Utcák bűvöletében: különleges képsorozatot álmodott a szuhai festőművész

– Már gyermekkora óta hódol a rajzolás, a festészet iránti szenvedélyének. E szerelem azonban nem csak pillanatnyi fellángolás volt az életében, hiszen az ecsetet felnőttként sem tette le. Mi vonzotta igazán a művészetek világában?

– Úgy gondolom, amikor életünk lapjait keverték odafent, akkor nekem egy festészettel kiszínezett utat rendeltek el. A legtöbb gyerek szeret festegetni odahaza vagy az iskolában, de előbb-utóbb kinövi. Na, nálam ez nem következett be, így örök fiatal maradtam! Nemrég lapozgattam az egyik akvarellekkel teli kis füzetemet, melybe tizenhárom évesen kezdtem pingálni. Szerencsére azóta szépen gyarapodott a paletta…

– Autodidakta módon, vagy szakmai segítséggel fejlesztette művészi szintre a tehetségét?

– Állandóan a könyvtárban ültem. Egyszerűen imádtam a könyvekben különféle reprodukciókat nézegetni és folyamatosan lapozgattam a művészeti albumokat is, elsősorban az orosz realistákat kedveltem nagyon. Sokszor próbáltam tőlük ihletet is meríteni. Az 1990-es évek elején tűzoltó katonaként szolgáltam egy évet Nagyorosziban, s akkoriban a szabadidőmet szintén az alkotásnak szenteltem. Amikor készültségben ültünk a társaimmal az erdő közepén egy szürke épületben, szinte mindenki unatkozott, kivéve engem, aki lazán festegette a pasztell vagy az akvarell képeket. A leszerelés után egy ismerősöm tanácsára kerestem fel Földi Péter Kossuth-díjas somoskőújfalui festőművészt, hogy segítsen a fejlődésemben. A nagymamámról egy impresszionista portrét és több tájképet vittem bemutatásra az alkotónak, aki ezután rábólintott, hogy hétvégenként foglalkozik a tanításommal. Később a realista festészettechnika mélységeibe Bihari Levente siófoki festő vezetett be, akire egy véletlen folytán találtam rá. Amikor először megpillantottam a képeit, akkor azt éreztem: hazaérkeztem, s tőle akarok tanulni. Bár döcögősen indult a történet, mert eleinte nem akart oktatni, végül azonban beadta a derekát. A minél intenzívebb munka reményében 1996-ban le is költöztem Siófokra: itt együtt alkottunk, miközben segítettem a műterme kiépítését is. Egy év után azonban a honvágyam visszahúzott Nógrád megyébe, ahol folytattam a megkezdett utamat. Bár már a siófoki kalandom előtt is tudtam jól, hogy egész életemben festeni szeretnék, de a hazatérés után még erősebbé vált az elhatározásom. Számomra a festészet több mint hobbi: az életem része, már-már egyfajta szükséglet.

– A műhelyében elsősorban táj- és utcaképeket csodálhatunk meg. Nógrád megye természeti adottságaival kiváló ihletforrásnak bizonyulhat. Miből nyeri az inspirációt? 

– A festészetem gerincét valóban a tájképek jelentik, hiszen csodálatos helyen élünk. Gyermekként a szüleimmel Homokterenyén laktam, majd az 1970-es években a munkájuk miatt Salgótarjánba költöztünk. 2003-tól 2020-ig visszatértem Mátraterenyére, de immár két éve a feleségemmel és a lányommal Szuhán telepedtünk le. Mindegyik otthonunkra jellemző volt a természet közelsége, így máig sokszor járom a közeli erdőket festőkészlettel a táskámban az új kihívások reményében. Szuha igazi ékszerdoboz, a nyugalom és a béke szigete, mely mindig megihlet. Emellett a Medves-fennsík, Salgó és Somoskő vára, a Boszorkánykő és a Kercseg-lapos is a szívemnek kedves helyek, megannyi gyermekkori élmény köt hozzájuk. Nem véletlen, hogy ezek a tájak sokszor visszaköszönnek a képeimről is. 

– Maximalista karakternek látom, de nyugtasson meg, hogy vannak olyan festményei, melyre ön is elégedetten tekint?

– Egy óriási, Salgótarjánt ábrázoló munkámat nagy becsben tartom, a tökéletes végeredmény eléréséhez két éven át dolgoztam rajta a műteremben. Emellett a régi megyeszékhelyről és a nemrégiben Budapestről készült festmény-sorozataim képei is melegséggel töltik el a szívemet, amikor rájuk nézek. 

– Egy-egy festmény részletes kidolgozása nem kis munkával jár: hetekbe, hónapokba is telhet a munka. Mivel foglalkozik, ha nem alkot?

– Imádok zenélni, a műteremben is van néhány gitárom. Emellett olvasni nagyon szeretek, legutóbb Debreceni Boglárka salgótarjáni költő könyvével ismerkedtem. A csernobili tragédia története is érdekel, de természetesen a művészeti könyvekből sincs hiány a polcaimon. 

– Ha már az olvasást említi: jelenleg a salgótarjáni Libri könyvesboltban látható egy kiállítása, ahol nem először mutatkozott be képeivel. Mit szól az üzlet egyedi kezdeményezéséhez?

– Óriási ötlet volt a boltvezető, Szabó Zsanett részéről, hogy a képzőművészetet és az irodalmat különféle kiállításokkal összepárosítsák. Különösen példaértékű, hogy a kezdeményezéssel célul tűzték ki a nógrádi tehetségek népszerűsítését is. Elég vizuális embernek tartom magam, s amikor belépek egy helyiségbe, egyből megnézem, vannak-e festmények vagy könyvek a lakásban. Az üzletnek is különleges hangulatot adhat, ha egy-egy helyi művész alkotása rendszeresen kikerül a falakra. 

– Országszerte szinte valamennyi nagyvárosban bemutatkozott már képzőművészeti alkotásaival, de a határon túl is megcsodálhatták már műveit. Mely élmény volt a legmeghatározóbb?

– Az 1990-es években, a katonaság után elég intenzíven jártam a kiállításokat a műveimmel. Az első tárlatom 1993 körül Salgótarjánban, az egykori főiskola galériájában nyílt meg, Gubán Miklós és Gubán Ákos tanár javaslatára. Akkoriban szürrealistább vonások tükröződtek vissza a festményeimről, de már érezhető volt rajtuk Bihari Levente hatása is. Az egyik legmeghatározóbb tárlatomat Tel-Avivban, a Rubint Galleryben tartottam mindössze huszonhárom évesen. Rubint Péter festő barátom Izraelben telepedett le karriert építeni, s nagy álma volt egy galéria működtetése. Több levélváltás után meggyőzött, hogy mutassam be a képeimet nála, s az ott töltött három alkotással teli hét maga volt a mennyország. Több jelentősebb külföldi gyűjtő is érdeklődött a kiállított képek iránt. 

– Min dolgozik jelenleg?

– Az utcarészlet projekteket mindenképpen folytatom: Budapest mellett New York és Velence is feltűnik majd a vásznaimon. E városoknak a színe és az atmoszférája nagyon vonzó számomra, így szeretném azt a vásznakra is élethűen odacsempészni. Két éve kezdtem el egy közel 2 méter széles és 1,6 méter magas festményt, mely szintén a főváros csodálatos fényeit, épületeit és nevezetességeit fogja visszaadni.