Az ördög című vígjátékkal kezdte az évadot a Zenthe Ferenc Színház

Ő diktálja Jolánnak a szerelméhez írott levelet, ő nem adja át a címzettnek s ugyancsak ő cseréli fel – véletlennek álcázva, de valójában tudatosan – egy tűzbe dobott számlával. S így sodorja egymás karjába a férjezett gazdag úrinőt és az iránta már régen epedező festőművészt.

Két villanásnyi megjelenése van mindössze Erdélyi Gábornak, mégsem lehet nem észrevenni, hogy ott van. Ugyanez vonatkozik Kántor Zoltánra – aki nem mellesleg az előadás asszisztense, de mintegy ráadásként táncol is – Baranyi Gréta, Juhász Krisztián és Nagy-Szelei Krisztina társaságában – azon a bizonyos estélyen, ahol ördögi cselek szerint alakulnak az események. A két pár forgószínpadon eltáncolt keringője emlékezetesen szép mozzanata az előadásnak.

A szerző, Molnár Ferenc (1878–1952) egyrészt a Pál utcai fiúk című regényével, másrészt olyan színművekkel, mint a Liliom, A testőr, A hattyú, az Üvegcipő, a Játék a kastélyban, az Olympia írta be nevét a magyar irodalom, illetve drámatörténetbe. Valamennyi arról tanúskodik, hogy a csapongó, kalandokban gazdag életvitelű, olykor agresszív, máskor depresszióra hajlamos, az élet apró mozzanataiból építkező író mestere volt a színpadi hatáskeltésnek. Nincs ez másként az elsőként – 1907-ben – papírra vetett és a Vígszínházban bemutatott, önmaga által rendezett Az ördög című vígjátékában sem. Ennek a középpontjában is a titokzatos, gyakorlatilag megfejthetetlen férfi-nő viszony, a szerelem áll.

János műtermébe László viszi el a feleségét, hogy fessen róla mellképet. Jolán viszont látszatra – amelynek nagy a szerepe a darabban – azon mesterkedik, hogy megnősítse a festőt, nehogy felmelegedjék az egymás iránt érzett vonzalmuk. S ekkor jelenik meg a sehonnan sem jött, sehová nem menő, ördög és akcióba lép annak érdekében, hogy fondorlatos próbatételeivel felélessze Jolán és János leplezett vágyait.

Az életmű e korai darabjában már tetten érhető szinte minden Molnár Ferencre jellemző írói erény: a fordulatos, alkalmasint meseszerű cselekményszövés, a személyes szituációkban is megbúvó társadalmi motiváció, a fel-felsejlő erkölcsi tanulság, a finom erotika, a szarkasztikus humor és nem utolsósorban a szellemes nyelvi megformáltság.

Az utóbbit példázzák a következő mondatok: Mindenki úgy hümmög, ahogy tud.

– Féltékeny vagy? Hazudjam? Akkor: nem. – Mit fizetsz, amiért most a szavadba vágok? – Csak meg tudok különböztetni egy tengeri hajót egy hajó tengeritől – Ami gurul előlünk, annak utánamegyünk! Azt kergetjük! – Az élet csak akkor kincs, ha pazarolják.

Az előadás – minthogy közös produkciója a Zenthe Ferenc Színháznak a Váci Dunakanyar Színházzal – Bakos-Kiss Gábornak, az utóbbi társulat művészeti vezetőjének a rendezésében került színre. Arra törekedett, hogy napjaink közönségéhez szólva is megőrizze a múlt század eleji évtizedek atmoszféráját. Még úgy is, hogy – kérésre – a három felvonásból kettőt kellett csinálnia. Ebben komoly segítséget kapott a mesterfokozatot a Károli Gáspár Református Egyetemen szerzett Deés Enikő dramaturgtól. Ugyancsak sokat tett a műterem, illetve a bálhelyszín autentikus miliője, a szereplők jellemének érzékeltetése érdekében Ondraschek Péter díszlet- és jelmeztervező is.

Az előadást uraló, cinikus ördög szerepét a rendező Mészáros Máté Jászai Mari-díjas színművészre bízta, s e választás minden bizonnyal Molnár Ferenc tetszését is elnyerné. Változó hangerővel, kitűnő hangsúlyokkal, gesztusokkal rajzolja meg a végül is jót akaró, hedonista figura akár bármelyikünkben is benne rejlő tulajdonságait. A festőt a főként filmművészként ismert, elismert Fenyő Iván alakítja s fokozatosan erősödik, válik határozottabbá, férfiasabbá jelenléte a színpadon, illetve a történetben. Igazi szerelmét Bozó Andrea formálja meg, s a tőle megszokott jó színvonalon érzékelteti a vonzó hölgyek férfiakra tett hatását, a női lélek kiismerhetetlen bonyolultságát.

A gazdag, elegáns és érthetően a féltékenységtől sem mentes férj szerepében Máté Krisztián korrekt, hiteles alakítást nyújt. A festőművész állandó modelljét, Selyem Cinkát – született Seiden Cecíliát – Házi Anita játssza kedvesen buján és a figurához illő őszinte naivitással. Az Eke Angéla megformálta Tóth Elza tipikus polgári hölgy, aki szintén szereti Jánost és nem tudja miként – pikírten vagy szolidan – viselkedjen, hogy felesége lehessen.