Két bajnok avatta fel a gyarmati iskola új sport- és olimpiatörténeti termét (fotók)

A rendezvény felvezetése során a diákok saját sportáguk képviseletében egymás után vonultak be az aulába, majd az iskola tanulói csillogtatták meg képességeiket zongorajátékban, versmondásban és látványtáncban, illetve Taskó András testnevelőtanár gyújtotta meg jelképes formában az olimpiai lángot. A pódiumbeszélgetés előtt Szabó Csaba a házigazda igazgató köszöntötte a megjelenteket.

A két kiválóság egymás kezébe adva a mikrofont elevenítette fel pályafutásának legjelentősebb mozzanatait, valamint kitértek az emberi jellemvonások fontosságára is. Dr. Hegedűs Csaba elöljáróban rövid ismertetőt adott a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületéről, kiemelve, hogy a Nemzeti Sport felhívására alakult meg a szervezet negyed századdal ezelőtt és a kezdeti tizenöt fős tagság mára huszonegyre bővült. Fő feladatuknak tekintik, hogy felváltva járva az országot, saját példájukkal szolgálva népszerűsítsék a sportolást a legifjabb nemzedékek körében. Hozzátette, az igazi sportolói képességek a világ színpadán dőlnek el, és ő maga világbajnokként érkezett a müncheni olimpiára, mégis, a kilencszeres ötkarikás bajnok úszó, Mark Spitz társaságában valóságos kis porszemnek érezte magát. 

Dr. Faragó Tamás kifejtette, sakknyelven szólva minden lépés egy döntés, és igenis, már a sportágválasztásnál úgy induljunk útnak, hogy a földkerekség legjobbjai akarunk lenni, azaz a Pál utcai fiúkból hasonlatot véve Áts Ferik akarjunk lenni, ne Nemecsek Ernők. Erre dr. Hegedűs Csaba ráerősített, mondván az 1971-es szófiai világbajnokság előtt (ahol végül minden meccsét tusgyőzelemmel nyerte), amikor Budapesten, a Pasaréti úti öltözőben lakott, kifüggesztette a szekrénye falára, hogy „világbajnok akarok lenni”, és az is lett, azaz megfelelő ego és önbizalom nélkül képtelenség komolyabb eredményeket elérni, és ez az élet minden területére igaz.

Mindketten megerősítették, rendkívül lényeges, hogy a fizikai  teljesítmény mellett törekedjünk kiművelt emberfőkké válni. A vízilabdában például rengeteg a diplomás, jogász, orvos, mérnök. Az 1976-ban Montrealban olimpiai bajnoki címet szerzett válogatott tizenegy játékosa közül hétnek a nevénél díszelgett a „dr.” előtag. Dr. Hegedűs Csaba egy érdekes történetet is megemlített, hogy immár ötkarikás győztesként miként felvételizett a jogi egyetemre.

A halhatatlan magyar sportolók a továbbiakban szóltak még arról, milyen tulajdonságok elengedhetetlenek a nagy sikerek elérésében, amelyek között hangsúlyozták az alázatot és az eltökéltséget, illetve tanácsokat is adtak a fiataloknak, hogyan bánjanak a kihívásokkal, viseljék el a kudarcokat, rázódjanak át a nehézségeken, ne törjenek meg a legmegrengetőbb problémák közepette is, és viseljék el esetleg a fokozottabb népszerűséget is. Nem beszélve a biztos családi háttér lényeges szerepéről, amiről dr. Faragó Tamás humorosan megjegyezte, az uszodában sokkal nagyobb dicsőségnek tartották a hármasikrei megszületését, mint a nemzetközi viadalokon megkaparintott érmeit.