2024.01.12. 13:52

Fejet hajtottak a lavinaomlás áldozatainak emléke előtt Salgótarjánban (podcast)

Éppen nyolcvan évvel ezelőtt, 1944. január 13-án a Salgótarjáni Acélgyári Levente Egylet fiatal síelői elindultak, hogy meghódítsák Nagy-Pietrosz csúcsát. Vállalkozásuk azonban tragédiába torkollott: 15-en vesztették életüket a Radnai havasokban. Az áldozatokra emlékeztek pénteken a régi központi temetőben.

Gulyás Edina

Az áldozatok emléke előtt tisztelegtek

Forrás: Nool

Fotó: Vendel Lajos

– A salgótarjáni leventék 80 évvel ezelőtt harmadszor vágtak neki, hogy meghódítsák Máramaros talán legszebb hegységét, a Keleti-Kárpátok legmagasabb vonulatát. A 2303 méteres csúcs, amelyet ma Nagy-Pietrosznak hívnak, számukra nem egy nagyszerű sportteljesítmény, hanem egy máig fájó tragédia helyszínévé vált – fogalmazott a lavinaszerencsétlenség áldozataira való városi megemlékezésen dr. Huszár Máté, Salgótarján alpolgármestere.

Mint mondta, bátrak voltak, talán kicsit vakmerőek is, mint minden fiatal. De felkészült sportemberekként már kétszer sikerült legyőzniük a természet erőit. A harmadik expedíció azonban tragédiába torkollott.

A Radnai havasokban a váratlanul lezúduló lavina összepréselődő vastag hórétege alatt holtan maradt a síjárőrcsapat 15 tagja. Csupán egy ember élte túl a szerencsétlenséget. Az egész országot megrendítette a drámai esemény, ami azóta is a magyar sporttörténet legnagyobb tragédiája.

Hosszú évekig csend övezte a tragédiát

– Az áldozatokat ugyan később a Honvédelmi Minisztérium hősi halottá nyilvánította, mégis hosszú évekig csend övezte a tragédiát. A kényszerű hallgatás után, a lavinaomlás ötvenedik évfordulóján volt az első hivatalos városi emlékünnepség – hangsúlyozta az alpolgármester.

– A salgótarjáni központi temetőben járók, mindjárt az első sor elején 12, egymás mellett sorakozó sírt látnak, melyek alatt 18-23 éves fiatalok nyugszanak. Minden helybeli egyaránt tudja kik pihennek itt.

Dr. Huszár Máté arra is kitért: kötelességünk kegyelettel megőrizni a lavinaomlás áldozatainak emlékét. Ahogy a múltban, úgy a jelenben és a jövőben is, minden Salgótarjáninak tudnia kell, kiknek a nyughelye található itt. Hiszen a nyolc évtizeddel ezelőtt megtörtént drámai esemény kitörölhetetlen fejezete a város múltjának. Az erről való megemlékezés része kell, hogy legyen szülőföldhöz való őszinte kötődésnek is.

A város ifjait temette maga alá a hógörgeteg

– A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot – idézte János evangéliumából Németh Judit, a salgótarjáni református egyházközség lelkésze, hozzátéve: nyolc évtizede próbáljuk értelmezni, megérteni és elfogadni a lavinaszerencsétlenség tragédiáját, hiszen a város ifjait veszítette el azon a tragikus napon.

Mint mondta, minden áldozat előtt ott állt az élet. Kiáltanánk Isten felé a miérteket, azonban Krisztus nem ígérte azt nekünk, hogy tragédiáktól, fájdalmaktól mentes lesz az életünk. 1944. január 13. fájdalmát akkor és azóta is sok szív hordozza.

– Sok nyomorúságot okoznak a hirtelen halálesetek, azonban ezek közepette is meg kell látnunk Jézus győzelmét, amely ebbe a világba megbocsátást és békességet hoz. Aki a Megváltóhoz fordul vigasztalást talál. Jézus szeretetével legyőzte a világot, hogy szeretetével mi is győzni tudjunk fájdalmaink közepette és gyógyulást találjunk lelkünknek – emelte ki Németh Judit, majd a közös imát követően a résztvevők elhelyezték a megemlékezés virágait az áldozatok emlékművénél.