hogy az iskola után hiába nyertem felvételt Budapesten egy védőnői képzésre, azt lakhatás hiányában nem tudtam elkezdeni – emlékezett vissza Nagy Gáborné.

Ezután a kisterenyei bölcsődében megüresedett egy állás, s az élet úgy hozta, hogy Nagy Gáborné itt kezdhette el pályáját csecsemő- és gyermekgondozóként. A szakember ismereteinek továbbfejlesztéseként Salgótarjánban elvégezte az elsőfokú szakosítót, majd 1979–80-ban a fővárosi Egészségügyi Szakdolgozók Központi Továbbképző Intézetében szakgondozónői oklevéllel gazdagodott. Mindkét képesítést kitüntetéssel teljesítette.

– Egy percig sem bánom, hogy így alakult az életem, hiszen azt csinálhattam, amit szeretek: a legszebb gyermekkort élő apróságokkal foglalkozhattam. A munkámat mindig igyekeztem becsülettel és teljes odaadással végezni, s a mai napig hiszem: nincs az életben nagyobb felelősség és nagyobb megtiszteltetés, mint felnevelni a következő nemzedéket… – folytatta Nagy Gáborné, aki a kisterenyei bölcsőde életét 25 éven át vezetőként is egyengette.

– Egy édesapa, dr. Ludvai Dezső kezdeményezésére megalapítottuk a Gyermekünk Jövője Alapítványt, amelynek célja a bölcsődés gyerekek életkörülményeinek javítása volt – mondta Nagy Gáborné, aki mindig jó szívvel segített azoknak a kismamáknak is, akik odahaza nem kaptak kellő segítséget a gyermekneveléshez.

Öt évvel ezelőtt a bölcsőde fennállásának 50. évfordulója alkalmából – az alapítványhoz befolyt támogatásoknak köszönhetően – a szülőkkel együtt létrehoztak egy új, európai színvonalú játszóudvart.

Nagy Gáborné egyik legszebb emlékeként idézte fel, amikor az önkormányzatnak egy pályázat jóvoltából sikerült felújítania a szeretett intézményt.

– Leírhatatlanul boldog voltam a megszépült bölcsőde átadóján, amely méltó megkoronázása volt az ott töltött négy évtizedemnek. Máig megdobban a szívem, ha meglátom az újjávarázsolt épületet, amely életem munkáját őrzi… – emelte ki.

Nagy Gáborné 1991-ben a szociális munka napja alkalmából polgármesteri dicséretben részesült, míg 2012-ben – nyugdíjba vonulásának évében – megkapta a Város Szolgálatáért díjat is. Nemrég kimagasló szociális munkáját a megyei önkormányzat Salkaházi Sára-díjjal jutalmazta. A nyugdíjas bölcsődevezetőt ez büszkeséggel töltötte el, mint mondta: az elismerés egy élet munkájának megkoronázása.