Bartus Dóra édes alkotását és művészetét dicséri az ezüstérem

– Édes az élete, nemde? Mikor babonázta meg a cukorral átitatott világ?

– A dédnagymamámmal már kislányként is rengeteg időt töltöttem a konyhában, ahol együtt sütöttünk a családnak. Nyolc évvel ezelőtt azonban komolyabban is elkezdtem érdeklődni a tortadekorálás iránt, majd elkészítettem az első fondant-masszámat. Akkor nagyon örültem a sikerélménynek, bár mai szemmel visszanézve az még elég hadilábon állt…

Bartus Dóra több évig a Tortadíszítés Magazin rovatvezetőjeként dolgozott, ahol elsősorban dísztortákat készített. – A torták dekorálásának fázisait fotókon örökítettem meg, amelyeket képaláírásokkal magyaráztam. Nagyon élveztem! – mesélte Dóra. A cukorvirág-készítő szívesen kirándul, de kedvelt elfoglaltságai közé tartozik a fotózás és a kézműveskedés is. Bartus Dóra elmondása szerint minden munkájára büszke, hiszen mindegyikben benne van szíve és lelke. Szívesen mutatkozik be a szakmai versenyeken is, amelyekre elsősorban a társaság miatt jár. – Óriási élmény a többi alkotóval beszélgetni a különféle technikákról, miközben rengeteg új tapasztalatot szerzek – tette hozzá. Mint mondta: a versenyek közben újabb és újabb dolgokat tanul a szakmáról, s minden alkalommal tükröt tart elé: miben kell még fejlődnie.

– Ezután Angliában próbált szerencsét, s a cukorszerelem itt is önre talált…

– Sokáig önmagamat képeztem: krémeket, piskótákat és masszákat készítettem házilag, hol több, hol kevesebb sikerrel. Hat éve nyelvtanulás céljából bébiszitterként és baristaként kezdtem el dolgozni Angliában. Ám az élet úgy alakította, hogy ottlétem során egy kétnapos cukorvirágkészítő-tanfolyamot is elvégezhettem. Egy világhírű mestertől, Alan Dunntól sajátíthattam el a cukorvirág-készítés alapjait, s ezért hálás vagyok a sorsnak. Külön szerencsém volt, hogy egy Michelin-csillagos séf gyermekére vigyázhattam, aki szintén jó szívvel biztatott a cukrászkarrieremet illetően. Egy év után a honvágy hazacsábított, ám ekkor már kiforrott álmokkal érkeztem életem újabb állomásához: a cukorvirág-készítés oktatásához…

– Immár öt éve annak, hogy országszerte oktat. Mik a tapasztalatai?

– A cukorvirág-készítés pár évvel ezelőtt idehaza még valódi kuriózumnak számított, így jó ötletnek tűnt a tanfolyamok elindítása. Nem hittem volna, hogy sikerülhet ebben kiteljesedni, s mégis! Már évek óta járom az országot, és mindenhol nagy érdeklődés övezi a nem mindennapi mesterséget. Úgy látom, hogy egyre többen nyitnak a különleges dolgok irányába. Olykor olyan ügyes művészekkel találkozom, hogy a szám is tátva marad a cukormunkák láttán!

– Magyarországon számos szakmai versenyen elkápráztatta már a zsűrit élethű cukormunkáival. Melyik volt a legemlékezetesebb?

– Négy éve hivatalosan is cukrász vagyok, azóta járom hazánk szakmai versenyeit. Először Kisújszálláson szálltam versenybe egy alkotásommal, amelyet végül aranyéremmel és különdíjjal is jutalmaztak a bírák. Örök emlék!

– Idén Luxemburgban szerepelt először nemzetközi világbajnokságon, ahol cukrászati artisztika kategóriában bezsebelt egy ezüstérmet.

– Nagyon nehezen szántam rá magam a nevezésre, de végül minden fáradozást megért! A világbajnokságon 75 nemzet mérettette meg magát műalkotásával, s én megdöbbenve néztem a felsorakoztatott cukormunkákat. Látva a versenytársak tehetségét az esélytelenek nyugalmával ültem a csendéletem mellett, s nem is hittem, hogy labdába rúghatok. Végül nagyon örültem, hogy az első nemzetközi versenyemről egy ezüstéremmel térhettem haza.

– Annyira valóságos ez a Csendélet...

– A hazai versenyekre mindig cukorból készítettem vázát és abba színes virágokat, ám most valami nagyobb dologgal szerettem volna előrukkolni. Régen sokat nézelődtem az interneten, majd több képből inspirációt merítve egy új terv született a fejemben. A Csendélet azonban teljesen saját kútfőből van összerakva, minden elemét magam álmodtam ehető formába. Majdnem háromszáz órát dolgoztam a versenymunkámmal, amelynek minden része cukorból és ehető alapanyagokból áll. Különösen büszke vagyok a speciális cukorcsipkemasszából készült csipketerítőre, amelyet saját kézzel írókáztam ki. A teát hidegzselével imitáltam, de arra is figyeltem, hogy az apró hernyórágásokkal még élet hűbbé tegyem a virágokat.

– Mégis mi a legkülönlegesebb része a műnek?

– A házi készítésű cukorvirágmasszából készült váza. Az általam megálmodott váza valódi kerámia mását az alsótoldi Bercsényi Fazekasműhely testvérpárosa a szemem láttára korongozta ki, ezzel pedig hozzájárultak ahhoz, hogy utána cukorból olyan vázát készíthessek, amit elképzeltem.

– Két héttel a luxemburgi világbajnokság előtt az első Palócföldi Tortafesztivált is nagy sikerrel rendezte meg. Hogy bírta ezt a feszített tempót?

– Ó, igen! Húzós időszak volt, de szerencsére végül minden a lehető legjobban sikerült. A múzeum igazgatójának kérésére vállaltam el a tortafesztivál megszervezését, amelynek óriási sikere volt a résztvevők körében. Örülök, hogy minden korosztály megtalálta a maga szórakozását a rendezvényen, s hogy színvonalas szakmai bemutatókkal is szemléltethettük a cukrászat varázslatos világát. A felsorakoztatott alkotások pedig káprázatosak voltak, nem győztem kapkodni a fejemet…

– Van kedvenc desszertje?

– Én a cukrászat művészi oldalában találtam meg önmagam, de a családomnak bármikor szívesen készítek desszerteket. Az egyik kedvencem a macaron, rengeteg ízben kísérleteztem már ezzel a különleges édességgel. Nem lehet megunni!

– Milyen álmokat szövöget?

– Mindenképpen szeretnék még nemzetközi versenyeken bemutatkozni. Céljaim között szerepel, hogy két év múlva Erfurtban a kulináris olimpián, míg négy év múlva újra a kulináris világbajnokságon szerepelhessek. Emellett pár hónapja beindult a webshopom, amit gőzerővel fejlesztek. Ezenfelül minél több helyen tervezem még oktatni életem mesterségét…