Egy héten át minden nap lefutott egy maratont a balassagyarmati ultrafutó

A Kiss Árpád VDSE ultrafutója hét napig Morvaországban, egy kis faluban feszegette újra a teljesítményének határait. Korábban már kétszer is szerepelt a viadalon, idén az előzetes célja ugyanaz volt, mint eddig, vagyis egészségesen elfáradva teljesíteni a távot. 

- Nem gondoltam, hogy könnyű lesz, de arra nem számítottam, hogy már az első nap életem legnehezebb maratonját kell teljesítenem. Úgy 17 kilométer környékén elkezdtem kicsit gyengülni, majd elszállt az összes erő a lábaimból - fogalmazott Gábor, aki komoly holtponton esett át a frissítők után, és 30 kilométer után már elkezdte visszaelőzni a többieket.

A magyarokat egyedül képviselő gyarmati hatalmas megtiszteltetésként élte meg, hogy azonos mezőnyben futhatott egy Tarahumara indiánnal, akiket az ultrafutás őseinek tartanak.

A második napot jól abszolválta, a harmadik futamon azonban az eső, és a csúszós sár nehezítette meg a dolgát. Az első nap kivételével mindig máshonnan indultak és Lomnicé-ba kellett visszafutni. A tájékozódásban térkép is segített, de a kijelölt pályán senki sem tévedt el.

A negyedik nap idővel találta csak meg a ritmusát, de a frissítései sokat segítettek, amik igazi rutinná alakultak. 

- Odaérek, beadom a kis flakon tiszta vízért, amíg megtöltik, letolok két pohár kólát, belemarkolok finoman a sós kekszbe, majd egy alma és 1-2 pohár víz a végére. Megkapom a kulacsot, a lavórhoz lépek, sapkát bemártom, a szivaccsal a tarkóm, halántékom, majd a teljes fejem és a karjaimat megmosom. Majd séta, közben kirázom a sapkából a felesleges vizet, sapka fel, a pólómmal szárazra törölöm az arcom, s amint a pólóm a derekamra hull, indul a futás - elevenítette fel a rituálékat, amiket idővel már egy kis sör is kiegészített.

Az ötödik, szintekkel megtűzdelt pálya gyönyörű tájakon vezetett, Gábornak kivételesen a lejtmenetekkel gyűlt meg a dolga. A szakasz végére azonban belendült, és a sziklás talaj ellenére is jól haladt.

Meglepő módon az utolsó előtti szakasz is könnyen indult, az emelkedőknél azonban jelentkezett a felkészülés kilométer hiánya. De végül könnyedén ért célba.

A záró szakaszon hendikeppel indították a futókat, az eddigi eredmények alapján. Egy bolyban indult a vele hasonló tudású futókkal, így a versenyszellem is hajtotta. 

- Ahogy felértem a verseny utolsó dombjára, iszonyatos érzelmek szabadultak fel belőlem... Bekiáltottam a fák közé, és egy könnycseppet morzsoltam az útra, benne mindennel, amit az elmúlt egy hétben itt átéltem. Az összes élmény, feszültség, küzdelem, boldogság és bánat, ami ez alatt az egy hét alatt átment rajtam. Ennek tömény esszenciája volt az az egy csepp könny - emlékezett vissza Gábor az utolsó kilométerekre.