Idegenforgalmi fejlesztésekben látták a jövőt harminc éve a Börzsöny-menti települések

Harminc éve hazánk lelkesen készülődött az 1996-ban megrendezendő – majd később meghiúsult –  világkiállítás megszervezésére. Ennek jegyében különböző fejlesztési elképzelések születtek, amire központi támogatási ígéretet is kaptak a magyarországi régiók. Nem volt ez máshogy a Börzsöny vidékén sem. A Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság vezetése nevében Lénárt János diósjenői polgármester számolt be 1993. szeptember második felében a Nógrád Megyei Hírlapnak arról, hogy a hegység tövében lévő nyugat-nógrádi településeken milyen pályázati lehetőségek jelentkeztek az idegenforgalom fellendítésére.

Kiemelte például, hogy Diósjenőn elengedhetetlen a távhívásos telefonos rendszer feltételeinek a javítása, valamint a strand felújítása. Ez utóbbival kapcsolatban a polgármester kifejtette: a medencék vízutánpótlásának biztosítása a helyi kút hatékonyabb kihasználásával is megoldható, de ehhez nélkülözhetetlenek a megfelelő minőségű berendezések. 

Bánkon a szennyvízhálózat kiépítését tekintette elsőrangúnak Lomen János polgármester, míg Piroska János nógrádi polgármester elmondta: rengeteg összetevő szerencsés együttállása kell ahhoz, hogy előrelépést érhessenek el a vidéki vendéglátás területén. Drégelypalánk sem akart lemaradni a témában, ott a várhoz vezető utat akarták kiépíteni. Lénárt János hangsúlyozta: a kormányzat összesen 170 millió forintot szán a hazai kiemelt üdülőövezetek fejlesztésére, és ebből a nyugat-nógrádi térségnek is jelentős összeg juthat, amiből jelentős mértékben megkezdődhet a korábbi évtizedekben felhalmozott lemaradás ledolgozása.

Az avatón megjelent dr. Surján László népjóléti miniszter is. Az eseményen dr. Németh György, a város polgármestere kijelentette: az ország egyik legmodernebb szemészeti szakellátó központját létesítették ezzel a fejlesztéssel. Maga a beruházás még 1987-ben kezdődött, majd hosszú szünetet követően 1992-ben folytatódott, és röpke egy év alatt a kétszázmillió forintos címzett állami támogatásból készült el.

A nagy hírű balassagyarmati cukrászmestert a Kaliforniai Mazsola Tanács bízta meg egy Japánban tartandó tanulmányúton való szakmai részvétellel. A távol-keleti országban a hagyományos magyar cukrászipar legmívesebb remekeit kellett bemutatnia, többek között a somlói galuskát, az orosz krémtortát, a pozsonyi és svájci kiflit, illetve a mazsolás kuglófot.

Az Ipoly Gyalogló Gála versenyén, a balassagyarmati városközpontban Urbanik Sándor a húsz kilométeres számban kis híján országos csúcsot döntött, ám hiába voltak a klasszis sportolónak nemzetközi szinten kiváló részidejei, ha a szigorú versenybírók tizenhat kilométer megtétele után szabálytalan gyaloglás miatt kizárták, így a rekordállítás elmaradt.