Sosem késő elkezdeni a sportolást – vallja a 80 éves nagyoroszi futó

– Gödöllőn születtem, 1939. január 3-án, így már méltán nevezhetem magam veteránnak – kezdte beszélgetésünket. – A szomszédos faluban, Isaszegen töltöttem gyermek- és ifjúkori éveimet, a középiskoláim elvégzéséig. Ekkor, sőt, még felnőttként sem sportoltam semmit, mert nem olyan környezetben éltem, ahol késztetést kaphattam volna ehhez, és a középiskolás koromban sem volt erre lehetőség.

– Hogy került életébe a mozgás?

– Én tulajdonképpen 45 éves koromban fordultam a sport felé érdeklődéssel, amikor úgymond „felszabadultam” gyereknevelési kötelezettségeim alól. Akkor a természetjárás felé vettem az irányt, amit aztán teljes intenzitással kezdtem űzni, és folytattam 17 éven át. Itt szereztem meg a futáshoz szükséges állóképességet, és fizikai rátermettséget, aminek mai napig hasznát veszem. Komoly teljesítménytúrázással 50-től 250 kilométeres, változó távokkal próbálkoztam, komoly „hegymászásokkal”.

– És a futás mikor jött?

– Futni 61 éves koromban, 2000-ben kezdtem el, egy futóismerősöm erőteljes, vagy inkább erőszakos kapacitálására. Ebben az évben még együtt csináltam a futást, és a teljesítménytúrázást, mígnem 2001-ben teljesen átálltam a futásra. Versenyek közben rájöttem, hogy van itt nekem keresnivalóm, ezért csak erre kell fordítani minden energiám. Ebbéli pályafutásom „fénykorát” a 62-66 éves korom alatt éltem meg. Korosztályomban sok mindent megnyertem, állandóan dobogós helyezéseim voltak.

– Mikor, hogyan került Nógrádba?

– Én 1999 júliusában kerültem ide, családi okokból kifolyólag. Egy ideig még a BKV Előre SE futó és triatlon szakosztályban maradtam, ott eredményes sport tevékenységemért 2003-ban elnyertem az év sportolója megtisztelő címet is. Tőlük 2007-ben köszöntem el, és egyéves egyesületen kívüli versenyzés után meghívást kaptam a balassagyarmati Vitalitás SE extrém szakosztályába, azóta itt vagyok tag.

– A családban is akad, aki sportol…

– Harmincéves koromban elválni kényszerültem, és ettől kezdve egymagam neveltem három gyerekemet, minden családi, vagy külső segítség nélkül, munka mellett. A legnagyobbik 10, a középső 8, a legkisebb 3 éves volt akkor, két lányom, és egy fiam van. Mondhatom, ez is legalább akkora „sportteljesítmény” volt, mint a 14 évnyi összes futásom, ha ugyan nem nagyobb. Lányom, Bors Ágota is sportol, futással kezdte, triatlonnal folytatta. Kétszeres nagyatádi ironman, tavaly harmadikként végzett. Versenysportban csak ő jeleskedik, a két testvére is részt vesz testedzésben, de versenyen kívül.

– Mely eredményeire a legbüszkébb?

– A Weitsch Alpin maraton, 56 kilométeren három éven át első tudtam lenni. A Dunamenti futófesztiválon három nap alatt 150 kilométer várt ránk, itt három egymást követő évben a dobogó mindegyik fokán álltam, ennek következtében elnyertem a rangos Schirilla kupát is. A Bécs-Budapest Szupermaratonon, csapatban öt egymást követő évben voltam tagja győztes alakulatnak. A Fertő-tó körbefutásán két nap alatt 120 kilométert kell teljesíteni, kétszer is dobogós voltam a Tisza-tó körbefutásán, 70 kilométeren pedig másodikként zártam. A 90 kilométeres Tarján Hegyek Királya elnevezésű háromnapos versenyt háromszor is megnyertem. Korcsoportban nyertem Komárom 12 órás futást, 72 kilométere. A 12 órás bajnokságon, Balatonalmádiban és Sárváron ötször szerepeltem, első és második helyeket szereztem. Veszprémi és bajai 6 órás országos bajnokságon mindig dobogós helyezést értem el, és nyertem is. Debrecenben, egy 24 órás versenyen fiatalokkal voltam egy csapatban, négy óra alatt 42 kilométert futottam.

– Sok helyen elismerték már teljesítményét…

– 2012 februárjában meghívást kaptam a parlamentbe, ahol is kitüntető oklevél jutalmazásban részesültem „Kitűnő és példaként követendő szabadidős sport tevékenységért”, majd 2013. április 4-én Életmű díj kitüntetést kaptam a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnökétől. Balassagyarmat Város Önkormányzatának Közgyűlése is kitüntetésben részesített kiváló sport teljesítményeim elismerése gyanánt, ugyanabban a hónapban.

– Mi a szép a futásban?

– Ugyanaz, mint a túrázásban: jó levegőn, szép környezetben – teljesen mindegy, hogy milyen időjárási viszonyok között –, a mozgás örömének élménye, és közben a végtelen szabadságérzet, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Ettől nagyon jól érzem magam.

– Hová jár vissza legszívesebben?

– Kedvenc versenyeim közt szerepel a mai napig a sárvári 12 órás futás, mert itt ismertem meg az ultrafutások adta gyönyörű, euforikus élményt, de annak kínjait is. Eljutottam ugyan a futás révén külföldre, de itthon mindig jobban szeretek versenyezni. A honi pálya az honi pálya. Én szeretem. De futottam Németországban Frankfurti maratont, Ausztriában az Alpin maratonokat, Szlovákiában kassai félmaratonit, Szerbiában kisebb, 11 kilométeres távokat, és Romániában a Békéscsaba-Arad-Békéscsaba versenyt.

– Nagyon szeretek olvasni, szépirodalmat, történelmi tárgyú könyveket, verseket, sokat is lekötnek ezek az időmből, valamint rettenetesen szeretem a klasszikus zenét, hallgatom is állandóan.

– Folytatja még?

– A 2018-as évben már inkább rövidebb, 5-12 kilométeres versenyeken indultam, leginkább a kedves futótársakkal való találkozás miatt. Úgy határoztam, hogy már ebben az évben “visszavonulok” a versenyzéstől, talán sikerül meggyőzni magam róla, hogy ez így helyes, és már csak a magam “karbantartására” és főleg egészség megóvási szempontból a saját örömömre futkározok itthon, a Börzsöny csodálatosan szép erdős hegyi útjain.