Költői üzenet

Szóltunk már március 15-ről, ami történelmi évfordulónk, a mai napunkat pedig egy irodalmi évforduló egészíti ki.

Ma van a magyar költészet napja. A XX. század elején ezen a napon két jeles személyiség is született: 1900-ban Márai Sándor, 1905-ben pedig József Attila. Mindkettő hatalmas életművet hagyott maga után, egyikőjük rövid pályája során tanította – szavaival élve – nem középiskolás fokon a népet, a másik író-költő pedig magvas gondolataival fél évszázadig itthon, majd pedig külhonban alkotott. Munkásságukat, alkotásukat tudósok kutatják, kötelező irodalmi tananyag, a magyar irodalom legnagyobbjai között van a helyük.

József Attila szegény családból érkezve a Ferencvárosban, a „város peremén” élt és alkotott, míg Márai Sándor kassai polgárként élt és tevékenykedett. Bár világnézetük közös vonásokat is hordozott, mégis azt mondhatjuk, hogy két különböző sorsot és világnézetet látunk bennük. A meg nem értett, szegénységben élő, majd beteggé váló – de még így is bőséges irodalmi kincset ránk hagyó – József Attila, és a kassai polgárból világpolgárrá váló, jó módú Márai Sándor áll előttünk. Márai számtalan írásában igazi „gyógyító gondolatok” tárulnak elénk, míg József Attila a maga egyszerűségével hordoz kincseket. Szerelmes versei, a személyes sorsát magában hordozó írásai, üzenetei a kortársaknak és az utókornak ma is megszívlelendők. Márai Sándor szeretetről, békéről, családról, hazáról szóló írásai örökérvényűek lettek.

Legyen a mai napunk jó alkalom arra, hogy elővegyük a magyar költészetet Janus Pannoniustól Kölcseyn át Petőfiig, majd Adyn és József Attilán át napjainkig. Üzenetet hordoznak, keressük meg bennük és táplálkozzunk a jelenben elődeink írásaiból!