Képei a tegnapról és a máról üzennek

Ha viszont maximálisan betöltjük, hozzájárulunk a Teremtő akaratához, a világmindenség fenntartásához – vallja Bakos Ferenc szécsényi képzőművész, akinek 60. születésnapja alkalmából Korszakok címmel nyílt kiállítása a szécsényi művelődési házban.

Dolgozott többek között a ceredi, tokaji, hédervári, siklósi, illetve több külföldi művésztelepen is. A magyar alkotóművészek országos egyesületének 1984 óta tagja. Többek között 2007-ben megkapta a Madách-díjat, rendelkezik Nógrád Megye Közgyűlésének, Szécsény, Salgótarján városának díjaival. Megkapta Nógrád Megye Nívódíját, valamint a megye Mecénás ösztöndíját.

Számos egyéni és csoportos kiállításon lehetett látni munkáit. Ezek közül a legjelentősebbek a római akvarell­biennálé, a losonci nemzetközi trienná­lé, az országos rajztriennálé, a miskolci téli tárlat, az egri országos akvarellbiennálé és még jó néhány kiállítás. Számos helyen volt egyéni tárlata, mint például a lengyel­országi Warta városában, Győrben, Székesfehérváron, Szegeden, Budapesten, Olaszországban Piove di Saccó­ban, és megyénk több településén.

Bakos Ferenc 21 éves kora óta él Szécsényben. Témaválasztásainál legtöbbször a gyermekkori élményeiből táplálkozik. Győrben, Pannonhalmán, Mosonmagyaróváron, Tihanyban, ahol gyermekéveit töltötte, mindig izgatták az emberi alkotások, az építészet, a különböző gépek, de hatással volt rá a város hangulata épp úgy, mint a természet, melynek varázsa Tihanyban szinte „megérintette”.

Amikor Szécsénybe költözött, a palóc táj és az itteni építkezés életre szóló mély nyomot hagyott benne. Alkotó munkásságáról úgy vélekedett, vannak pillanatok, amikor olyan közel engedi magához a Teremtőt, hogy szinte érzi bizsergő sugárzását, ilyenkor hagyja, hogy ő vezesse a kezét.

Munkásságát summázva azt mondhatjuk, hogy kompozíciója gazdag, a képek felületei finom kidolgozásúak, érződik rajtuk a belső öröm, a szándék, amit Bakos Ferenc közvetíteni szeretne. Képeinek maradandó értéke, amit a múltról, a mai világról üzen a holnap számára.

Amikor Olaszországban, Piove di Sacco város polgármesterének irodájában a falon megláttam egy képet, hangosan megjegyeztem: olyan, mintha Bakos Ferenc alkotása volna. Az övé is, közölte velem a polgármester. Közelebb léptem a képhez, szemügyre vettem, s valóban ott volt rajta Bakos Ferenc szignója.

Semmivel össze nem téveszthető stílusa van. Erről így vall: – Munkám során mindig is az általam elképzelt utat jártam. Nem akartam megfelelni különböző irányzatoknak, stílusoknak, főleg olyanoknak nem, amelyekkel nem tudok azonosulni. Ha visszagondolok az elmúlt évtizedekre, nem tudom tetten érni, hogy mikor és hogyan alakult ki az a stílus, irányzat, amit magaménak mondhatok.

Bakos Ferenc úgy vélekedik: egy festő rossz képet is létrehozhat, lehet, hogy éppen az lesz következő remek munkájának az első lépcsőfoka. Fejlődni csak folyamatos, rendszeres munkavégzés közben lehet. A fejlődés alatt a technikai megvalósítástól kezdve a látásmódon át a kompozícióig több mindent ért.

Ahogy mondta: el kell jutni arra a szintre, hogy az alkotó ne a technikai megvalósítás mikéntjére figyeljen, az jöjjön magától, az energiát a mondanivalóra összpontosítsa.

Bakos képein gyakran szerepelnek visszatérő motívumok. Erről a művész azt mondta: az ember gyermekkorában kapja meg az élethez szükséges muníciót, később mindig ahhoz tér vissza, abból táplálkozik. Gyermekként érdekelték, s ma is érdeklik a régi építmények, amelyek a múltból közvetítenek felénk. Mindig is foglalkoztatta ez a kapcsolat. Művei nem fotószerűek. Azzal, hogy egy-egy részt hangsúlyosabbá tesz, kiemel, erősebb fényhatást alkalmaz vagy elrejt egy-egy emberi arcot, a valóságot alakítja át, így adja vissza mindazt, amit lát, amit érez.

Életének másik vonulata a tanítás. Tehetségét, tudását, ismereteit szívesen átadja a fiataloknak, tanítványainak. A balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola Szécsényi Tagintézményének főállású rajztanára, és tanít a szécsényi Bárkányi iskolában is. Tanítványai közül többen választották a Képzőművészeti Egyetemet. Számára a legnagyobb boldogság, hogy Tamara lánya az ő nyomdokaiban halad, az egri főiskolán rajz szakon diplomázott.

Kiemelt fotó: Bakos Ferenc: „Rossz képet is lehet festeni, lehet, hogy pont az kell a következő munka sikeréhez”