Visszatértek Mexikóba a salgótarjáni olimpiai bajnokok

Márpedig két egykori SBTC-labdarúgóval, a 74 éves Básti Istvánnal és a 72 esztendős Szalay Miklóssal ez történt az elmúlt napokban. Ugyanis tagjai voltak annak a Magyar Olimpiai Bizottság húszfős sportdelegációjának, amely a hajdani sikerkovácsokat képviselte a latin-amerikai Mexikóvárosban az október 10-e és 20-a között a XIX. Nyári Olimpiai Játékok ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett megemlékezéseken.

A MOB tevékenységében már nem az első ilyen alkalom, hogy a kiemelkedő eredményeket elért sportolók számára lehetővé teszi az ilyen utazásokat. 1968-ban a mexikói olimpián 112 ország 5531 versenyzője vett részt. Magyarországról 167 sportoló (135 férfi és 32 nő) 15 sportágban 116 versenyszámban mutatta meg tudását, képességeit. A magyar olimpikonok 10 arany, 10 ezüst és 12 bronzéremmel térhettek haza. A legeredményesebbnek a közelmúltban elhunyt Kulcsár Győző párbajtőröző bizonyult, aki egyéniben és csapatversenyben is az első helyen végzett. A magyarok a nemzetek sorrendjében az előkelő negyedik helyezést érték el. Az aranyérmeket harminc Benedek-rendi szerzetes készítette. A kolostor – amely egyszersmind műhely is – több évszázada központja a mexikói aranyműves szakmának.

Az SBTC hajdani kiválóságai a több mint 12 órás repülőúttól, az időeltolódástól, a tengerszint feletti magaslattól s nem utolsósorban a gazdag, tömény programtól fáradtan, de érzékelhetően boldogan, teljesen egyetértve számoltak be a tíz nap során átéltektől.

Így állt fel a győztes magyar csapat

A tíz aranyérem egyikét a magyar labdarúgó-válogatott nyerte a mexikóvárosi Azték Stadionban Bulgária 4–1-es legyőzésével.

A tizenhét tagú csapat tagja volt ábécésorrendben: Básti István, Dunai Antal, Dunai Lajos, Fatér Károly, Fazekas László, Juhász István, Keglovich László, Kocsis Lajos, Menczel Iván, Nagy László, Noskó Ernő, Novák Dezső, Páncsics Miklós, Sárközi István, Szalay Miklós, Szarka Zoltán és Szűcs Lajos. Básti Istvánon és Szalay Miklóson kívül volt kötődése az SBTC-hez Menczel Ivánnak és Kocsis Lajosnak is. Az újpesti színekben a válogatottba került Noskó Ernő pedig Nógrád megyei, cserhátszentiváni gyökerekkel rendelkezik.

Az első helyet megszerzett futballisták közül heten – Dunai Lajos, Kocsis Lajos, Menczel Iván, Novák Dezső, Páncsics Miklós, Sárközi István és Szarka Zoltán – már nincsenek az élők között.

Arról például, hogy profi idegenvezetőkkel tekinthették meg a hatalmas főváros legfontosabb nevezetességeit – erre 1968-ban nem volt módjuk – s fogadta őket Magyarország mexikói nagykövete, Medveczky István is. Mindketten kiemelték az Olimpiai Stadionban – az 1968-as nyitó- és zárórendezvények színhelyén – tartott központi ünnepséget, ahol élő képben formálták meg a játékokat szimbolizáló öt karikát, újra meggyújtották a lángot, a népesnek számított magyar küldöttség pedig magasba tarthatta a nemzeti lobogót. A rendezvényt közös ebéd és hangulatos dzsembori zárta, olyan hírességekkel, mint a sokáig világcsúcstartó amerikai távolugró, Bob Beamon, vagy az orosz – akkor szovjet – tőrvívó Jelena Noviková részvételével.

A következőkben a magyarok megtekintették az azték Nap- és Hold-piramisokat és a Halottak Útját. Megnézék Chichén Itzá romvárosát, az ősi maja és tolték kultúra legismertebb emlékét. A Karib-tenger parti Cancúnban egzotikus növény- és állatvilág vette körül a szállodájukat. Szalay Miklós egy nemzetközi strandfocicsapatba is benevezett.

Labdarúgóként mindkettőjük számára jó érzés volt a Bodnár András – az akkori bronzérmes vízilabdacsapat játékosa – vezette delegáció tagja lenni. Az akkori aranyérmesek közül újra ott volt Mexikóvárosban Török Ferenc öttusázó, Hesz Mihály kajakos és Tatai Tibor kenus is. A szintén győztes, sajnos már elhunyt Zsivótzky Gyula kalapácsvetőt felesége, a salgótarjáni származású Komka Magdolna képviselte, az ezüstérmesek közül ott volt Rejtő Ildikó és Kamuti Jenő tőrvívó, Wichmann Tamás, aki Petrikovics Gyulával kenu kettes lett második, a harmadik helyen végzettek közül Kontsek Jolán diszkoszvető és az egykori zászlóvivő Kulcsár Gergely gerelyhajító is újra elutazott Mexikóba.

Arra a kérdésre, hogy vállalnák-e még egyszer ezt a hosszú utazást, eltérő választ adott a két tarjáni olimpiai bajnok. Szalay Miklós azt mondta, hogy holnap már indulna is, Básti István azonban csak holnapután...