Tapasztalt hálóőr felel a Stécé kapusainak felkészítéséért

A tréneri poszt elnyerésének azonban – különösen ilyen felelősség mellett, mint amilyen Babják Csabára hárul – túl az adottságokon, felkészültségen – meghatározott előélete is van, ezért több mint érdemes nevezett sportmúltját is felidézni. A megyeszékhelyen született 1973-ban, de Somoskőújfaluban nőtt fel. A határ menti településen – édesapja révén, aki szintén futballozott és élt-halt ezért a sportágért – már kisgyermekként ott téblábolt a pálya szélén, és a meccsek végén társaival együtt hanyatt-homlok rohant a labdát megszerezni. A labdarúgással komolyabban az általános iskolában kezdett el foglalkozni. A városi bajnokságban eleinte a mezőnyben játszott, de igazából már a kezdetektől fogva a kapuba szeretett volna kerülni. Ezt a tervét erősítette fel a nagyapjától ajándékba kapott Így láttam a kapuból című Grosics-könyv és az 1982-es világbajnokság, amelyen Luis Arconada spanyol kapus teljesítménye valósággal magával ragadta. Ennek az élménynek a hatására 1984-ben az iskolai csapat kapusa lett, és ezen a poszton vett részt a Bácsi kérem, hol lehet itt focizni? elnevezésű tehetségkutatón is.

1987-ben igazolták le a Salgótarjáni Kohász Sportegyesületbe, ahol a serdülőtől kezdve a felnőttcsapatig sok évet töltött el pályafutása során. A legidősebbek között 1991-ben mutatkozhatott be. Szép emléke, hogy 1993-ban a Magyar Kupában pályára lépett a Ferencváros ellen is. Természetesen vereséget szenvedtek 7–4 arányban, de tisztességgel helytálltak a nagy hírű ellenféllel szemben. A mérkőzés után bevonult katonának, és egy évig a rétsági Hunyadi SE színeiben védett. Leszerelését követően visszatért a SESE-hez, ahol 2002-ig, a klub megszűnéséig szerepelt. Közben gondolt a civil életre is: a Pécsi Tudományegyetemen humánerőforrás-diplomát szerzett – jelenleg az önkormányzat hivatalában dolgozik –, de a labdarúgással sem hagyott fel. Megyei bajnok lett a Somos SE-vel, ezüst- és bronzérmet szerzett a Karancslapujtővel, s néhány szezon erejéig védett az NB III.-ban az SBFC és az SBTC csapatával. Sportpályafutása szempontjából különösen sokat köszönhet Gulyka Ferencnek, Horváth Gyulának, Novák Lászlónak, Poór Bélának, Smelkó Sándornak és nem utolsósorban a kitűnő szakember, Sisa Tibornak.

Babják Csaba mindig szeretett tréningezni, és értelemszerűen különösen a kapusedzések érdekelték. Horváth Gyula értékelte ezt az ambícióját, és 2002-ben felkérte, hogy legyen a Salgótarjáni Sportiskola Egyesület utánpótláscsapatainak kapusedzője. 2013-ban megszerezte az MLSZ Grassroots C kategóriájú minősítését, s azóta is folyamatosan tanul, képzi magát. Szisztematikusan tanulmányozza a külföldi szakirodalmat, főleg a spanyol kapusedzők módszerei nyerik el tetszését. Az edzéseket heti és napi szintre lebontva, egy-egy félszezonra előre megtervezi. Arra törekszik, hogy az utánpótlás tehetséges fiataljai mozgékony, gyors, jó reflexszel és mozdulatgyorsasággal, döntési képességekkel rendelkező, a labdával nemcsak kézzel, hanem lábbal is bánni tudó játékosok legyenek. Fontosnak tartja, hogy már a legkisebb hálóőr is tudja, hogy az edzésen mit miért csinálnak. A hitelesség érdekében igyekszik a gyakorlatokat, szituációkat személyesen is bemutatni az utódoknak. Elmondható, hogy a játékosoknak kiemelkedő az edzéslátogatottságuk, fegyelmezetten dolgoznak. E téren az edző sokat köszönhet a szülőknek, akik együttműködő közösséget képeznek. Örömmel tölti el, hogy a felnőttkeret kapusaival – Puporka Dániellel és Végh Norberttel – ugyancsak eredményes kollektívát alkotnak. Mindketten úgymond jó fejjel és fizikai képességekkel rendelkeznek, pozitív beállítottságú, kiegyensúlyozott csapatemberek. S nem mellesleg mindkettőjüket Babják Csaba állította erre a pályára. Egyébként a családi tradíció sem szakad meg, mert a 12 éves Bence is elindult édesapja nyomdokain.