Nyugodt versenyzéssel szerezte meg a világbajnoki negyedik helyet a romhányi kerékpáros

A romhányi sportoló ezzel eddigi pályafutása csúcsára érkezett, és most portálunk olvasóival is megosztotta a versennyel kapcsolatos gondolatait, tapasztalatait.

A huszonkét világbajnoki induló először a selejtezőben mérte össze tudását, innen csak a négy legjobb került az érmek sorsáról döntő kűr-fináléba. Nemzetközi szinten hatalmas bravúrnak számít, hogy a képzettebb, jobb egyéni adottságokkal rendelkező és kedvezőbb körülmények között készülő német és spanyol vetélytársak közé beverekedte magát a magyar fiatalember.

– A legnagyobb esélyem korábban a döntőbe jutásra 2021-ben volt – kezdte az elemzést Varga Csaba. - Akkor nagyon jó formába kerültem és a közvetlen riválisaimnál jobb eredményeket értem el a szezonban. Ám a nagy megmérettetést elizgultam, rosszul versenyeztem, és végül csak a hatodik helyen zártam, ami nagyon bosszantott. Azt gondoltam, ezzel életem esélyét szalasztottam el. Tavaly szintén nem úgy sikerült a világbajnokság, amire előzetesen számítottam, ezúttal megfogadtam, nyugodt maradok, amiből semmi áron sem hagyom kizökkenteni magam. Mondogattam is, nem szabad, hogy bármi stressz miatt harmadjára is elbukjam a döntőt.

Varga Csaba most a másik végletet választotta. Ahogy fogalmazott, a végletekig laza volt az egész hétvégén. Bízott abban, a korábbiaknál merőben más itthoni edzésmunka megteszi a kellő hatását. Így is lett.

– A selejtezőben az előttem indulók meglehetősen alacsony pontszámokat kaptak az előadásukra – folytatta a romhányi sportember. – Tudtam, ezt a teljesítményt én is hozom. Az ötperces bemutatóm kulcsmozzanata az úgynevezett Maute-ugrás volt, ebben az elemben menet közben a nyeregállásról átugrom a kormányra. Ha ezt elrontom, vége az álomnak. Bevállaltam és mindenfajta korrekció nélkül sikerült. Ez nagy önbizalmat adott, ekkor már éreztem legbelül, nagyot fogok menni. A végén, az utolsó egykerekes átmenetnél lecsúszott az ujjam, ettől leléptem a földre, de mivel higgadt maradtam, gyorsan korrigáltam. A kis hiba miatt akadt bőven izgulni valóm, hiszen jött még a veszélyes hongkongi vetélytárs, illetve az élete utolsó versenyén induló kiváló honfitársam és barátom, Schön Martin. Egy fotelben ülve, kedvesem, Hugyecz Zsófia kezét szorongatva figyeltem a többieket, és végül sikerült, bejutottam a négyes fináléba.

A végső helyezésekről döntő gyakorlat, szombaton este már jutalomjáték volt Varga Csaba számára. Ahol nem maradt már reális esélye a feljebb lépésre, hiszen a két német és a spanyol vetélytárs magasabb színvonalú és kivitelű gyakorlattal rendelkezik, azaz óriásit kellett volna bakizniuk. Éppen ezért nyomás nélkül élvezte a kűrt és a szépszámú közönség figyelmét. Ugyan az elején vétett egyet, amivel kissé elcsúszott az idejével, és az egész fellépés alatt arra kellett összpontosítania, hogy ezt a hátrányt behozza, de így is elégedett volt a produkciójával.

– Zsófitól kérdeztem a finálé előtt, hogy most mit érez. Azt mondta, ő csak büszkén jár fel s alá és élvezi a helyzetet – utalt az érzelmekre is Varga Csaba. – Viccesen megjegyezte még, hogy tudja jól, az én érdemem ez az eredmény, de az ő része is komoly ebben, főleg azért, mert nem ölt meg az utolsó hetekben az edzéseken. Ebben az időszakban már állandóan feszült voltam, és ha olyan hangulat kerített hatalmába, mindenfajta jelentéktelen apróságon kiakadtam, és érdekes kijelentéseket tettem. A döntő után rengeteg gratulációt kaptam, sok-sok elismerést, aminek rendkívüli módon örültem, mert a sportágunkban kiemelten hiteles személyek tiszteltek meg ezzel. Egy néző például azzal jött oda hozzám, hihetetlen, hogy ilyen termettel milyen ügyesen mozgok a bringán. Hiába, 194 centiméterre nőttem, ami ritka a művészi teremkerékpározásban. Sokszor úgy is tekintettem magamra, én nem vagyok alkalmas a sportágra, ezt komolyan gondolom: az ambícióim, a szenvedélyem már rég meghaladták a képességeimet.

A világbajnoki negyedik helyezett kiválóság befejezésül kifejtette, évek óta kettesben készülnek Hugyecz Zsófiával, egymást mindenben támogatva, szinte a másik trénereként. A felkészülésüket alaposan hátráltatta, hogy megszokott otthonukat, a romhányi sportcsarnokot felújítják, így társbérletbe kellett költözniük Szendehelyre, ahol egészen már a küzdőtér felülete, ugyanis Romhányban speciális a burkolat. De ezeket a nehezítő viszonyokat igyekeztek kikapcsolni a munkából. Szeptember elsejétől viszont elindul az iskola, más helyet kell találniuk, ráadásul kifizethető áron. A világbajnoki szereplés azonban minden kellemetlenségért kárpótolt.