Kalandból kiképzőtábor lett

A nógrádi ultrafutó nagyjából tíz évvel ezelőtt fedezte fel ezt a versenyt, amikor futótársai beszámoltak róla. Rákeresett és szimpatikusnak tűnt a 7x43 kilométeres táv. Bár akkor még erre nem állt készen, tudta, hogy csak idő kérdése, hogy majd egyszer képes legyen rá.

Ez pedig 2018-ban érkezett el. A tavalyi 300 félmaraton, ráadásul a végén az őrült hajtás mindenképp igazolta, hogy megért a MUM-ra.

Egy-két héttel a verseny előtt szinte mindig belemerül szellemileg is a megmérettetésbe. Elolvassa a részleteket, megtervezi az utat, keresi a korábbi eredményeket és a versenyen már részt vevő ismerős neveket. Egyszóval ráhangolódik a versenyre.

– Ekkor ért az első meglepetés, hisz számomra akkor tudatosult, hogy ez nem sík, hanem kifejezetten durva terep. Az egy dolog, hogy gyakorlatilag mindennap futunk egy maratont, amire pontosan tudtam, hogy képes vagyok, de minden egyes nap a tengerszintről fel kellett futni olyan hegyre, mint a Kékesre és le is. Vagyis naponta kb. ezer méter fel és le. Ebben aztán nem igazán van tapasztalatom – mondta. De idén nem volt már visszaút, elhatározta magát és nekiindult.

A rajt előtt Bérces Edit, minden idők egyik legnagyobb ultrafutónője azt tanácsolta neki, hogy élvezze, amíg tudja.

– Nálam ez valahogy fordítva működött, hiszen először nekimentem, megtörtem, tanultam, és a vége felé kezdtem el élvezni a dolgokat, valamikor az ötödik naptól. Az első napon tele voltam tervekkel, forgatókönyvek pörögtek a fejemben, attól függően, hogy hogyan fog majd alakulni a verseny. Aztán már az első kőkemény nap végére csak két kis célocskám maradt. Majd a második szakasz mindenemet elvette, és csak a teljesítés reményébe kapaszkodtam. Mindegy hogy hogyan, de végig akartam csinálni! Nagyon gyorsan nagyon alaposan helyretett ez a terep. Nem vagyok egy terepfutó, s ezért muszáj voltam alázatos módon kinyitni az elmémet, és jó diák módjára tanulni. Alázat, fegyelem és folyamatos önkontroll! Ez maradt az egyetlen esélyem – mesélte.

Aztán a napok során szépen lassan összeállt minden. És bár maradtak hiányosságai, de nem hiheti el senki, hogy egy hét alatt meg lehet tanulni egy sportágat.

– A hatodik napon azt éreztem, hogy vizsgázni fogok, és mindent kikérdeznek majd, amit tanutam a héten. Úgy is lett! Mindenféle talajtípus mindenféle emelkedési és lejtési szöggel, nekem folyamatosan döntéseket kellett hoznom. Mindezt úgy, hogy közben fogalmam sem volt, hogy mi vár rám a következő kanyar vagy domb után. De sikeresen teljesítettem ezt a kihívást is. Értékelvén a hatnapi küzdelmemet, a hetedik napra újabb célt kaphattam a sorstól. Ugyanis, ha sikerül beérnem 4 óra 15 percen belül, akkor az időeredményem 30 óra alatti lehet. Nagyot küzdöttem érte, de végül sikerült – értékelt.

A 2018-as MUM-on 66 induló volt, ezek közül 51 embernek sikerült teljesítenie a viadalt. A célba érkező 40 férfi között Tresó a 13. helyen ért célba. Ezáltal ő lett a nyolcadik magyar teljesítője, ráadásul minden idők második legjobb magyar eredményével ért célba.